Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Badr Ad-Dín Júszuf Ibn Luclu Az-Zahabi
VERSE

(megh. 1281. Szíriai)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Hajnal

Hajolj a szende szirmok kelyhére, cimborám,
s fordulj az éj iramló árnyékai után;
a pompás kert baráti mosollyal vesz körül,
csapong a fürge szellő: vidáman üdvözöl.

A hajnal felriasztá a völgynek ágain
a szürke vadgalambot, s felajzá vágyaim.
Száz hangon száll a gerle búja a réten át,
szavát tán Jákob adta, s Izsák a dallamát.
Felszítja szenvedélyem, s talán nem tudja azt,
hogy nincsen menedékem, barát sem ád vigaszt,
hogy bújánál szívemben ezerszer több a seb,
sűrűbben hull a könnyem, kínom keservesebb.
Vérző szívvel magamban gyötrődöm itt alant,
s az ág hegyén csak egyre turbékol a galamb.