Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Inráhim Nádzsi
VERSEI

(megh. 1953. Egyiptomi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


A költemény

Lant a költemény, amelyen
népek történelme zendül,
s melynek húrjain a vágyak
zsonganak a szerelemről;
síp, mely annyi kínt fakaszt, és
oly vigasztalón ölel meg,
dal, amelyben egy teremtő
lét csodái énekelnek -
s költők sóhajtása, kik már
ismerik a kínt, szerelmet.


A romok fölött

Engedj el végre, kérlek, eressz szabadon,
már semmim sincs, hisz mindenemet neked adtam
s bilincsed megvérezte a két kezemet -
nem tudok immár élni bezárva, lakatban.
Álljam szavam?! Te kezdted az esküszegést!
Rabod legyek, míg száz fele csábít az élet?
Nincs már szerelmes könnyem: a tó kiapadt,
pedig nem tudtam sírni, zokogni - csak érted.
Hagy szálljon el fészkéről az árva madár,
- hová legyen? - tél vonta jegét a patakra
s mint a fagyott szív oly szomorú a világ:
meghalt a tűz, nem villan a szikra kacagva.
De hogyha mégis lángba borulna e szív,
akkor se jőjj faggatni kíváncsian engem,
ne kérdezz semmit, tudhatod úgyis: a láng
hiába égne s gyúlna ki újra szívemben.
Ó kedvesem, a végzet az úr - minekünk
semmit sem ád: könnyekre, kínokra születtünk.
Egyszer ha majd utamba vezérel a sors,
ha már sok éj tűnt messze suhanva felettünk,
s ha már vasékét verte közénk az idő,
szemed sem ismer fel, amikor belenézek,
s úgy válunk el, mint két idegen - te ne szólj,
csak ennyit mondj: Mindegy. Így akarta a végzet.