Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Amr Ibn Kulthúm
VERSEI

(megh. VI. sz. végén)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Borivóknak való

Serkenj, leány, s a reggeli italt hozd!
Hallod, ne kíméld Andarín borát!
Tiszta bor ez, sáfrányszínt vált azonmód,
hogy forró testét hűs víz járja át.
Ettől vágyát szerelmes elfelejti,
szívéből illan gond és fájdalom.
Ha a fukar a kupát emelinti,
mit néki már a nyereség, haszon.
Küldd körbe balról jobbra hát, leányka!
Tűröd, hogy társaimmal szomjazom?
Bár én, kivel mit sem törődsz ma reggel,
utolsó köztük nem vagyok, tudom.
Nem egy kupával ittam Kászirinban,
Baalbekben és Damaszban, kedvesem!
Nos, rajta hát, ha ránk már a halál vár,
hadd érjen el vidáman, részegen!


Dicsőítő ének

Macad, a büszke törzs, tudta, mit jelent, ha
a völgy kies lankáján felverjük a sátrat!
Tudta, hogy a népünk tápláljuk mi bőven,
s hogy gyilkolunk, ha ránk bárkifia támad.
Elrettentjük azt, ki nem kedves szívünknek,
haddal vonulunk rá, ha kell, s elseperjük.
Otthagyjuk a rútat, ott az undorítót,
ámde aki kedves, magunkhoz emeljük,
ha forráshoz érünk, tisztáját kiisszuk,
zavarosát hagyván csak a többi törzsnek.
Zsarnokság akarná népünk leigázni?
Ellenállunk, minket még senki se tört meg.
Mert mienk a világ és minden lakója,
és ha kell, tiporjuk, bármiféle fajta.
Eltiporjuk biz a büszke zsarnokot mi,
nem lesz úr felettünk, de leszünk mi rajta.
Betöltjük a földet, hogy határa szűk lesz,
beszórjuk a tengert hajók seregével.
S mire elválasztják a csecsemőt, még az
órjások is térden borulnak elénk le!