Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Ahmed
Abdul Múti Hidzsázi
VERSE
(Élő egyiptomi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Búcsú
Tudom,
te észrevetted,
hogy eltagadok valamit,
s jóságosan mosolyogtál,
pedig akkor búcsúztam - örökre...
Világtalan éjt gyűjtöttem utamra,
gondjaimat hideg némaságba takartam
meg semmitmondó szürke szavakba,
mikor útnak eredtem. -
Nem volt, esküszöm, egyetlen hang sem igaz!
Becsaptalak.
Hogy
az este lehullt,
s baktattam a görbe sikátoron át,
láttam, a hulló nap sugarába ölelte falunkat...
-
Álmodom én, vagy a képzeletem visz a szárnyán?
Látom a pompásan faragott, ezerszínű termek
tornácain alusznak a pálmák,
karcsú minaré árnyéka remeg a csatorna vizében
- varázsos látomás!
Látom, hogy öleli virág a virágot,
hallom, amint szerelemről suttog madár a madárnak,
s tehenek elnyújtott bőgését, lenn a faluvégen,
orromba hatol a humusz erős szaga:
illata az ölelésnek.
Karod
fele vonna a vágy,
puha fészked fele csábít az út,
melyet három éven át taposott a lábam.
Látom: a lámpa kerek fényébe borítja
zárt kapudat, s az ablak alatt
szomjan remegő fűzkoronát...
Egyszerre agyamba nyilallik a tegnap,
s hallom, hogy jajgat a szél a fűzlevelek közt:
búcsúzik éppen. -
Angyalom,
elröppent madaram,
odalett a húszéves fiatalság,
amióta tarisznyámat derekamra kötöttem
s mentem, amíg egy hajósnak megesett szíve rajtam:
Szállj fel, ha akarsz! - s aznap a hajón aludtam.
Hét tenger árja morajlott köztem s hazám partjai közt,
én meg csak némán néztem a hangtalan éjbe...
Angyalom,
elröppent madaram,
jőjj, várlak! Igaz, tán enni se lesz mit,
de kettesben leszünk,
lehet, hogy a tél ruhátlanul ér majd,
de kettesben leszünk.
Jőjj el, életem étele,
életem melege,
jőjj ide - várlak!
