Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Fadua
Tukvan
VERSEI
Fordította:
Simor András
Forrás:
http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0304/03042.html#mlam
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Városom szomorú
Azon
a napon, amikor megismertük az árulást és a halált,
visszafordult a tengerár,
becsukódtak az ég ablakai,
és visszafojtotta lélegzetét a város.
A hullámok menekülésének napján; azon a napon,
amikor undorító vágyról árulkodott az arc,
és hamuvá porladt a remény,
és fuldoklott szomorú városom,
annyi kínt nyelt magába.
Visszhang
nélkül, nyomok nélkül
a gyerekek, a dalok eltévedtek.
Mezítlenül, véres lábbal
vonszolom bánatomat városomban,
a csönd hegyként magaslik,
sötétlik, mint az éjjel,
rettenetes csönd, halál és vereség
súlyát cipeli hátán.
Jaj, szomorú, elnémult városom!
Gyümölcs,
gabona így ég semmivé
aratás idejében?
Szülés
A
szél szétszórja a virágport,
éjszaka szülés fájdalmaitól rázkódik földünk.
A
hóhér saját magát csapja be,
amikor tehetetlenségről,
romokról és pusztulásról beszél.
Ifjú
holnapunk! Mondd el a hóhérnak,
milyenek a szülés fájdalmai,
mondd el neki, hogyan születnek margaréták
földünk kínjából,
és hogyan bomlik ki a holnap
sebek vérében nyíló
szegfűből.
