Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Nadzsm Ad-Dyn Abu Mohamed Al-Hakami
VERSE

(megh. 1173)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Ibn Ruzzik vezér palotája

Szemléld e szép lakot, az akarat csodáját!
Általa mind, mi nehéz, könnyeddé változott.
Minden más épület eltörpül menten alatta,
amint hatalmasan s dicsőn pompázik amott.
Csodákat létesítettél benne az emberi szemnek,
szépsége bűvölően hat arra, ki rátekint.
Márványa erezett és hullámtaréjosan árnyalt,
rajta dirhem meg dénár s ezernyi más csoda, kincs.
Olvasztott színarannyal itattad át a tetőit,
párkány s minden ereszték már-már attól csepeg.
Se néma, sem beszélő teremtmény nem maradott ki:
falára festve képben megörökíttetett;
s benne kertek is, íme, felleg-nem-öntözöttek,
nem föld színén teremtett csodás kerti világ.
Ám benne csak merő látszat e tarka virágzás,
bár a pálma s a gránátalma merő virág.
Pompás ágaira s gyümölcseire le-leszállva,
csipegetni hiába szeretne a madár.
És benne minden állat pompás selyem ruhához
hasonlatos, amint a pázsitján fel- s lejár.
S mezőin ott találhat szemed zergét s vad oroszlánt,
színük a Vadzsrah-puszta színével vetekedik;
s a jámbor állatok vadakkal járnak együtt,
zergéi Sári oroszlánát sem rettegik.
És mintha foglyait parancsoló hatalmad
megnyugtatná, hogy itt már mitől se féljenek,
és benne a zsiráfok hosszú-hosszú nyakukkal
miként iker seregeknek zászlói festenek.
Hazájuk Núbia, a szarvuk vad tehéntől,
az ajkuk dél-arab tevehímtől ered.
Azért teremtetett, hogy itt farán kuporogjon
s azt hinnéd, a sivatagba mindjárt visszamegy.