Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ali Dzsundi
VERSE

(Élő egyiptomi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Az örök város

Hős homlokodon a babér koszorúja
s a becstelen ellenségen a szégyen.
Ó városok égi virága, a hűség
szüntelen ott ragyogott a szemében
vitéz fiaidnak, akik a szívükkel
kalapálták dőlt falaidra a vértet,
helytálltak, akár nemes életük árán,
s azt is mosolyogva adták oda érted.

*
Az égből ömölt le az ostoba csorda,
de az Úr tenyerét tartotta feletted:
szigonyát hasította beléjük a villám,
vagy a vad viharok csapdáiba estek,
perzselte a tűz, hol a testüket érte,
s lángsírba veszett tengernyi dühös had.
Hitemre! Kemény szívvel verekedtél,
pedig te szelíd s oly tiszta, nemes vagy!
Ártatlanokat kaszabolt le a gyilkos
- égesse nevére jegyét a gyalázat!
De hiába lövette dühét falaidra
- hulltukban is téged öleltek a házak.
Zsarnok, kinek istene volt az erőszak,
megtörte erődet a sors keze - halljad:
Munákh közelében, vert seregedből
három napon át lakomáztak a varjak.
Ez a vértanú város, amelyben a vándor
hiába sosem keresett menedéket,
amely úgy tele volt étellel-itallal,
melyben nyugalomban teltek az évek,
ez a város volt szemetek ragyogása,
és most kiömölt vér festi vörösre!
Ó lenne csak ép érzés szívetekben,
porába omolnátok könyörögve,
de nem, ti elárultátok e várost -
ezerszeres átok verjen örökre!

*
Ó Port Szaidom! Mohammed katonái
sem voltak ezeknél bátrabb szívű hősök:
jobban dicsekednek a szörnyű sebekkel,
mint színarany érmével, aki győzött.
- Ragyogó napfényre derült üde arccal,
diadalmas örömmel nézd a világot;
a tél tovatűnt, tavasz ébred a dombon,
s kacagnak a hajnal-szirmú virágok.
Elhagyta a hitvány zsarnokot Alláh,
s a gyehennára taszította a lelkét,
de saját seregét diadalra vezette
- így lett ez a győzelem isteni jelkép:
Alláh nyila: Egyiptom leteperte
mind, kik kezüket e falakra emelték.