Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Abu'l-Kászim
As-Sábi
VERSEI
(Élő tuniszi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Szerelemért sírok
Ó
tegnap, ne adj te nékem
földi rangot, dicsőséget,
azt már úgyis elragadta
vágyaim elől a végzet.
Nem kell nékem a dicsőség,
talmi kincse nem mulattat,
a siker sem, amit unott
éjszakáknak kéje adhat.
Tengerében az időnek
elmerül a kincs, a pompa,
s ifjúságom pirkadása
ragyog rám még hajnalonta.
- Ó tegnap, ha néha mégis
sírok sóhajtozva, nyögve,
amit árva lelkem áhít,
nem a teljesülés üdve,
hisz az ember vágya semmi,
Alláh dönti el a sorsát -
add szívembe a szerelmet,
melytől illatos az orcád.
Már bejártam a világot
s mindenütt csak őt találtam:
tiszta lángja benne fénylik
minden rózsás pirkadásban,
mindenik madár dalában
benne zendül égi hangja,
és az ámbra illatából
is csak őt szívom magamba,
szűz virágok nyíló kelyhe
tőle kapja remegését,
s mindenütt a végtelenben
ő az úrnő, ő a szépség.
Láthatatlan vesszejével
bár az élet eltakarta,
Isten akaratja mégis
szívem átölelve tartja.
A világ
zsarnokaihoz
Te
kőszívű, kegyetlen, büszke zsarnok,
vitéze a halálnak, pusztulásnak,
ki csak röhögsz a gyötrött nép keservén,
míg karjaid ártatlan vérben áznak,
s bemocskolod a létet: telehinted
tüskéivel a síri hallgatásnak,
vigyázz!
Ne higgy a múló kikeletnek;
tiéd a tér, számodra kél a hajnal,
de messziről már jajgatnak a rémek,
s a menny dörög: vihar jön vad robajjal.
Vállad ne vond a gyengék panaszára
- sebet arat, ki tüskéket vetett el -
ki emberfejek ezrét lekaszáltad,
s kitépted a reményt gonosz kezeddel,
ki részegségig itattad a földet
keserves könnyel és kiontott vérrel,
vigyázz! Vihar jön, s jaj neked ezerszer,
ha féktelen haragja téged ér el!
