Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Bábá Kúhí
VERSEI

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

BÁBÁ KÚHÍ - vagy más néven Ibn Bákuje az első nagy perzsa misztikusok (szúfík) közé tartozik. A meglehetősen kétes hagyomány szerint született 933-4-ben, meghalt 1050-2-ben. Kétszázhatvankilenc ghazalt tartalmazó dívánját sokáig az első szúfí dívánnak tartották, s a misztikus költészet nyelvi, tartalmi kidolgozásában nagy szerepet tulajdonítottak neki. Több dolog azonban ez ellen szól. Kúhí ghazaljainak utolsó pár-versében megtaláljuk takhalluszát, költői nevét, aminek általános gyakorlata csak Sza'dí idején alakult ki. Másrészt a versek nyelvileg, a költői kelléktár használatát tekintve, sokkal későbbiek, mint a XI. század első fele. Ezért valószínűnek kell tartanunk, hogy a Bábá Kúhínak tulajdonított himnikus, a már kialakult szúfí közhelyeket egyénien és mélyen megfogalmazó ghazalok néhány évszázaddal később keletkeztek.

Mágusoknak kapujában - vagyis a kocsma kapujában. Iránban a tűzimádók árultak bort (ismeretes, hogy a muszlimok nem ihatnak szeszes italt.)

 

A VÁRT, AZ ÜDVÖZITŐ NAP...
Hegyi György fordítása

A várt, az üdvözítő nap ma végre felviradott,
Kigyúlt az égen a titkos csillag s reám ragyogott,
Ma végre megkönyörült Ő, "a titkokat kinyitó",
S bezárt ajtója - a napfény ajtójaként - kinyilott.
Lehullva térdre borultam szemöldökíve előtt
- Mi mást hozott a szivem volna fel mentségire ott? -,
S a Hold-szemöldökü szépség előtti térdhajtás
Imádottját az imádóval egyesíti legott:
Meglátva Őt, akinek fénysugár a lelke, tudom:
A várt beteljesülés ez, a vég, az áhitozott.

 

RÁM TALÁLT...
Hegyi György fordítása

Rám talált szívhasitó kín, de a Kedves sohasem.
Elszakadtunk - s nem akadt balzsam e sebhez sohasem.
Szüntelen róttam utam - múltak az évek - s hol a cél?
Meghalok - s vége az útnak sohasem lesz, sohasem.
Mit tegyek? tikkad a szívem tehetetlen. Ajakam,
Nem ihattál csodavízből - elepedhetsz! - sohasem.
Drágakő zápora hullt bár szemeimből - nem üdült
Fel a szép száj mosolyától a szerelmes sohasem.
Csapra verted szived, éltél tövisen - rózsaliget
Illatát: szippanatot hogy belehelhess? Sohasem!
Hullhatott, Kúhi, a könnyed, hallhatott bár a jajod -
Nem adott mégse kegyelmet a Kegyelmes sohasem.

 

MINAP ÉBREDVE, A CELLÁMBÓL...
Demény Ottó fordítása

Minap ébredve, a cellámból a kocsmába megyek,
Hátha vár rám a lebujban valamely hír, üzenet.
Mágusoknak kapujában láték mágusfiakat.
Hold az egyik, Nap a másik, az ezüst és arany ez.
Tiszta szívvel köszöntött egy s szeretettel megölelt,
Melle mint fényes ezüsthold, szeme izzó szeretet.
Üdvözölt, majd valahonnan egy kupát is keritett,
S szólt: Nekünk nincs e világon egyebünk, hát ime, vedd!
Ittam is gyorsan a borból, ami tisztán ragyogott,
És viszontláttam a multból ama fénylő jeleket.
Felvilágolt az öröklét, ime, megnyílt a titok,
Az az ifju kinyitotta italával szememet.
Majd a lélek szava rezdült s ide adván a kupát,
Szóla: válasszak el immár tőle más embereket.
S monda Kúhí: a nevekkel teli tárház vagyok én!
Mind a jó, s rossz, amit itt lát a világból a szemed.