Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Tanukhi Abu'l-Kádhi Ali Ibn Mohamed
VERSE

(X. sz.)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Az éj

Nem egy oly éjszakát tölték el, mely rideg volt,
mint a válás maga, ha búcsúzástalan,
vagy mint únt ostoba, ki sérti a szemünket
s fülünknek a szava suta, haszontalan.
Sötét felhők között vén csillagok ragyognak,
s ha ki-kibukkan egy: most támadt, hinni kell.
És mintha sokszínű sátor volna az égbolt,
s felhők szigetje közt vitorla az Iker.
Éjszaka volt ugyan, de sok könyv, iromány, mi,
legyőzte rémeit, nappá változtatá.
A vágyók éjjele: talán a csillagok fenn
lopják el álmait, s ők alszanak tovább.
A virrasztók szeme: a hosszú éj miatta,
bámulván csillagot, maga is csillag ott.
S midőn összekacag az éj a virradattal,
ez illan, villan az: oroszlán vigyorog.