Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ibn Háni Al-Andaluszi
VERSE

(megh. 972. Andalusziai)
Varságh János fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Embersors

Minden elpusztul, ez az igazság,
hiába biztat, hazug az élet,
mert napjainkat rövidre szabták,
csak hosszú vágyunk nem ismer véget.
Közeli sírunk itt van előttünk:
mindig a jelent tapossa lábunk,
jövőnkről álmot hiába szőttünk,
rejtett titkába sohase látunk.
Érzékeink közt egy se oly tompa,
miként a látás, ha messze ér is;
övé legyen bár ezernyi pompa
gondolat, elme, fontosabb mégis.
Ismerve gyarló emberi voltunk
járhat-e boldog utat az elme?
minthogy felettünk beszél a sorsunk,
hallgat a nyelvünk béklyóba verve.