Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Dávid Géza
BALASSI JÁNOS TÖRÖK KAPCSOLATAI
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás. Magyar Elektronikus Könyvtár


A Balassi János életével foglalkozó munkákban többször felmerült a kérdés:
paktált-e vagy sem a felvidéki főúr a törökkel? Legutóbb Hóvári János
érintette a témát, de ő sem tudta egyértelműen eldönteni, milyen kapcsolat
fűzte Balassi Jánost a törökökhöz. [1] Hóvári valamivel több hitelt adott
azoknak a híreszteléseknek és konkrétumoknak, amelyek egyfajta
együttműködést sejtettek, mint Eckhardt Sándor, aki meglehetősen jóhiszemű
volt hősével szemben, s már-már triumfálva beszélt arról, hogy az udvar
semmi kompromittálót nem talált bekért levelezésében. [2]


Nem állítom, hogy nekem végérvényesen nyugvópontra sikerül juttatni ezt a
kérdést, néhány török, illetve Bécsben őrzött irat azonban feltétlenül
megérdemli figyelmünket. Közülük két szultáni levél ígérkezik
koronatanúnak, melyeket a dívánban megtárgyalt ügyekről vezetett
parancs-kivonatokat tartalmazó kötetekbe (az ún. mühimme defterikbe)
vezettek be. Azt sajnos nem lehet bizonyosan megmondani, hogy el is
küldték-e a szóban forgó leveleket – tény, hogy nem jegyezték föléjük,
mikor s kinek adták oda őket kézbesíteni. Ám ez nem feltétlenül jelenti
azt, hogy a fogalmazványokat végül nem tisztázták le, s nem indították
útnak Balassi Jánoshoz. [3] S mint látni fogjuk, tartalmuk akkor is fontos,
ha netán soha nem jutottak el a címzett kezébe. Ez abból a körülményből
fakad, hogy a török kancelláriai gyakorlatnak megfelelően szerencsénkre
ezúttal is bőven idéztek az Isztambulba beérkezett előzmény szövegéből is.


A két szultáni irat kapcsán először azt szögezzük le, hogy mindkettőt
kifejezetten Balassi Jánosnak címezték, ami önmagában véve figyelemre
méltó körülmény s különleges viszonyt sejtet – hisz hasonló, a birodalmi
központban készült, kimondottan magyar főúrnak szóló iratra alig-alig van
példa. S elgondolkoztató a két levél közül az időben korábbi, 1571
júliusából-augusztusából származó, azaz Balassi János Bécsből való
szökését jó egy évvel követő levél megszólítása is: ,,Balassi János magyar
úrnak, aki mostanság alávetette magát magas udvaromnak, (kiemelés tőlem –
DG) nemes parancs írassék.'' A folytatás pedig még érdekesebb, minthogy —
saját kijelentésére hivatkozva — egyrészt azt állítja Balassiról, hogy II.
Szelim 1566. évi trónralépte óta levelei és emberei révén rendszeresen
küldött titkos információkat a budai beglerbégnek és a végek bégjeinek,
másrészt pedig azt, hogy most a szécsényi béghez, Hizirhez [4] küldte el
embereit és levelét, amelyben az tudatta, hogy minden birtokolt
területével és várával, csakúgy mint családjával és jobbágyaival, teljes
mértékben alá akarja magát vetni a szultánnak. S még ez sem volt elég: azt
is megígérte, hogy néhány másik magyar, valamint pár cseh és morva úrral
együtt keresi a török uralkodó fennhatóságát. Szándékának őszinteségét
azzal is alá akarta támasztani, hogy kifejezte készségét a váraiban lévő
török rabok szabadon bocsátására. [5]

Hogyan értelmezzük a fenti, nem akármilyen súlyú állításokat?

