Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Ali
Mohamed Lukmán
VERSE
(Élő jemeni)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
A fájdalom
és a művészet
Ó
vadgalamb, ne félj, ne nyugtalankodj,
hiszen a bánat gyakran menedék,
ne panaszold, hogy kalitkába zártak,
kik élvezik a szerelem hevét,
és mímelik a vers nyögdécselését,
pedig a vers utálja tetteik -
sokszor mutat jámborságot az ember,
s gyakran hamisan ájtatoskodik.
Ember
vagyok csupán: vágyódom egyre,
és ennél többet tennem nem lehet.
- Ó költemények dalnoka, szerettem!
S aki szeret, sosem elégedett.
A síró vadgalamb turbékolása
minden művészetnél magasztosabb;
vajon a nő nem úgy a legigézőbb,
legmeghatóbb, ha könnyekre fakad?
A lantnak is csak akkor szép a hangja,
ha szenvedőnek ujja pengeti,
s a toll sem írja azt, amit szeretnénk,
csupán ha keblünk vérével teli.
Örökké él e dal, csobogva ömlik
a művészetbe, s onnan visszaszáll;
te ezt a kínt oltottad a szívünkbe
s gyújtottad lángra, ó dalos madár!
Ha nem gyötörne börtön, nem bugyogna
hangod oly tisztán, oly fájdalmasan;
milyen csodás a természet: ha lázad
barátságban - a kínban nyugta van.
Ha nem volna zsarnokság, kín a földön,
nem születnének bűvös énekek -
s te vadgalamb, oly földön élsz, amelyen
a költő sírva zendít éneket.
És ha a gaz már torkát fojtogatja,
s a meghunyázók rabságba vetik,
hiába nyög a rozsdás rabbilincsben -
az emberek csak nézik s nevetik.
