Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kutaila Bint An-Nadhr Ibn Al-Hárith
VERSE

(megh. VII. sz.)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Ó, ki tevére szállsz...

Ó, ki tevére szállsz, s Athil síkjára indulsz
- öt napig tart az út, ha kedvez a szerencse -,
add át üdvözletem a minap ott kihunytnak,
ha a nemes tevék megtorpannak remegve.
Könnyem bőven szakad, szívem patakban ontja,
bár legtöbbjük azért szemem gödrébe fullad.
Vajon hall-é Nadhr engem, ha szólítom most?
- Hogyan halljon halott, ki elnémulva szunnyad?
Ó Mohamed, a törzs legjobbja, legkülönbje,
te ősi virtusok gazdag és szent vitéze!
Nem árt vala neked az irgalom bizonnyal,
hisz irgalmaz a hős olykor dühe tüzében.
Avagy váltságdíjat kérhettél volna tőlünk
s erőnkből telhetőn mi mindent odaadnánk,
hisz Nadhr, kit elfogál, közel atyafiságod
s méltó rá, hogy szabad legyen, ha van szabadság.
Hitemre, megszegik az irgalom parancsát,
konokok kardjai ragadták a halálba.
Ájultan, megkötött lábbal vitték, cibálták,
úgy vonszolá magát fogolyként megalázva.