Azt hiszem, kizárhatjuk, hogy kitervelt török provokációról lenne itt szó.
Ha nem, akkor nehéz másként felfogni az előadottakat, mint tényleges
felajánlkozásként. S milyen válaszra számítanánk török részről?
Beleegyezésre vagy elutasításra? Ha elfogadjuk azt a — nálunk még mindig
közkeletű — nézetet, hogy az oszmánokat parttalan hódítási vágy hajtotta,
akkor azt várnánk, hogy a Porta lelkesen üdvözli majd a kínálkozó
alkalmat. Ehelyett ettől eléggé eltérő reakció következett: tulajdonképpen
mindenkit üdvözlünk a mi oldalunkon, írták, így téged is, de most, hogy
éppen béke van, s a bécsi király rendszeresen küldi az adót, s minthogy a
te birtokaid az ő felségterületén vannak, nem igazán szerencsés, ha valami
olyasmi történik, ami a béke ellen van. Várjunk tehát a megfelelő
alkalomra, addig tarts ki, színlelj tovább s küldj ezentúl is hasznos
információkat. A végén hozzáfűztek még néhány homályos ígéretet,
amelyekből nemcsak Balassi János, de majdan gyermekei is részesülni
fognak. Egy jellemző félmondatot azért nem hagytak ki: ,,«országod» és
tartományod lakosait tekintsd jól védett birodalmam lakosainak!''

Mi lehetett a halogató török reakció oka? Attól tartottak volna, hogy
Balassi szándékai nem őszinték? Ez a lehetőség annyiból nem bír komoly
jelentőséggel, hogy ha élnek az ajánlkozással, s gyorsan lecsapnak a főúr
váraira, utólag már mindegy lett volna, komolyan gondolta-e Balassi a
dolgot vagy sem. Vagy tényleg a béke volt olyan drága a törököknek?
Emellett komolyabb érv szól – nagyban folyt a ciprusi hadjárat, s a török
katonai vezetés, ahogy arra más időpontokból is van példa, nem kívánt több
fronton háborúba bocsátkozni. Ezen kívül az is felmerülhetett a dívánülő
pasák fejében, hogy Balassi várait bármikor meg tudják kaparintani, amíg
viszont uruk közbülső helyzetben van, addig hasznos értesülések
szerezhetők tőle.

Egy közel egy évvel későbbi, elejtett megjegyzés ugyanakkor arra utal,
hogy Balassi jelentkezését nem vették túl komolyan a portán. Legalábbis a
budai beglerbégnek írván, a lehetséges szimpatizánsok között csak
feltételes módban szerepel Balassi (szó szerint: ,,ha a magyar bégek
között lenne valaki, aki boldogságos küszöbömnek engedelmeskedik, azzal
titokban lépj kapcsolatra, ... s ha a Balázs János nevű magyar bég is
engedelmeskednék...''). [6]

Nem sokkal ezután, 1572 nyarán datálták a másik minket érdeklő bejegyzést.
Ennek is az első fele igazán figyelemre méltó. Balassi újabb levelére
hivatkoznak, amelyben egyrészt azt adta elő, hogy azért nem bocsátotta el
Szejfeddin vojvoda nevű török rabját, mert azzal gyanúba keveredett volna
– így az illető csak váltságdíj fejében szabadulhatott. Ugyanakkor az is
kiviláglik, hogy Balassi türelmetlenségének adhatott hangot, arra
hivatkozván, hogy emberei unják a késlekedő török válaszból fakadó
bizonytalanságot, s emiatt sorban elhagyják. Ezúttal küldött információi
közül kiemelték a felső-magyarországi bányákra vonatkozókat, illetve azt,
amelyik arról szólt, hogy a Habsburg uralkodó katonákkal támogatja
Velencét. (E hírt Balassi különösen fontosnak tarthatta: Lepanto után
vagyunk, ahol a török flotta súlyos vereséget szenvedett, s még nem
lehetett látni, mit hoz 1572 hátralévő része – a hadjárat várható
időszaka. Ma már tudjuk, hogy végül nem került sor nagyobb összecsapásra,
s Velence 1573 tavaszán elég kedvezőtlen békét kötött.)

