Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ibráhim Hásim Al-Filáli
VERSE

(Élő hidzsázi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Sohasem hajlunk meg...

Sohasem hajlunk meg a győztes előtt! -
tett esküt a férfi, keményet;
sohasem hajlunk meg a zsarnok előtt! -
mondták a fehérhajú vének;
sohasem hajlunk meg a bűnös előtt! -
ezt szívta tejében a gyermek;
sohasem hajlunk meg a gyilkos előtt! -
hangzott szava sok-sok ezernek.
Sohasem hajlunk meg! - e jel vezetett
csatazajban, a jajban, a vérben;
sohasem! - a szívünkbe hatolt ez a szó,
s hevítette, lobogva fehéren.
- De sok áldozatos szívű vértanúnak
omlott ki e szóval a vére
a szabadság szikla-erődje, a hős
Port Szaid utca-kövére!
Hány bátor öreg, anya, ifjú, leány
vívta szakadatlan a harcot.
Fegyverrel a kézben védte a helyét,
hősként verekedve kitartott.
Nem üres fecsegés, amit annyi derék,
keményszívű hős szava állít!
S harsant a szavuk: "E csatorna miénk!
Megvédjük akár a halálig!"
S ezt nemcsak az emberi hang, de sötét
ágyúk tele torka dörögte;
küzdött az apa, és szüntelenül
zengett fia hangja mögötte:
"Kit az ellenség lövedéke nem ér,
Alláh kegye azt kiszemelte,
s aki egyet is elpusztít közülünk,
pokolra jut annak a lelke!
Leomolhat a fal, de az ellenség
soha minket meg nem alázhat,
és eljön a perc, mikor újra magas
tornyokba szaladnak a házak.
Legyen a jövendőnk jelszava ez,
égjen a szívünkben örökké:
sohasem hajlunk meg! A zsarnoki szó
itt nem lehet úr soha többé!"

*
Ne feledd soha Port Szaidot! - Ha utad
majd arrafelé vezet egyszer,
állj meg a parti tüzes homokon,
hajtsd meg a fejed kegyelettel,
tekints le a földre, mely egykor acélt
fröcskölt dühösen vicsorogva -
most csendes: ezernyi halott tetemét
rejtette az ősi homokba.
Keressd a titáni csaták nyomait,
egy igaz nép hősi tusáját,
vallasd meg a szétszórt csontokat is,
nyisd szóra síroknak a száját,
hogy tudd: hogyan éltek a vértanúk itt,
hogy mentek halálba a vének,
kiknek diadalmas ajkairól
röppent fel először az ének,
s szállt Port Szaid, Szína homokja fölött -
leomolt az idő is elébe!
- Hát szálljon az én dalom is Igazát
égesse szívek közepébe:
sohasem hajlunk meg! E nagyszerű nép
idegent nem ural soha többé!
Most már a szabadság zászlaja száll
büszkén a magasban - örökké!