Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Fauzi Al-Maclúf
VERSE

(1899-1930. Libanoni eredetű dél-amerikai)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Az élet szolgasága

Rabszolgája vagyok az életnek s halálnak,
bölcsőmtől síromig vánszorgok láncra verve,
mindannak rabjaként, mit rám szabott a törvény,
melynek erőszak és sötét önkény az elve,
amelyet vérrel írt a toll, mikor megírta,
s nyomorgók jajszava volt minden percenése.
Szolga vagyok, a vak balsors cselédje; lelkem
ijedten megremeg minden kis rezzenésre.
Rabja vagyok kevély cifrálkodó koromnak,
mely ezzel rejtené, milyen rohadt belülről;
rabszíjra fűz a pénz, küzdéseim jutalma,
melynek malomköve engem nyom, engem őröl.
Rabjává tett a név, mit testi-lelki kínok
árán szereztem, ily olcsó babérra vágyva;
rabságban tart szívem értelmetlen szerelme:
bordáim közt sziszeg, vágyakra gyújt a lángja;
a szolgaság szorít félelmetes kezével,
s gőgjével lelkemet sötét mélyébe rántja.