A török válasz most is az általánosságok szintjén maradt. Megismételték,
hogy nem kívánnak a béke ellen tenni, bár a Velencének nyújtott segély
éppen elég ürügy lehetett volna. Egyetlen konkrét ígéretként annyit főztek
hozzá, hogy ha katonai támadás érné Balassit, akkor az erdélyi fejedelem
oltalma alá futhat, minthogy annak ilyen értelmű utasítást adtak. [7]

Hiába voltak tehát a panaszok és aggodalmak, meg a hasznos hírek, a
szultán most sem lépett. Mindazonáltal a levelet úgy fogalmazták, mintha
komolyan vennék a felajánlkozást, s csak az adandó alkalmat várnák, hogy
beavatkozzanak, akár fegyveresen is, amikor aztán bekövetkezhetne a
tényleges átállás. Ezúttal nagyobb tisztelet hangját ütötték meg vele
szemben: az egyes szám második személy helyett eleinte többes szám
másodikban szólították meg, s nem parancsot kapott, hanem levelet, námét
(amely jobbára csak uralkodóknak járt).

Tanulságként levonható tehát, hogy Balassi János 1571–1572-ben kétszer is
ajánlatot tett a törököknek. Nehéz eldönteni, hogy teljesen komolyan
gondolta-e az átállást vagy csak kísérleti léggömböket eresztett-e fel. Ha
arra gondolunk, hogy a kegyelmi eljárás eléggé elhúzódott, s végül csak
1572 augusztusában ért megnyugtató véget, akkor nem fogunk annyira
csodálkozni ilyen irányú kapcsolatkeresésén.

A Habsburg uralkodótól kapott megbocsátás bizonyára nem kerülte el a
törökök figyelmét, s nem szerzett vele jó pontokat magának Balassi.
Ráadásul rabjait sem szabadította fel. [8] Így egyre ellenségesebben néztek
rá, amibe még az is belejátszhatott, hogy — amint arról Stephan Gerlach
Isztambulban értesült — 1575 márciusában-áprilisában ,,Selmec táján, a
magyar bányavárosoknál kétezerhatszáz törököt'' megvert. [9] A vége az lett,
hogy — mint hasonló esetekben máskor is — a törökök gondolkodás nélkül
ejtették informátorukat, s 1575 nyarán Szokollu Musztafa bevette Balassi
várait, Kékkőt és Divényt. Több forrás is úgy tudja, hogy a közvetlen
kiváltó ok az volt, hogy a főúr a vár átadására odahívta a törököket,
de valójában vagy kútba akarta vetni őket, [10] vagy foglyul ejteni. [11]
Amikor aztán Miksa a várak visszaadását kérte, sorra kapta az árulkodó
leveleket – először a szultántól, [12] majd a nagyvezírtől,[13] végül
a budai pasától. [14] A szultán indoklásában az is benne volt, hogy szó
sem lehet az erősségek visszaszolgáltatásáról, hiszen Balassi fia, Bálint
Bekes Gáspárhoz csatlakozott, ami nyíltan a béke megszegésének számít,
s ezért az apa is büntetést érdemel; a várak kérése helyett inkább el
kellene fogni, s példásan megbüntetni mint árulót.

A megváltozott török viszonyulásról alkotott képből egy dolog kilógni
látszik. Nevezetesen 1575 decemberében Szokollu Musztafa oltalomlevelet
küldött Balassinak, amelyben úgy tett, mintha mi sem történt volna a
várakkal; csak arra tért ki, hogy ,,minden mulatság nélkül'' jöjjön hozzá,
mivelhogy már többször a szultán oltalma alá ajánlotta magát. Miről lehet
itt szó? A mézesmázos szavakat csak azért írta volna a pasa, hogy tőrbe
csalja velük Balassit? Vagy netán 1575 helyett 1573-ra kell-e tennünk e
levél megírásának idejét?

