Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Tacabbata Sarrán
VERSEI

(VI. sz.)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Magányos harcos

Nem panaszolja, ha fáradt: még többet elviselne;
sok utat megkísérelt, s rajtuk bátran halad.
Egyik pusztát a hő nap tüzében szeli által,
a mást a hideg éjnek csillagjai alatt.
Mint vadszamárra a színe, a vészt úgy vonja magára,
a szélvészt is legyőzi, ha vágtat dühösen.
Az ellenségre minden percben kész rárohanni,
mindég előrerúgtat, nem hőköl, nem pihen.
Hogyha szemét az álom lezárja is, szíve ébren;
felbukkanván az ellen, kezét kardjára teszi,
hüvelyéből az éles penge magasba villan,
midőn a támadó hős mellét általveri.
A sors kaján örömmel hiába mutatja fogát:
fölötte a hadak útja világítón vezérli,
s társával, a magánnyal, barangol ő tovább.