Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Sárosi Kinga
Balassi Bálint, a "bejbejutott"1 költő
műfordításai, parafrázisai
http://www.zmka.hu/Forum/00augszept/koltok.htm
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Engedjék meg, hogy életrajzi adatok, pályarajz vagy hadtörténeti bemutatás helyett néhány, az utóbbi években publikált érdekességet közöljek egyik legismertebb katonaköltőnkről: Balassi Bálintról.
Kevesen tudják ugyanis, hogy a híres-neves törökverő költőnek milyen meghurcoltatásokban volt része, milyen perekkel zaklatták. Ezeknek az általunk is ismert vádiratoknak szinte kivétel nélkül az volt az alapja, hogy a költő dalai között néhány török versfordítás is szerepel (Valahány török bejt kit magyar nyelvre fordítottak címen); ebből arra következtettek, hogy Balassi Bálint nemcsak tudott törökül, hanem "le is paktált" a törökökkel. Nagyszombat városában, 1586. augusztus 24-én például meg is kellett jelennie az ott székelő esztergomi káptalan előtt, és vallomást kellett tennie az őt ért vádak miatt.

A vallomás fennmaradt kézirata latin nyelvű, értelme szerint: "Mi, az esztergomi egyház káptalana hírül adjuk…, hogy Nsg. Gyarmati Balassa Bálint úr megjelenvén előttünk, önként és szabadon nyilvánosan állította és elmondotta, hogy amint ő ügyeit Rómában intéző barátaitól bizonyossággal értesült, őt egyesek azzal vádolták ott Isten kegyelméből szent és magos atyánknál, V. Sixtusnál, hogy ő a keresztény név szörnyű ellenségeinek, a törököknek mohamedán szektájára és eretnekségére tért volna… és hogy ő, a vallomást tevő, zsenge korban élő fiát török rítus szerint kereszteltette, és a Musztafa nevet adta volna neki: ő tehát óhajtván ezzel a méltatlan és az igazságtól messze álló váddal szembeszállni és hitvallásával ellenségeinek rágalmát nyilvánosan előttünk visszautasítani, a felül mondott Szentatya V. Sixtus… atyai és jóságos indulatát, melyet ellenségeinek viszálykodása elidegenített, megszerezni és az ő hitének és vallásának nyilvánítását előttünk megelőző esküvel megtegye, amit személyesen határozott szóval állít és elmondott, ilyenképpen…"

Ebből tehát kiderül a vád, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Balassi feleségével, Dobó Krisztinával együtt még a szepesi káptalan előtt is vallomást kellett, hogy tegyen e vádak igaztalan voltáról. Sőt, be kellett mutatniuk fiúgyermeküket, az a hír járta ugyanis, hogy a kis Balassit - török szokás szerint - körülmetélték… Még a keresztszülőknek is bizonygatni kellett az igazságot.

Balassi Bálint és családja ellen valóságos "rágalomhadjárat" indult meg, miután a felesége örökségének tartott sárospataki várat elfoglalta. (Ezért egyébként felségsértési pert is akasztottak a nyakába…)

Pedig költőnk egyáltalán nem bánt kesztyűs kézzel a törökökkel: a bátyának írt leveleiből számos kegyetlenségére fény derült: pl. a zálogfoglyokat (azok a török foglyok, akiket kiszabadítandó magyar foglyokért cserébe tartottak), ha nem fizettek értük - megkínoztatta. Bal alsó szemfogukat kihúzatta, és hetvenötöt veretett rájuk bottal. Kegyetlensége olyan hírhedt volt, hogy még a budai pasa is panaszkodott rá a királyhoz írt levelében…

A török versek egyébként a XVI. századi oszmánli költészet rendkívül értékes darabjai. Arra utalnak, hogy a költő nem csupán hallás után jegyezhette le őket, hanem írásos gyűjtemény is a kezébe kerülhetett. Jelképrendszerüket - természetesen - Júliára vonatkoztatta. Például:


Alem cicegi derer-isen bir güle degmez,
Sohbette g'özel olmazik' en bir pula degmez:

Interpretatio quam in Iuliam retorsit:


Ez széles világon menni virág vagyon,
mindaz sem ér egy rózsát,
Az oly vendégség is, kiben egy kegyes sincs,

mindaz nem ér egy bapkát,
Én is minden szűznél, ki ez világon él,
felebb tartom Júliát."

