Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kázim Asz-Szamávi
VERSE

(Élő iraki)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Kedvesem szemei

Szemed a messzeség sötét ködében
s az éjszakák komor csendjében is
megvallat engem: "Merre tart a lépted?
Hol jársz vajon? Az utad merre visz?
Hol állapodsz meg, te örök zarándok?
Hol a forrás, mely szomjad enyhíti?
Hová igyekszel megpihenni végre?
- Hozzám! Hozzám!"... a hangod zendíti,
s karod átível a nehéz homályon,
hozzám, hozzám. Kinyújtom a kezem,
de csak a szellőt markolom, s az éjben
azt szórom szerte vággyal, hevesen.
Szemed az éjben is engem kutat,
s mindig felőlem kérdi az utat.