Ezt eldönteni nem tudjuk, az viszont bizonyos, hogy továbbra sem zárult le
Balassi török kapcsolatkereséseinek sora. 1576 utolsó napján ugyanis azt
írta be naplójába az Ungnád Dávid mellett Isztambulban tartózkodó Stephan
Gerlach, hogy Balassi két török rabját elküldte a nagyvezírnek, Szokollu
Mehmednek, némileg hasonló ígéretekkel, mint aminőket korábban tett, azaz,
hogy embereivel átáll a törökökhöz. Ezt azzal a kéréssel toldta meg, hogy
engedjék szabadon fiát, ő maga pedig kapjon biztonságos lakhelyet. [15]
Ezúttal tehát új motiváció merül fel. Most nem elsősorban saját érdeke
vezeti, hanem a fiáé, ami valamivel könnyebben menthető. Ugyancsak Gerlach
— másokkal egybehangzóan — 1577-ben is beszél arról, hogy Balassi
összeesküvésbe keveredett, Mehmed pasa tudtával. [16] Az egyik megfigyelő azt
is hozzáteszi, hogy Balassira már akkor gyanakodtak, amikor János Zsigmond
meghódolt Szulejmán szultánnak; később bebörtönözték ugyan, ám a kivégzést
is megérdemelte volna. Mire azonban ezek az értesülések Isztambulba értek,
Balassi János már nem volt az élők sorában.

A fentiek alapján bizonyosnak tűnik, hogy Balassi János hányatott életének
különböző fázisaiban határozottan kereste a kapcsolatot a törökkel. Nem
tudni, hogy pozitív válasz esetén — szorult helyzetében — milyen messzire
ment volna el 1571-ben vagy 1572-ben. Tény, hogy Musztafa pasa hívó
levelére nem mozdult, de az a levél már kicsit későn jött. Mindenesetre
Balassi jellegzetes figurája a bonyolult 16. századnak, amikor néha elég
nehéz volt összhangba hozni az egyéni és a nemzeti érdekeket. [17]


MELLÉKLET 1.

II. Szelim szultán parancsa Balassi Jánosnak 1571. július-augusztus

(Isztambul, BaşbakanlIk OsmanlI Arşivi, Mühimme Defteri 12, 424–426, No.
826.)

Balassi János magyar úrnak, aki mostanság alávetette magát magas
udvaromnak, [az alábbi] nemes parancs írassék: Azóta, hogy boldogsággal,
jószerencsével, örömmel és dicsőséggel a boldogságtól szerencséltetett
hoszrevi trónra való uralkodói trónralépésünk megtörtént, titokban
rendszeresen küldesz leveleket és embereket a budai beglerbéghez és a
végek bégjeihez, s tudatod [velük], hogy teljesen aláveted magad s
engedelmeskedsz boldogságos küszöbünknek; s most Szécsény bégjéhez,
Hizirhez — tartson soká dicsősége — ezúttal levelet és embereket küldtél,
s tudattad, hogy a birtokodban lévő tartományokkal és várakkal,
gyermekeiddel és jobbágyaiddal s összes tartozékaiddal magas küszöbünknek
tökéletes engedelmességgel és őszinteséggel s teljes szolgai alázattal és
ragaszkodással aláveted magad s engedelmeskedsz neki; hogy a váraidban
raboskodó mohamedánokat szabadon akarod engedni; [végül] hogy a magyar, a
cseh és a morva bégek némelyike veled szép egyetértésben és szövetségben
van, s ők is alá akarják magukat vetni. Mindaz, amit még ezekkel a
dolgokkal kapcsolatban mondtál, a boldogságot lakhelyül bíró hoszrevi
trónusom lábához részletesen beterjesztetett és előadatott, s a világot
átfogó nemes nagyúri tudomásunk részévé és tartalmává vált.

