Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Fadva
Tukán
VERSE
(Élő libanoni költőnő)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Barátomhoz
Ó
barátom, ha a nagy messzeségen át
- ó jőjj hozzám, siess! - így hívsz magadhoz engem,
emlékeimben a mennyország illatoz,
mennyország fénye kél, s felvillan képzetemben
a bővizű világ, sok rózsaszínű árny,
ábránd és ifjúság száz tévelygése benne,
a láthatárt a vágy bora itatja meg,
s a szépség szelleme vetkőzik meztelenre.
Valahányszor szavad titkos légyottra hív,
melyet a nyugalom lágy karjai ölelnek,
magamhoz szorítom az álom-tegnapot,
mikor habzsoltuk a gyönyört meg a szerelmet.
Feledtük benne mind a földet és időt,
az éjben, melybe az öröklét telje szédült,
az éjben, mely ezer éjből vette színét,
s csodás tündérei szőtték színes mesékből.
Ahányszor
szólítasz a messzeségen át,
s lágyan rezgő szavad visszhangzik, mint az ének,
szentélyét tárja ki az Édenkert nekem,
s ágyat terítenek elébem a remények,
illattól ittasat.
A lenge pirkadat ring boldogan, szelíden,
szellő-lélegzet és mosolygó fénysugár
vesz álomként körül találkánk bölcsejében,
s lágy harmatként ez ád számunkra menhelyet.
Csak szólíts, eljövök, ha kell, a túlvilágról,
s bárhol legyen, utad az én csapásom is.
Ó barátom, te élj, hogy szólíthass akárhol,
s én csak azért vagyok, hogy feleljek neked,
szerelmemnek szavára,
hiszen te vagy szerelmem,
te az egész világ, telt szívem csordulása.
Ahányszor hívsz, én hozzád eljövök,
vedd kincsemet, kezednek birtokát;
gyümölcsöm, termésem, forrásaim,
tiéd mind, ó barát!
