Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kázim Ad-Dudszáili
VERSE

(Élő iraki)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Levél

Szívemben nincsen érzés, amely ne emlegetne,
mivel, költő-barátnőm, költő s barát vagyok.
ád gondolok, s az emlék csordultig tölt örömmel,
ha eszembe jut egy-egy okos gondolatod.
Te az erényeiddel szóltál a férfiakhoz,
s a tisztalelkű nőnek ez hírnevet szerez;
ezért van, hogy szívemben, a gondolataimban,
szememben és szavamban helyed kivételes.
Engem csak tehetséges nő indít hódolatra,
kinek szívét a vágyak fullánkja döfte át,
akit a szerelemnek pusztító lángja éget,
akit sápaszt, sanyargat, kínpadra von a vágy,
hogy sajnálatra indul, aki szívébe lát.

*
Jaj annak a költőnek, kitől a jószerencse
elpártolt mindörökre: csak botlik untalan,
megutált életének bús napjai unottak,
a lelke nyughatatlan, szeme álomtalan.
Vagy ellenség ijeszti, akárhová tekintsen,
vagy hitszegő barátja, ki mérget rejteget;
két farkas: mind a kettő veszélyesen vicsorgat,
egyik reggel, a másik éjjel rohanja meg.
S nem derülhet örömre, ha ellensége megfut,
hisz búját csak tetézi a megmaradt barát -
maga sem tudja lassan: melyik ártalmasabb, hisz
mindkettő romlására feni az agyarát.

*

Ó Mimi, valamennyi szívben forrása buggyan
az édes szerelemnek, és zölden ring az ág,
a szerelem az élet bőséges legelője:
ez adja meg a lélek ételét, italát.
De szörnyű zsarnok egyben: uralkodik a földön,
királyok s óriások hajtnak fejet neki;
és bölcsesség is, ember hogyan tudná megírni,
hiszen e bölcsességet aligha értheti.
A szerelem vagy Alláh, vagy Alláh bölcsessége,
feléje tárja szárnyát az érzés, a tudás -
ezt a határtalan nagy szerelmet rejti szívem,
e szerelmet a földön nem érzi senki más.
Hanyatló napkelet szűz gyöngyének a hatalma,
birodalom, mely ítél, s mely dönt ítéletet,
igazságában zsarnok még akkor is, ha bölcsen
- csodálatos... igazság zsarnokká hogy lehet?