Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Alkama Ibn Abadat At-Tamími
VERSEI

(VI. sz.)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Közmondások

Magas a dicsőség ára, ám az emberek
mégis ragaszkodnak hozzá, bár ismeretes:
a pazarlás kincseket nyel, és vagyont emészt,
a kapzsiság nép-megrontó és gyűlöletes.
A vagyon, akár a gyapjú: játszanak vele,
akár hitvány, akár sűrű, megnyírják a kost.
A zsákmányolót a zsákmány napján csípik el,
bárhova is fordul, mert mi tiltott, az tilos.
A butaság rossz portéka: nem kívánatos.
Néhanap az emberekből hiányzik az ész.
Aki a varjakra támad, űzi, kergeti,
légyen bármi biztonságban, éri szörnyű vész.
Minden vár, erőd, akármi hosszan is dacol,
összedől, majd oszlopostól, nyomtalan enyész.


Lejla

Szíved ujjongva ujjong láttán sok szép leánynak,
bár ifjúságod elmúlt, s fejed rég dérütött.
Lejla gyötör: be messze, ki nemrég oly közel volt!
A sors gonosz kezével kettőnk közé ütött.
Családja védi gonddal, minden szó ellen óvja,
nehogy láthassa senki, őrt áll a kapuján.
Míg férje tőle távol, szerelmét híven őrzi,
s ha visszatér az útról, Lejla boldog, vidám...
Ne tévessz össze engem felszarvazott bolonddal,
öntözne meg a felhő, amikor megszakad!
Mi lelt, hogy csak a Rábi-törzsbélin jár az elméd,
Lejlám, mi lelt, hogy már csak ő bírja vágyadat?
Hiszen már Tharmadában ástak őnéki kutat...
Ha nők felől kérdeztek, bizony mondom, hogy én
orvosa vagyok minden asszonyi búnak-bajnak.
Jaj, ha az ember őszül, s erszénye is szegény,
osztályrész vágyaikból neki aligha jut már.
Csak a vagyont imádják, de azt lépten-nyomon.
Ezért az ifjúságod szép hajnalát becsüld meg!
S hagyd őket! Jó tevével enyhíts bánatodon,
hagyd a hátsó nyeregben himbálózni a gondot!...
Hárith felé nógattam tevém a homokon,
szíve-melle zihált a nagy hévségben szegénynek.