Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Mohamed
Mufid Asz-Szubási
VERSE
(Élő egyiptomi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
A költő és a
társadalom
Én
csak a népemnek hajtása vagyok,
gondolatom s hitem belőle ered,
s ha azt hiszem: én szültem műveimet,
a gőg zavarja meg ítéletemet.
Magamban én oly gyarló, gyenge vagyok,
el-elragadnak ittas képzeletek,
erőm kiszívja, elpusztít a magány,
sorsüldözötten béklyóban heverek.
De ha elűzöm képzelgéseimet,
s a néphez állva túllépek magamon,
minden keservem, fájdalmam csillapul
a harcban, melyet vív a jog s hatalom.
Ha becsvágyam bilincsét összetöröm
s én-börtönömből népemhez sietek,
enyém lesz minden kínja és öröme,
s új érzések hevítik át szívemet.
Ó népem, én a te nehéz utadon
megtagadom, ha kell, a vágyaimat,
s hőssé leszek karod közt, harcos, erős,
habja a nép-tenger hullámainak.
De jaj nekem, ha tőled elszakadok:
vízcsepp vagyok csak, szétporló kicsi pont,
ám társaimmal hogyha összefogunk,
nagy óceánnak árjává dagadunk.
Parányi vízcsepp: ez vagyok egyedül,
csepp maradok, szálljak bármily magasan,
s ha meghalok, velem pusztul a hitem
s minden, minek előttem még becse van.
De ha népemre szántam életemet,
szívemnek minden kínját és mosolyát,
eszményemet, hitem s érzéseimet
továbbhordozzák a derék unokák.
Társak vigyázzák minden gondolatom,
s emlékem őrzi sok-sok drága barát;
élni fogok örökké, bár a halál
eltépi egyszer életem fonalát.
Szünetlen él érzésem, gondolatom,
akárha egy közös lánc kapcsa vagyok,
de csak porszem leszek, s elfúj a vihar,
ha a magányban tőle elszakadok.