A Balassi korabeli török költészet tudós költészet volt; különbözött tehát mind a népköltészettől, mind a vándorlantosok (ašiqok) énekeitől. Alexa Károly szerint ez a tudós költészet rendkívül szorosan követte a perzsa irodalom szókincsét, metrikáját, szimbólumrendszerét ("Ami pedig nem egyéb, mint egy misztikus filozófiai rendszer, a szufizmus2 jelképvilága."). Ennek a XI. sz-tól (Al-Gazzáli, a mohamedán ortodoxiát megreformáló szerzetes fellépése után) a saját eszméihez (pl. szufi felfogás, miszerint Isten és a lélek szubsztanciája azonos) igazította az arab és perzsa erotikus líra - időközben már indiai elemekkel is bővült - szimbolikáját. Ettől kezdve a perzsa és török versek kétértelműek; ahol a Szerető (ašiq), azaz Isten és a Szeretet (mašuq), azaz a lélek vándorlásának különbözo állomásai; szószerinti olvasata pedig nem egyéb, mint az erotikus és a bordal-költészet direkt olvasata. Németh Gyula fordításában a fent idézett vers:

"Ha a világ virágát összegyűjtöd, egy rózsát nem ér, / Ha a vendégségben nincs egy szép, egy fillért nem ér." A régi szufi terminusszótárak vizsgálatának tükrében a vendégség szó titkos értelme alapján kétféle egyesülést jelent, legelőbb az Istennel való egyesülést, melyet misztikus elmélkedéssel lehet elérni.

Balassi Bálint tehát nem csupán a török nyelvet ismerte, hanem a mögötte álló iszlám misztika világát is.

Ma már tudjuk: bármily módon is jutott eme műveltséghez, korabeli irigyei előtt ez nem maradhatott titok.

Olvassunk még néhányat e török gyöngyszemekből, a Balassa-kódex nyomán:

 

86
(NÉGYEDIK)

Nig'ar-a sende hatm olmiš g'özellüg, tazelüg, terlüg,
Beni bu gam budžagonda quoiasin bu-mi-dur erlüg?


Tebenned Julia, mind világ csudája,
épen megtetszik szépség,
Ékesség, édesség, eszesség, szelédség,
udvari gyönyörűség,
De hogy búmban így hadsz, s csak még ingyen sem
szánsz,
az-é a jó emberség?

 

91
(KILENCEDIK)

I benöm g'ül iüzli iaron, dünemi zendam eileme,
' Ašigi tepelejüp qan üstüne qan eileme.
Vaxt olur raqup g'elür, düšersönöz sohbetine,
Saqin-ki sen ol ol-vaxti quallari, divan eileme.


Rózsa színű lelkem, én édes szerelmem,
ne kösd meg világomot,
Szánj engem rabodot, ki tűröm kínodot,
nézd, kérlek, nyavolámot,
Más ölében ne dőll, hanem inkább megöll,
hogysem úgy többíts búmot.

 

1: Alexa Károly szójátéka, a bajbajutott költo törökökkel kapcsolatos vádirataira céloz.

2: Arab + Lat., vall. Az iszlám misztika, tkp. a keresztény misztika és a platonizmus hatására keletkezett a X. sz-ban. Alapítója (szent embere) Al-Halládzs, akit kivégeztek, mert azonosította magát Istennel. A szufi 'mohamedán aszkéta, a világtól való elfordulást hirdeto szerzetes'.