Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Mohamed Abdu Ghánim
VERSE

(Élő hidzsázi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Panasz

Uram, a kín szülöttje minden költő közöttünk,
s te a szerelmet adtad nekik, hogy azt imádják;
ha felvillan a szépség, vad őrületbe esnek,
mert sóhajukba titkos kórként belopja vágyát.

Miért van, hogy a lélek szerelme oly kegyetlen,
hogy a szív szenved, érez s pokol a szenvedélye?
Hogyha nem volna szépség, nem égnénk szégyenében,
s ha sziklává tehetnéd a szívet, nyugton élne.

Uram, felfegyverezted a csábítót: szemébe
gyilkot adtál emennek, vonzó külsőt amannak -
s nem adtál szíveinknek páncélt a kínok ellen:
így a nehéz sebek közt oly gyorsan megszakadnak.