Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Khalíl
Mutrán
VERSE
(1870-1949. Libanoni
eredetű egyiptomi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Ébredj
arab!
Dicső
fajtám, te törzsökös ősi arabság,
te vagy a büszkeség koronája nekem!
Ezerszer korholtam fiaid tunyaságát,
de mindig szívem szólt, sose gyűlöletem.
Őszinte voltam, mint aki régi barátját
azáltal menti meg, hogy a bajra mutat;
hány éjen át álmatlanul ültem a csendben,
s aggódva lestem réveteg álmaidat.
Ó volt-e nép, mely perceit így elaludta?!
S a tétlen évek százai múltak így el...
Nem látod-é, megfoszt vagyonodtól az álom,
s azé a zsákmány, aki virrasztva figyel.
Te átaludtad ködbe-merülten a múltat:
város, falu, mind álmod aludta henyén,
pedig nincs nép, melynek sora úgy tele lenne
dicső tettekkel már az idők elején:
Kahtán és Saibán hősei állnak az élen,
de ott van Kaisz és Antar, a nagynevű hős,
s a próféta: az árva koreisi, ki karddal
éppoly vitéz volt, mint az eszével erős,
ki ihletétől harcra tüzelve legyőzte
a perzsa Khoszrót, és letiporta a bősz
császár uralmát - s mennyi derék öreg, ifjú
jön még, kiket a tettük, a hír megelőz:
Lám ott a hős, kinél nem akadt okosabb és
erényesebb, mióta virágzik a föld,
Ibn Affán ő, kinek lobogó szíve-vére,
míg olvasott, az égi Koránra ömölt.
Kemény tusákban hogy ragyogott Ali kardja!
Hogy szállt hatalmas szózata, hogyha beszélt!
Ó szinte látom őket: a csillagok árját,
tenger vitézt, bátorszívű hősi vezért!
Ők álltak egykor őrt a világ kerekénél,
s az szolgaként fordult a parancsuk alatt,
s mert annyi bölcs tudós keze óvta, vezette
a tiltás útján, fénnyel övezve haladt...
A hangom ezt suttogja fülébe a népnek,
hol hangosan, hol halkra lefogva neszét,
s már egyre jobban elfog a bús keserűség:
hisz jót akarnék - ám minek itt a beszéd.
Ébren vagyok még. Messze a végtelen éjből
a sarki csillag büszke tekintete néz...
Hiába szóltam, míg a pokolt felidézve
hazámra nem tört lángot okádva a vész.
Sisakos fejjel, vért szimatolva, a végzet
talpig fegyverben zúdul előre vakon,
búvárhajón, radarral, ezer repülővel,
gyalog ömöl ránk és rohanó lovakon.
- Örülj hazám, hogy most ragadott meg a végzet,
mert megszakítja százados álmaidat
s életre kelt! A sors keze bármi kemény is,
javadra válik, mert a jövőbe mutat!
