Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Adonis
(Alí Ahmad Sa'íd) versei
Varga
Mátyás fordításai
Nagyvilág,
XLVI. évfolyam, 10. szám 2001. október
http://www.inaplo.hu/nv/200110/02.html
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
ADONIS (Alí Ahmad Sa'íd) 1930-ban született egy kis észak-szíriai faluban. Már gyermekkorában megismerte a Koránt és az arab kultúra klasszikusait: többek között al-Mutanabbít, Abú l-Alá al-Ma'arrít és az olyan nagy misztikusokat, mint Halládzs, Al-Makzun, I bn al-Fárid, Ibn al-Arabí. 1947-től Adonis néven publikál. 1957-ben Júszuf al-Khállal létrehozták a Si'r (Költészet) folyóiratot, melyben először közöltek fordításban nyugati költőket (pl. Ezra Poundot, T. S. Eliotot, René Chart, Yves Bonnefoy-t, Paul Claudelt, W. B. Yeatst, García Lorcát). A folyóirat 1964-ben megszűnt ugyan, de hatása az arab költészetben mindmáig érezhető. A 80-as évektől Adonis több amerikai és nyugat-európai egyetemen tanított. 1990-tol a genfi egyetemen vezet költészeti szemináriumot. - Az itt közreadott verseket a Mémoire du vent - Poemes 1957-1990 (Éditions Gallimard, Paris, 1991) kötetből válogattuk, eredeti címük Terre sans retour, Aujourd'hui j'ai mon langage, La terre, Ulysse, Les deux poetes, Perle.
Föld, ahonnan nincs visszatérés
Bár te visszajöttél,
Odüsszeusz
s
a távolságok nap mint nap
együtt
zsugorodtak azzal
mit
tragikus arcodból
vagy
belső rettegésedből
vezetőd
kiégetett
az
elindulás története lehetnél örökre
s
örökre ott maradhatnál az ígéret nélküli földön
ahonnan
nincs visszatérés
Bár te visszajöttél, Odüsszeusz
Ma szavakra leltem
Leromboltam
országomat
leromboltam
trónomat, tereimet és díszes kapuimat
és
lélegzet-visszafojtva elindultam, hogy keressek
hogy
a jövendőt ajkamra írva
hírül
adjam a tengernek esőimet
rábízzam
tüzemet és lángolásomat
Ma szavakra
leltem
Megleltem
határaimat, földemet és felségjelemet
Népekre
leltem, akik bizonytalanságukkal táplálnak
s
akik omladékaimtól és szárnyaimtól ragyognak
A föld
Hányszor mondtad:
Új földet találtam
És
zsoltáraid megteltek könnyel
szemedben
pedig ott csillogtak e föld
jövendő
határai
Vajon tudta-e
szemed,
hogy
járhatsz örvendezve vagy sírva,
e
föld úgy, ahogy itt-ott megénekelted,
az
összes utasra ráismer majd, csak rád nem?
Vajon
tudta-e, hogy csak egy föld van
annak
pedig méhe és száraz emlői,
s
nem ismeri a megtagadás rítusát?
Biztos-e szemed
abban, hogy
te
magad vagy a föld?
Odüsszeusz
- Ki vagy? Milyen
ormokról jössz?
szűzi
nyelv, melyet csak te ismersz
Mi
a neved, milyen zászlót tűztél ki és vontál be?
- Engem kérdezel,
Alkinoosz?
Szeretnéd
meglátni a halál arcát?
Azt
kérdezed, hogy milyen ormokról jövök
Azt
kérdezed, mi a nevem
A
nevem Odüsszeusz
Határtalan
földről jövök
mit
emberek hordtak hátukon
Ide
tévedtem
Mert
ott a verseimmel elvétettem az utat
és
most rettegés meg sivárság jár át
mert
sem maradni
sem
visszatérni nem tudok
A két költő
A fehér városban
Kenyérmorzsák
között
Él
két király
Az
első fekete - tört hold
S
hamvait bálnák kutatják
A másik fehér
- mint egy gyermek
Minden
éjjel
Egy
fekete kígyóval hál.
A gyöngyszem
Hogyan is menjek
oda népemhez
önmagamhoz
Hogyan
saját szenvedésemhez és hangomhoz
hogyan
emelkedjem föl
Folyó
vagyok csak, mely árad, lecsillapul
fényben
ragyog
S
míg a költészet titkos gyöngyszemét takargatja
A
napfény kísértését ölti magára
Álom csak
a
prófétai láz
A
fény, amely beborítja az éjszakát
és
csupaszra vetkozik
Hogy
az éj testében bolyonghasson
Álom
a betörhetetlenség
Úgy ölelem a
földet, mint egy asszonyt
és
úgy alszom el,
Hogy
hagyom, éles lángként szóljon benne
tengeri
harangom
Kimondok
egy verssort, hogy hirdesse
könyv
vagyok
a
vérem tinta
tagjaim
szavak
Hogyan is menjek
oda népemhez
önmagamhoz
Tüzes
véremmel és romos történetemmel
Támogassatok
Mellkasomban
pusztító lángok, sivító
hegyek,
szőlők, távolságok
idő
görnyesztette testek
csillagok
A
híreket tükrökből tudjuk
A
kultúrák összetört tükrök
Ne, hagyjatok
mégis - idehallik
poraimhoz
az énekszó
Úgy
jönnek
mint
szülőhazám gyermekei
