Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Abdurrahman Al-Khamiszi
VERSEI

(Élő egyiptomi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


A szabadsághoz

Ó szabadság, jőjj, ölelj szívedre,
jőjj, ne engedj rabként veszi engem,
csak tebenned bízom és remélek,
csillogtasd meg fényedet szememben!

Én e rácsok gátjai mögött is
szüntelen a végtelenbe nézek,
s a te sorsod indít szánalomra,
bár húsomba vágnak a kötések.

Ó te tiszta, fényességes égbolt,
szívem véréből szakad ki vágyam,
a nyomor sír tépett húrú lantom
halkan pengő fájdalmas dalában.

Ó mióta áhítlak, kereslek:
vágyam szárnya száz határon átvisz,
érted élek, s hogyha kell, örömmel
vállalom a jeltelen halált is.

Ó szabadság, gondolatom fénye,
szárnyat adj, segíts az űrbe szállnom!
Oldozd fel a testem tunyaságát,
kérve-kérlek, szent reményem, álmom,

s egy csapással széttöröm bilincsem,
büszke hangon vallak meg, szabadság!
Hősi szívvel indulok halálba,
diadalmad zengve jog, igazság!

Megmutattad, hogy enyém az élet,
s oktattál, hogy önmagamba lássak,
esküszöm hát: nem hajtok gerincet
a teremtőn kívül senki másnak!

Ó te gyönyörűséges szabadság,
mennyi vér ömölt utad porába...
Lét s halál fonódik össze benned,
vágtató évszázak harsonája.

Szent hatalma a szabadulásnak,
döngő lépted sziklákat repeszt szét,
úgy remegnek mint a gyáva ember,
hogyha éjfél borzongatja testét.

Nélküled a szellő szárnya béna,
nem sugárzik égi fény a földön,
nincs világ, se gondolat, sem élet,
minden oly sötét, akár a börtön.

Forradalmunk, ments meg a nyomortól
és az elnyomó hatalmat öld meg!
Szabadságot adjál a szíveknek,
igazságot és jogot a földnek!

Egy csapással széttöröm bilincsem
s büszke hangon vallak meg, szabadság,
mert a szívek többé nem a nincsent,
de a jólét ritmusát dobogják.

Te vagy isten legszebb adománya,
te vagy, érzem, az igazi szépség -
formálj többé, nemesebbé engem:
a teremtő gyarló földi képét.