Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Bassár
Ibn Burd
VERSEI
Jékely Zoltán fordítása
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Ghazál
......
Ó, gonddal teljes éjjel,
s imádatával annak,
kiért először égek!
Tüzes bor a szemében,
beszéde, mint a bársony,
- virágba öltözött kert,
száján angyal varázst fú...
És amit fátyla közt rejt:
merő arany meg illat...
Oly tiszta, mint a csermely,
szomjas szivek jutalma.
Tündér-e ő vagy ember?
Mindkettőnél különb lény?
Nem tudtam panaszáról
eddig szerelmesemnek,
csak a követ szavából,
s ez bánattal lepett meg:
a szenvedély sulyától
megtörve roskadozván,
fél-élő, fél-halott már!
A hamis származás
.................
(Idegenek ellen, kik arab származással hivalkodtak)
Leültek, s választottak maguknak származást,
estig arabnak nézték őket, mint bárki mást.
Ámde múlván az éjjel, a reggel felderült,
s hogy aranyuk hamispénz, egy-kettő kiderült.
Az emberek, szavamra, pénzváltók lettek itt:
a hamis származásut hamar felismerik.
Gúnyvers Amru
ibn Omár ellen
............................
Légy óvatos Omárral, firtatván nemzetét!
Arab, ha mondom ő, de palackban születék.
Kohóban addig-addig forgatta a kovács,
míglen testét bevonta sötét arab zománc.
Omár tehát, ha mondom, ízig-vérig arab,
arab bíz a javából: de csak üvegdarab.
A belseje homályos, és fel sem ismerik,
mindaddig, míg a lámpást elébe nem teszik.
Gúnydal a fukar
Abbász ellen
............................
Abbásztól vagyonának árnyéka messze nyúlt,
de szíve már örökké fukarsághoz kötött;
vagyonát titkolandó tőled, a nyomorult,
bár gazdagsága ismert, nyomorról nyöszörög.
Élete a fukarnak álnokság, sandaság,
kékszemű, csalafinta, orcája éjsötét.
Ha kelletlen az ember sokból keveset ád,
s nem képes többet adni, a jóság megszünék.
Hát lombosodj a jóra, és várd az adományt,
nem érik a gyümölcs, míg a fa nem levelez.
Csak szórd az adományod, s ha kevés is, ne bánd,
mind, mi nyomoruságot enyhít, dicséretes.
A perzsák dicsérete
...................
A prófétáról adhat-é hirt
helyettem az egész arabság,
azok, kik élnek még közülük,
s kiknek testét a földbe rakták?
Vagyok nemes faj sarjadéka,
nemzetségfám magas csucsán;
ősöm emelt fel ily magasba,
Khoszroesz király s Szaszán atyám.
A nagybátyám maga a császár,
ha éppen tudni akarod,
ki vagyok én, s atyám ki légyen:
fejében korona ragyog.
Fennkölten űl ő a tanácsban,
boglárai tündöklenek,
űl zordonan nyestprém-palástban
pompázatos kárpit megett.
Aranytálakkal megrakodva,
körötte szolgahad sürög;
a júhtejet nem bőrkupából
issza, dalt sose zümmögött
rühes tevék nyomán haladva;
nadragulyát még nem evett
éhségiben, sem gumifáknak
bottal kivert gyümölcsüket.
Még nem sütöttünk fürge gyíkot,
amely farkával integet,
s a tűznél, szétterpesztve lábát,
atyám még nem melegedett,
sem durva fanyereg a combját
nem törte még keservesen.
Királyok voltunk, és uralmunk
nem szűnt a mult évekbe' sem.
Lovat hoztunk a messzi Balkhból
csalás - s fondorlatmentesen;
s megitattuk, igaz valóság,
Aleppó szép vizeiben,
midőn hadunkkal Szíriában
a Szentföldet elfoglalók,
majd Egyiptom ellen vonultunk,
mi, sebbel-lobbal hóditók,
s birodalmát visszacsatoltuk
hazánkhoz dicsőségesen;
a lovasság Tundzsába ment át
vélünk, hol a csoda terem,
s a birodalmat visszaszerzők
arab prófétánk népinek.
Ellenszegülni az igének
ki mer, s ki nem bűnhödi meg?
Van-e oly gőgös és makacs nép,
ki lázad, s nem pusztul bele?
A mi haragunk Alláhért van,
meg az Iszlám védelmire.
.oOo.