Szóval, boldogságos felépítésű küszöbünk helyzetüknek megfelelően nyitott
és szabad akár az engedelmeskedők s magukat alávetők, akár az ellenkezők
és ellenségeskedők számára; s szép uralkodói szokásunk és dicséretes
nagyúri elvünk szerint senkit nem utasítunk el és tiltunk el magunktól.
Azonban mivel a Habsburg király korábban kegyet kért arra, hogy nagyúri
hoszrevi trónralépésünktől [számítva] nyolc évre szólóan békében és
barátságban legyen igazságos, magas küszöbünkkel, kérése közel került
uralkodói elfogadásunk területéhez; s az említett időpontig a béke és a
barátság végett nagyúri hitlevelünket (ahdnáménkat) kegyeskedtünk adni.
Több alkalommal küldtünk a végek beglerbégjeinek és bég szolgáimnak nemes
parancsokat avégett, hogy a végeken lévő győzedelmes katonáink közül
egyetlen személy se lépjen országába és tartományába és ne támadjon
azokra. S a fent említett bécsi király ígéretéhez híven minden évben
elküldi adóját a boldogságot lakhelyül bíró kapunkhoz, s egészben véve
tiszteletben tartja a békét és a barátságot. Minthogy a Te váraid és
,,országod'' a fent említett király királyságához tartoznak, mindaddig
amíg arról a részről nem nyilvánul meg a békével és a barátsággal
ellentétes tett, addig a fenséget lakhelyül bíró részünkről mi is
kitartunk és állhatatosak maradunk a béke és a barátság útján,
határozottak és következetesek leszünk nagyúri szerződésünkben, mivel ez[t
kívánja] tiszta vallásunk szokása és boldogságos végű szultánátusunk. De
[az is] dicséretes padisahi elvünk, hogy minden módon kapcsolatba kerülj
magas uralkodói kegyünkkel, [minthogy] a Te említett módon való őszinte
engedelmességed, valamint tökéletes szolgai alázatosságod és
alávetettséged boldogságos felépítésű küszöbünk számára kedves és nagyra
értékelt. Reméljük tehát a nagy Istentől, hogy eljön az idő, s a
birtokodban lévő ,,ország'' és tartomány és várak,[18] mindaddig míg Te
életben vagy, s boldogságos kapunk iránt tökéletes engedelmességgel és
alávetettséggel viseltetsz, neked és utánad jövő fiaidnak kegyeskednek
adatni, s az átadás és a kinevezés ügyében határozottak és bizonyosak
uralkodói ígéreteim és padisahi adott szavam.

Megparancsoltam, hogy ,,országod'' és tartományod lakosait tekintsd jól
védett birodalmam lakosainak, s előterjesztésedhez híven szép
intézkedésekkel tarts ki és légy állhatatos az engedelmesség és az
őszinteség ösvényén s a szolgai alázatosság és a ragaszkodás útján; s ne
szűnj meg titokban folyamatosan igaz híreket küldeni, melyekre azon az
oldalon tettél szert! De légy óvatos, s amíg a két fél részéről
tiszteletben tartják és megbecsülik a békét és a barátságot, ne beszéld ki
és ne hozd nyilvánosságra a boldogságot műhelyül bíró udvarom iránt
kinyilvánított és előterjesztett alávetettségedet és engedelmességedet,
nehogy ily módon a nevezett király részéről kárt okozz magadnak! S
tartózkodj és óvakodj bármi olyat tenni, ami az egyezséggel ellentétes,
[viszont] ne szűnj meg szép intézkedésekkel barátságot színlelni
[irányában]! Ha arról a részről bármi történik a béke ellen, s eljön az
idő, a legdicsőbb Isten akaratából nagyúri ígéretünknek megfelelően
bizonnyal közel kerülsz majd különböző uralkodói kegyeinkhez és mindenféle
hoszrevi kedvezésünkhöz.


MELLÉKLET 2.

II. Szelim szultán levele Balassi Jánoshoz 1572 nyara

(Isztambul, BaşbakanlIk OsmanlI Arşivi, Mühimme Defteri 19, 325–326, No.
659.)

