Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Asz-Szarí Ar-Raffá
VERSE

(megh. 976)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Egy mészárost gúnyol, ki verséből lopott

Látom a mészárost: inaszakadtából
fut, rettegve méltó, keserű dühömet.
Versét összetoldta verseim javából,
elvegyítvén gyilkos mérgével mézüket.
Úgy hasadt kezedben jó rímem, barátom,
mint a nyúzott állat teste késed nyomán;
hangja döccenős lett, pedig sima volt az,
s tiszta buzogását megzavartad csúnyán.
Mívesen kiformált testét összetörted,
pedig, hej, be pompás volt a kezem alatt!
Szépsége úgy áradt lelkek örömére,
mint hajtincs illatja vagy a szőlő-zamat;
ámbra lehelletje földi dicsőséget
s elsuhanó lelke üdvét hirdette meg...
S van irigyem más is, ki teledobálja
száraz csontjaival szépséges versemet;
értelmét kölcsönzi sötét éjszakától
s húsmosó fazékba vagdossa szavait.
Mintha a gyümölcsöt leszednéd a fáról,
mielőtt érése ideje közelít.
Rossza vers, amely nem eszméből szülemlék,
megérződik rajt' a keserves verejték.