Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Bábá Kúhí
VERSEI
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
BÁBÁ KÚHÍ - vagy más néven Ibn Bákuje az első nagy perzsa misztikusok (szúfík) közé tartozik. A meglehetősen kétes hagyomány szerint született 933-4-ben, meghalt 1050-2-ben. Kétszázhatvankilenc ghazalt tartalmazó dívánját sokáig az első szúfí dívánnak tartották, s a misztikus költészet nyelvi, tartalmi kidolgozásában nagy szerepet tulajdonítottak neki. Több dolog azonban ez ellen szól. Kúhí ghazaljainak utolsó pár-versében megtaláljuk takhalluszát, költői nevét, aminek általános gyakorlata csak Sza'dí idején alakult ki. Másrészt a versek nyelvileg, a költői kelléktár használatát tekintve, sokkal későbbiek, mint a XI. század első fele. Ezért valószínűnek kell tartanunk, hogy a Bábá Kúhínak tulajdonított himnikus, a már kialakult szúfí közhelyeket egyénien és mélyen megfogalmazó ghazalok néhány évszázaddal később keletkeztek.
Mágusoknak kapujában - vagyis a kocsma kapujában. Iránban a tűzimádók árultak bort (ismeretes, hogy a muszlimok nem ihatnak szeszes italt.)
A VÁRT, AZ ÜDVÖZITŐ
NAP...
Hegyi
György fordítása
A várt, az üdvözítő
nap ma végre felviradott,
Kigyúlt az égen a titkos csillag s reám ragyogott,
Ma végre megkönyörült Ő, "a titkokat kinyitó",
S bezárt ajtója - a napfény ajtójaként - kinyilott.
Lehullva térdre borultam szemöldökíve előtt
- Mi mást hozott a szivem volna fel mentségire ott? -,
S a Hold-szemöldökü szépség előtti térdhajtás
Imádottját az imádóval egyesíti legott:
Meglátva Őt, akinek fénysugár a lelke, tudom:
A várt beteljesülés ez, a vég, az áhitozott.
RÁM TALÁLT...
Hegyi
György fordítása
Rám talált szívhasitó
kín, de a Kedves sohasem.
Elszakadtunk - s nem akadt balzsam e sebhez sohasem.
Szüntelen róttam utam - múltak az évek - s hol a cél?
Meghalok - s vége az útnak sohasem lesz, sohasem.
Mit tegyek? tikkad a szívem tehetetlen. Ajakam,
Nem ihattál csodavízből - elepedhetsz! - sohasem.
Drágakő zápora hullt bár szemeimből - nem üdült
Fel a szép száj mosolyától a szerelmes sohasem.
Csapra verted szived, éltél tövisen - rózsaliget
Illatát: szippanatot hogy belehelhess? Sohasem!
Hullhatott, Kúhi, a könnyed, hallhatott bár a jajod -
Nem adott mégse kegyelmet a Kegyelmes sohasem.
MINAP ÉBREDVE,
A CELLÁMBÓL...
Demény
Ottó fordítása
Minap ébredve,
a cellámból a kocsmába megyek,
Hátha vár rám a lebujban valamely hír, üzenet.
Mágusoknak kapujában láték mágusfiakat.
Hold az egyik, Nap a másik, az ezüst és arany ez.
Tiszta szívvel köszöntött egy s szeretettel megölelt,
Melle mint fényes ezüsthold, szeme izzó szeretet.
Üdvözölt, majd valahonnan egy kupát is keritett,
S szólt: Nekünk nincs e világon egyebünk, hát ime, vedd!
Ittam is gyorsan a borból, ami tisztán ragyogott,
És viszontláttam a multból ama fénylő jeleket.
Felvilágolt az öröklét, ime, megnyílt a titok,
Az az ifju kinyitotta italával szememet.
Majd a lélek szava rezdült s ide adván a kupát,
Szóla: válasszak el immár tőle más embereket.
S monda Kúhí: a nevekkel teli tárház vagyok én!
Mind a jó, s rossz, amit itt lát a világból a szemed.
