Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Bassár Ibn Burd
VERSEI

Jékely Zoltán fordítása
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

Ghazál
......

Ó, gonddal teljes éjjel,
s imádatával annak,
kiért először égek!
Tüzes bor a szemében,
beszéde, mint a bársony,
- virágba öltözött kert,
száján angyal varázst fú...
És amit fátyla közt rejt:
merő arany meg illat...
Oly tiszta, mint a csermely,
szomjas szivek jutalma.
Tündér-e ő vagy ember?
Mindkettőnél különb lény?
Nem tudtam panaszáról
eddig szerelmesemnek,
csak a követ szavából,
s ez bánattal lepett meg:
a szenvedély sulyától
megtörve roskadozván,
fél-élő, fél-halott már!


A hamis származás
.................

(Idegenek ellen, kik arab származással hivalkodtak)

Leültek, s választottak maguknak származást,
estig arabnak nézték őket, mint bárki mást.
Ámde múlván az éjjel, a reggel felderült,
s hogy aranyuk hamispénz, egy-kettő kiderült.
Az emberek, szavamra, pénzváltók lettek itt:
a hamis származásut hamar felismerik.


Gúnyvers Amru ibn Omár ellen
............................

Légy óvatos Omárral, firtatván nemzetét!
Arab, ha mondom ő, de palackban születék.
Kohóban addig-addig forgatta a kovács,
míglen testét bevonta sötét arab zománc.
Omár tehát, ha mondom, ízig-vérig arab,
arab bíz a javából: de csak üvegdarab.
A belseje homályos, és fel sem ismerik,
mindaddig, míg a lámpást elébe nem teszik.


Gúnydal a fukar Abbász ellen
............................

Abbásztól vagyonának árnyéka messze nyúlt,
de szíve már örökké fukarsághoz kötött;
vagyonát titkolandó tőled, a nyomorult,
bár gazdagsága ismert, nyomorról nyöszörög.
Élete a fukarnak álnokság, sandaság,
kékszemű, csalafinta, orcája éjsötét.
Ha kelletlen az ember sokból keveset ád,
s nem képes többet adni, a jóság megszünék.
Hát lombosodj a jóra, és várd az adományt,
nem érik a gyümölcs, míg a fa nem levelez.
Csak szórd az adományod, s ha kevés is, ne bánd,
mind, mi nyomoruságot enyhít, dicséretes.


A perzsák dicsérete
...................

A prófétáról adhat-é hirt
helyettem az egész arabság,
azok, kik élnek még közülük,
s kiknek testét a földbe rakták?
Vagyok nemes faj sarjadéka,
nemzetségfám magas csucsán;
ősöm emelt fel ily magasba,
Khoszroesz király s Szaszán atyám.
A nagybátyám maga a császár,
ha éppen tudni akarod,
ki vagyok én, s atyám ki légyen:
fejében korona ragyog.
Fennkölten űl ő a tanácsban,
boglárai tündöklenek,
űl zordonan nyestprém-palástban
pompázatos kárpit megett.
Aranytálakkal megrakodva,
körötte szolgahad sürög;
a júhtejet nem bőrkupából
issza, dalt sose zümmögött
rühes tevék nyomán haladva;
nadragulyát még nem evett
éhségiben, sem gumifáknak
bottal kivert gyümölcsüket.
Még nem sütöttünk fürge gyíkot,
amely farkával integet,
s a tűznél, szétterpesztve lábát,
atyám még nem melegedett,
sem durva fanyereg a combját
nem törte még keservesen.
Királyok voltunk, és uralmunk
nem szűnt a mult évekbe' sem.
Lovat hoztunk a messzi Balkhból
csalás - s fondorlatmentesen;
s megitattuk, igaz valóság,
Aleppó szép vizeiben,
midőn hadunkkal Szíriában
a Szentföldet elfoglalók,
majd Egyiptom ellen vonultunk,
mi, sebbel-lobbal hóditók,
s birodalmát visszacsatoltuk
hazánkhoz dicsőségesen;
a lovasság Tundzsába ment át
vélünk, hol a csoda terem,
s a birodalmat visszaszerzők
arab prófétánk népinek.
Ellenszegülni az igének
ki mer, s ki nem bűnhödi meg?
Van-e oly gőgös és makacs nép,
ki lázad, s nem pusztul bele?
A mi haragunk Alláhért van,
meg az Iszlám védelmire.


.oOo.