Balassi János magyar úrnak [az alábbi] levél írassék: Az őszinteséget
társul bíró levele most megérkezett boldogság fészkű, szerencsés
küszöbünkhöz. [Tudatta, hogy] Szejfeddin vojvodát nem bocsátotta
szabadon, nehogy kitudódjék magas küszöbünk iránti engedelmessége és
őszintesége, [ehelyett] látszólag váltságdíjat követelt tőle, s úgy
bocsátotta szabadon, elküldve őt, hogy [ezzel is] tudassa a boldogságot
lakhelyül bíró kapunk iránti engedelmességét és szolgai alázatát; [kérte,
hogy] ezentúl ne történjék késlekedés és elmaradás, adassék kegyes válasz,
mivel a szolgáló népek többsége elunta a várakozást, némelyikük otthagyva
elment, s ha még tovább húzódik, megvan az esélye, hogy mindannyian
elmennek vagy kézre adják (mármint Balassit); [tudatta még] az abban a
tartományban lévő bányák állapotát, s [azt, hogy] kevés a jobbágya, s
[ezért] a termény[19] nem elegendő Önnek; ha a király tudomást szerez a
dologról, s valakinek odaadja,[20] akkor nem marad egy napra való tartaléka
és készlete sem Önnek; [hogy] a király katonát adott a velenceieknek, így
segítve őket; [hogy] a papa meghalt[21] s a király néhány emberének[22]
kedvezett. S mindaz, ami ez ügyben megíratott és elmondatott, a
boldogságot lakhelyül bíró hoszrevi trónusom lábához részletesen
beterjesztetett és előadatott, s nemes tudomásunk részévé és tartalmává
vált.

Szóval, minekutána a király részéről a békével és a barátsággal ellentétes
tett megnyilvánulása ellentétben lenne tiszta vallásunkkal és igazságos
törvényünkkel,[23] mostanság erről a részről nem engedhető meg a békével
kapcsolatos tett megnyilvánulása. Helyzeted és ez ügyben való kérésed
részleteiben ismertté vált. Amíg valami nem történik, addig az igyekezet
és a törekvés övét erősen felkötve szükséges, hogy boldogsággal teli
levelünk megérkezésekor, amíg arról az oldalról valami nem történik, egy
ideig színlelj, katonáidat és szolgálattevőidet megnyerd, s ne engedd el
őket magad mellől. S ha katonaság jönne ellened, s nem lenne erőd az
ellenállásra, amennyiben abba az irányba el lehet menni, menekülj az
erdélyi vajdához, minthogy a nevezettet erre figyelmeztettük. Reméljük a
nagy Istentől, hogy az irányunkban lévő bőséges hűséged alapján ügyeid
elintéződnek, s bizonyos, hogy tiszteletben lesznek tartva. De bárhogy is
áll a dolog, irányukba színlelj barátságot! Tehát ha arról a részről a
békével ellentétes tett nyilvánulna meg, a győzedelmes katonák sem fognak
tétlenül állni, a magas [isteni] kegy és Allah küldötte őnagyságának — ima
légyen érte és béke vele — áldásainak bőséges csodái által ellene vonul, s
az fog bekövetkezni, amit Isten rendel. Te csak légy teljes hűséggel és
őszinteséggel magas küszöbünk iránt! Ha van benned szívbeli tisztaság,
bármi is lenne addig, igyekezz és törekedj, s a nagy Istentől reméljük,
hogy mind Rád, mind a Neked hűségesen és őszintén szolgálókra kellő
figyelem lesz fordítva. ,,Országodat'' és vidékedet óvd és védd,
amennyire csak lehet, s ne szűnj meg tudatni minden ügyedet s egyéb, a
királyról szerzett híreidet.


Jegyzetek

1] Hóvári János: A hűtlen Dobó. Budapest, [1987], 104–105.

2] Eckhardt Sándor: Az ismeretlen Balassi Bálint. Budapest, 1943, 54.

3] Például a Habsburg uralkodóknak szánt, ma Bécsben található szultáni
iratok között több olyan akad, amelyek a mühimme defterikben szintén a
kézbesítő megjelölése nélkül szerepelnek.

4] Hizirt 1567. május 17-én jelölték ki a szécsényi szandzsák élére 230.120
akcse évi fizetéssel, tényleges beiktatására pedig az év október 28-án
került sor; utódja Ferruh bég lett 1571. november 4-től, de ő is csak
később, a következő holdév pontosabban meg nem határozott napján kapta meg
a kinevezést igazoló berátot: Isztambul, Başbakanlik Osmanli Arşivi,
Maliye Defteri 563, p. 54.

5] BaşbakanlIk OsmanlI Arşivi, Mühimme Defteri 12, p. 424–426, No. 826.

