Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Al-Huszain
Ibn Ad-Dhahhák
VERSE
(megh. 864)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Vajon a szépség
mily csodája...
Vajon
a szépség mily csodája,
mely kínom s búm élesztheté föl,
midőn a hold fénylő sugára
lövellt reám bágyadt szeméből.
Atyámra! Nappali verőfény
támadt az éjben szemvakítva;
közelbe hozta vágyam, álmom,
hogy mindjárt megis hiusítsa
álnoksággal, cserbenhagyással,
sőt hitszegést is fogva énrám,
sajgó szívemnek mi maradt más?
Jóhiszeműn csak tűrni némán,
Pedig ő hűtlen ezután is,
holott hűségemnek tudója.
Kérem Istent, ily szenvedéstől
minden ember fiát megóvja.
*
Szép orcád tükrözé a hold is,
azt hittem, téged látlak ottan;
friss illatot lehelt a nárcisz,
dúskálni véltem illatodban.
Íme, a vágy becsap, kijátszik:
orcája hold, illatja nárcisz.
