Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Vali Ud-Dín Jegen
VERSE

(1873-1921. Török eredetű egyiptomi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Lírai vers

Ahol vagy, ott a szépség temploma,
tekinteted hűséges szívem óvja,
s úrnőm, a lelkem tiszta, hófehér:
nem volt előtted még parancsolója.
Meglátom én az éjen s rajtad is:
megsúgják, ha szíved elárul engem;
ó mennyi dalt súgott felém szemed -
én versbe szedtem őket s szertezengtem.
Ha a madár szerelemesen csacsog
a lomb mögött, ezt írom meg szerényen:
a hajnal legszebb fénye: a szemed,
s a legsötétebb éj: a szenvedélyem.
Szeretem dacod, mely simogatássá
szelídül és nyakam köré fonódik,
s ha a szívedből néha kitagadsz,
ragaszkodásom újra visszahódít.
Kacérságod gyakorta eltaszít,
de visszahív szépséged égi fénye;
becsaphatsz - csak hevíted vágyamat;
szívem kifúl? - erőt öntök beléje.
A távolság türelmem edzi csak
s a közelséged csak megszázszorozza;
ó bár kísérné együtt a szemünk
a nap s a hold korongját vágyakozva!
Alláhra, jőjj el, már álmomban is
epedek érted, s gyötrődöm az ágyban!
Ígérd a mát, s hazudj bár, az se baj,
csak legyen, ami áltassa a vágyam!