6] Mühimme Defteri 16, p. 268, No. 523. A mondat vége kissé levegőben
marad, de számunkra ez a körülmény nem bír jelentőséggel.

7] Mühimme Defteri 19, p. 325, No. 659.

8] Itt jegyzem meg, hogy ez a téma régtől kísértett Balassi János életében,
már 1568-ban gondja volt belőle. Akkor azzal vádolta őt Szokollu Musztafa
budai beglerbég, hogy 800 guldent kapott egy Hüszrev nevű rabért, mely
összeget a nevezett — az irat szerint — 140 (!) éves apja kifizetett
ugyan, a rab azonban nemhogy szabadult volna, Balassi lefejeztette.
Válaszában a főúr tagadta az egészet. L. Ernst Dieter Petritsch: Regesten
der osmanischen Dokumente im Österreichischen Staatsarchiv. Band 1.
(1480–1574). (Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs,
Ergänzungsband 10/1) [Wien], 1991, 191, No. 560.

9] Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai. Fordította Kovács József László.
(Magyar ritkaságok. Szerk. Szalai Anna) Budapest, 1986, 156.

10] Wien, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Turcica 32 Konv. 1 f. 212r-213v.

11] Ungnád Dávid. 160–161.

12 Mühimme Defteri 27, pp. 9–10, No. 34.

13] Turcica 32 Konv. 1 f. 257r.

14] A budai basák magyar nyelvű levelezése. I. 1553–1589. Szerk. Takáts
Sándor, Eckhart Ferencz, Szekfű Gyula. Budapest, 1915, 111, No. 105.
Hóvári, i. m. 105.

15] Stephan Gerlachs des Eltern Tage-Buch... Franckfurth am Mayn, 1674, 285
(Vö. Szalay László, Békes Gáspár pályájához és Balassa Bálint erdélyi
fogságához adalék. Adalékok a magyar nemzet történetéhez a XVI-dik
században. Pest, 1859, 243.)

16] Ungnád Dávid. 205; Turcica 35 Konv. 2 f. 200r-v.

17] A fentiek fényében új megvilágításba kerülnek az olyan kijelentések,
amelyek szerint Balassi Bálint tudott törökül. Elképzelhető, hogy az
előrelátó apa maga szorgalmazta fia ez irányú tanulmányait. (Erre a
szempontra Szentmártoni Szabó Géza hívta fel figyelmemet az alábbi hely
kapcsán: ,,...a török nyelvben is oly nagy ékesszólással tűnt ki, hogy
mindazok, akik e nyelvhez értenek, tanúsították, hogy ebben páratlanul
fényes művészi jártassággal rendelkezett.'' /Epicédium a Balassi fivérek,
Bálint és Ferenc halálára. Szerkesztette, sajtó alá rendezte és a
jegyzeteket írta Ács Pál. [Budapest], 1994, 59, illetve latinul: 13./)

18] Itt némiképpen megbicsaklik a mondat gondolatmenete.

19] Az itt szereplő szó bevételt is jelenthet.

20] E homályos fogalmazás talán Balassi birtokait takarja.

21] A szövegben 'baba', azaz papa alak szerepel, de valójában [rim] papa
lenne a helyes változat, aminek jelentése (római) pápa. Nevezetesen Szent
V. Piusz haláláról van szó, aki 1566-ban került Péter trónjára, s 1572.
május elsején húnyt el (emléknapja: április 30.).

22] A szó egyes szám harmadik személyű birtokos személyragos alakban
szerepel, tehát vagy a király vagy a pápa embereit jelöli, de hogy
ténylegesen milyen összefüggésben, nem világos számomra.

23] A mondatnak ez a fele nincs igazán összefüggésben az utána következő
gondolattal. Inkább azt várnánk, hogy arra utalnak, miszerint a Habsburgok
eddig betartották a békét. Első nekifutásra talán csakugyan ezt akarták
írni, de aztán kihúzták a ,,megnyilvánul'' ige első részét, helyére a
,,megnyilvánulása'' alakot téve.