Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Abdul
Vahháb Al-Bajáti
VERSEI
(Élő iraki)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Várakozás
Imádkozz
sorsomért
a falakon túl,
szegény hazám, te éhező, te mezítlen,
és várj reám a kikötőben.
- Ó bolygó csillagom,
ó drága, vidámszavú társak,
szívem a tengervíz sodorja felétek,
mint piros almát, mint gyönyörű
emléket az új tavasz illatai...
Már vágyakozó útitársaim is
a hazába vivő utakat keresik.
... Leveleim... atyám... a virágok...
harapós kutyánk ugatása...
a negyed vénjének szemefénye:
a citromfa, mely akármi magas volt,
meglopta mégis a szomszédék gyereke...
a hajnal csattogó csalogánya,
a halál meg a bosszú:
mind itt kavarognak agyamban,
s most felszárnyalnak, a nagy falakon túl:
feléd, szegény hazám, te éhező, te mezítlen!
S én itt maradok rongyokba temetve,
idegen házban,
emléktelenül, egyedül, szeretetlen...
A város
mélyén
A
halottak, az élők éjeiben, lenn a mélyben,
a város mélyeiben,
a sötétség, mint fekete macska,
mint bánatos édesanya,
szüntelenül s némán szüli népét.
A város mélyeiben
a halottak köpdösnek a forró járda porába
az éjszaka karjai közt.
A tüdővész éje, akár egy bánatos édesanya...
Szüntelenül okádja magából a város a sok nyomorultat,
és füstös kávéházaiban, mocskos sikátorain,
elsárgult csenevész fáin a félelem születik,
s feneketlen mélyei termik a bűnt.
Rozoga kávéházaiban
a szánalmas, szörnyű dalokban
a bús nyomorultak, tüdőbajos éjek
meg alantas, ocsmány képzeletek.
- S mint fekete macska,
a város mélye szünetlen
szoptatja az élőket, melléből a bús anyaságnak.
