Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ádi Ibn Zaid
VERSE

(megh. VII. sz. elején)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


A múlandóságról

Kik láttok itt bennünket, mondjátok magatokban:
"Az elmúlás idője mindenkit utolér."
Vagy elviselhetnék-e a kősziklák örökké
a sors viszontagságát, s mit rájuk sorra mér?
Hány utas ült le mellénk és lakozott mivélünk,
a szűrős-szájú kancsók bugyogtatták a bort,
s míg legtisztább zamatját vidáman iddogálták,
türelmetlen kapálták paripáik a port.
Éltek egyideiglen a jólét hűs ölében,
nem félvén semmi bajtól, hancúrozván vígan;
de mint pelyvát a szél, a sors elseperte őket,
mert prédájául esnek élők, mindannyian.
Ha korhely, mámorának bódult forgatagában,
és éjjel-nappal azt is, ki tiszta és derék,
komor markába tartja a biztos, szörnyű vég.