Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Haszan
Al-Attár
VERSE
(megh. 1934.
Egyiptomi)
Molnár Imre fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Szerelmes vers
Vajon
kedvesed szívének kínja döbbentett-e vissza?
Vagy tartózkodásra inte sanda lesdelők szeme?
- Elhagyá az édes álom üdve, hogy magára hagytad,
s szíve bánattal, keserves gyötrelemmel lett tele.
Bárha nem forralt szívében semmi bűnt szerelmed ellen,
sorsa mégis a magányos elhagyottak sorsa lett.
Megfosztottad az együttes boldogságtól, önmagadtól
- ó a könnye mennyit omlott annyi szép emlék felett!
Elhagyád, pedig agyának gondolatja csak te voltál:
nappal társa volt, s az éjben enyhes ír e gondolat.
Hogyha kínja találkára buzdította volna szíved,
szűnne szép szemének árja, melyet éretted folyat.
Teste elnyűtt - ó ha látnád! -, kóróvá fogyott alakja,
mert szívének olvadéka táplálja tekintetét.
Menj hozzá, siess, ne várd, míg végső sóhaját kiadja,
melyet már csak a reménység karja őriz benne még.
- Türelmet erőszakoltam önmagamra nyugtatóul,
ám e tűrés úgy nyomaszt, mint terhe a nemes tevét;
lenne bár hegyóriás, mi bánat még reám szakadhat,
tőled bármilyen szidalmat boldogan elhordanék.
