Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Dzsamíl
VERSE
(megh.
701)
Milnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Buthainához
Tiéd
vagyok, Buthaina, bocsáss meg végre nékem,
s fogadd el a szerelmem, hiszen csak a tiéd;
néha az összetűzés is a javunkra válhat,
ha a komolyt vidámmá kendőzi a beszéd.
Én már megmondtam annak, mikor letette fátylát:
Buthaináé a szívem, nem tarthatok veled,
ámbár ha még szívemben akadna hely, bizonnyal
futnék hozzád, vagy írnék egy édes levelet.
De azt mondják, beéred a semmivel is attól,
akit szeretsz - ne félj hát, ne fuss e semmitől!
Fogadd el: még a semmi is jobb, ha kedves adja,
mint ha az ellenséged bőségesen gyűlöl.
Elűzni
szenvedélyem, s aztán viszontszeretni
hiába is igyekszel, szerelmem megmarad;
ó Buthainám, a csapdád a szívem tőrbe csalta
Hadzsunnál akkor, én meg biz elhibáztalak.
A vágyam felcsigáztad, nevetve elfutottál,
s a nap, amit ígértél, lassacskán ködbe vész...
Meghátráltál azonmód, hogy így lobogni láttál
- szívemnek ó de kedves ez az ellenkezés!
Hittél a sugdosóknak, s magadtól messzeűztél,
hiába hajtogattam, hogy vádjuk becstelen.
Hát tudd meg, azt akarták, hogy tépjem el kötésünk,
de nem teszem, akármit csinálnak is velem!
Jól
összeszidtam őket, mikor beszélni kezdtek,
s megmondtam, hogy hegyetlen nyiluk bagót sem ér;
olyan haragra keltek, hogy ujjukat harapták -
ó, bár a szikla légyen foguk között kenyér!
Buthaina, híred az, hogy szíved fösvény nagyon -
sebaj, váltságdíjául ma lelkemet adom!
