Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Hamza Saháta
VERSE

(Élő hidzsázi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Miért beszéljek...

Miért beszéljek s kezdjem mindig újra
- hisz a szavam csak hitvány fecsegés -,
hogy a vagyon megbűvöli a lelket,
s ami nekem jut, az olyan kevés.
A hatalomnak szolgája az ember,
az én szolgám a por, mit hord a szél,
s az igazság?! Ó jaj, ezer csalódás
annak a sorsa, aki még remél.
Olyan nehéz már hinni a jövőben:
a gazság gyors tevén előre tart,
a gyenge lélek szenvedélyek rabja,
s a jámborság szünetlen szörnyű harc.
Gyertya vagyok, és gúnyolnak az árnyak,
már hamvadásnak réme fojtogat,
minek is égnék, hogyan is ragyognék -
éj nyomja el a pisla lángokat.
Ó ti, akik mindegyre hátranéztek,
nektek még sokszor szégyenkezni kell!
Házatokat megingatta a gőg, és
idegen ökle pusztította el.