Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Murtadhá As-Sahrazúri
VERSE

(megh. 1117)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Lejla tüze

Felvillant lángja, midőn az éj sötét lett,
s lankadt a dalnok, és elrévült a hajcsár.
Róla tűnődtem s a válásnak miatta
tekintetem ernyedt és bágyatag már,
szívem jaj, fogoly szív, béklyóba verték,
és szerelmem égő, mély szörnyű sebhely!
Elképzelém őt, s így szólék társaimnak:
Lejla tüze ott az, nosza serkenjetek fel!
S ők kandi szemmel indultak is feléje,
de bandzsi-báván rögvest visszajöttek.
Aztán szapulni kezdtek, s így beszéltek:
lidércláng volt csak, képzelet-szülötte!
Otthagytam őket, a bárgyú vaksi népet,
s mentem, amerre vágyam lova lépett.