Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Abdulláh Mohamed Ibn Dzsacfar Al-Kazzáz Al-Kairuáni
VERSE

(megh. 1021. Észak-afrikai)
Molnár Imre
fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Lírai vers

Szívem kamrája a szerelmed menhelye:
értékes kincse itt nyugalmát megtalálja.
Ó hogyha szállana reményem gáttalan
s a gyeplő végre a saját kezembe szállna,
szememnek fényei óvnának, kedvesem,
szempillám sátora takarna féltve téged,
megtöltené szívem a boldogság heve,
s az irigyektől is bátran megvédenélek.
A halál serlegét üríttetném velük,
hogy élhessünk örök biztonságban, nyugodtan;
az emberek szíve remegne nyugton is:
nem lenne ki reád vetné szemét titokban.