Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ibráhim Szahl Al-Andaluszi
VERSE

(megh. 1251. Sevillai)
Varságh János fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Dalok

Ha titokban egy pillantást rá vetek,
tejarcára tüstént rózsát ültetek.
Csak azt tudnám, mért tilos hát énnekem
leszakítnom a rózsát, mit ültettem.

*
Valahányszor panaszkodom bánatomról,
elfordítja tekintetét bús arcomról,
mintha érző leányszíve nem is lenne,
belehalok ebbe a nagy szerelembe.
Csak úgy siklik rajtam át a pillantása,
mint sziklán hagy nyomot egy kis hangya lába.
S én ezért a semmiségért is csak áldom,
nem korholom sem itt, sem a másvilágon.