Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Mohamed Ibn Afíf Ad-Dín At-Tilimszáni
VERSE

(megh. 1295. Algíri)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Egy szerelmeshez

Ne titkold el, mivé tett szerelmi szenvedélyed,
valld meg, hiszen szerelmes közöttünk mindahány,
s társ mind, aki szerelmes: hozzájuk menj panaszra,
ők bánatod viselni segítenek talán.
Ne bánkódj, nem te vagy, kit a vágy először ért el,
kit megsebzett egy rózsás arc, egy szemvillanás;
békén viseld el azt is, ha elhagyott szerelmed:
megtér - a szerelemben ez mindig így szokás.
Hány éjen át virraszték sajgó szerelmi vágyban,
míg gondolatok őrült árja zuhant le rám;
ó Alláh, messzetüntek mind, akiket szerettem
s újabb válás közelgett gyötrő válás után.
Bealkonyult a sorsom, mikor tüzes szerelemem
sugárzó fáklyalángja eltűnt velük tova,
és mégis híven őrzöm a hűségnek kötését -
bár bennük is talajra lelt volna horgonya!