Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ali Ibn Al-Dzsahm
VERSEI

(megh. 863)
Jékely Zoltán fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Irgalom...

Irgalom a messzeföldi városban az idegennek,
szívében a hazavágyás, jaj, minő sebet ütött!
Barátait odahagyta, nem használt ez életüknek,
mint ahogy neki se használt ez az élet, nélkülük.

*
"Szerelemben az igazság" - szenvedélyem hangja szólalt,
és meghódítottál, váljék örömödre ez a rabság.
Bánj gyengéden a szívemmel, kímélj, kínzó zsarnokom, te!
Még ha nincs is zsarnokokban könyörület, irgalmasság.
Mert ha látlak, te egy árva szót sem szólsz mentedbe' hozzám,
azt hiszem nagy fájdalmamban, hogy az ég s a föld szakad rám.

*
Eltitkoltam, mily tűz lángol, perzsel a szívemben:
ne tudja meg senki, hogyha belehalok egyszer.
Ne mondhassák: "jajveszékel a bolond szerelmes,
annak joga a panasz, ki vagyont veszített el."
Drága kincs ez, titkok titka! Hiába fülelnek
cimboráim, amíg kézről kézre jár a serleg.

*
Nem néz már a lélek több szépre utánad,
utánad a lélek nyugvóhelyre nem lel.
Elmentél, s a lelkem tőlem idegen lett;
jőjj vissza, s a testbe visszatér örömmel.


Bocsánatkérő kaszida a fogságból
Mutavakkil kalifához

Alláh vigyáz rád, késleti halálod,
és bőséges javakkal ápol, éltet.
Születésed s felserdülésed óta
intézkedései így folynak érted.
Szereted őt, hogyan is ne szeretnéd?
Felemel, hogy fejed az eget éri,
ha nem szárnyaltál ugyan azon is túl...
Jótetteiért adassék hála néki,
mert a hálásnak ez mindenha újul...
Te is bocsáss meg a hitvány bűnösnek,
kinek álltát ültével tetted eggyé;
s ha ráfekszik az éj, ő nem feküdhet,
de reggelig virraszthat kuporogvást...
Neked is megbocsát az Úr: esengem,
irgalmazz, még ha el is tévelyedtem,
s nagy bár e bűn, nem megfontolva tettem!
Te bölcsebb vagy s erősebb lelkű, mintsem
ne láttál volna meg-megszökni szolgát,
s urat, ki néki bölcsen megbocsátott.
Te megjavítád ügye elrontóját,
s jóvátehette, ha-mit addig ártott.
Nem lázadtam többé parancsod ellen,
nehogy mint hitszegő jussak a földbe,
hisz Isten ellen lázadoztam volna,
hálát tagadva, jóságot gyűlölve.