Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Abdulmajid Al-Zindani
A HIT ÚTJA

Dr. Okváth Csaba fordítása
International Islamic Federation of Student Organizations
Digitalizálta: Ambrus Attila József
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár




Első fejezet

Az Allahban való hit fontossága:

Ki hozott téged a világra:

Ti józan eszű emberek? Mi a véleményetek az olyan emberről, aki elhozatott egy ismeretlen városba, vagy sivatagba, anélkül, hogy ő akarná? Ezután, aki őt elvitette oda, küldött neki küldötteket, hogy megmutassák neki a helyes utat. Erre ő visszautasítja őket, miközben ők közelednek hozzá, ő veri őket és ők tűrik. A józan eszű ember azt mondaná: Az első kötelessége ilyen embereknek, hogy megpróbálja ismerni azt, aki őt elvitte oda. S próbálja meg azt is megtudni, hogy miért lett oda víve.

Ha viszont talál olyan embereket, akik meg akarják mutatni neki a helyes utat, akkor kövesse, amennyiben meggyőződött arról, hogy igazat mond. De az az ember, akit nem is érdekel, hogy miért lett oda víve, meg az sem, hogy ki vitte őt oda, és még a küldöttek sem érdeklik, az biztos, hogy bolond.

"És a jelei közé iartozik az, hogy porból teremtett benneteket. Aztán íme emberek lettetek, akik szétszóródtak (a földön)." [30:20]

Mennyire nagy a különbség a por világa és az élő világ között. A por világa halott, nem hall, nem lát, nem ért semmit, nem mozog, nem nő, nem szaporodik, semmi olyan tulajdonsága nincs, amely életre utal. Miközben az élő világ él és mozog. Tele töltötte a földet élettel és mozgással.

Ha a józan eszű ember gondolkozna azon, hogyan jött át a holt por világból az élő világba?

Mit csinálna a józan eszű ember ha meglátná, hogyan változott át a porszem egy spermacseppé, a spermacsepp pedig vérröggé, a vérrög csonttá, a csont viszont felruházódott hússal? Ezek után belement a lélek a magzatba, és utána ép, egészséges gyermekként jött ki e világra.

Ha már elgondolkozott ezen a józan eszű ember, akkor rájött volna arra, hogy semmibe nem volt beleszólása. És akkor már rájött volna, hogy az első kötelessége az lenne, hogy megismerje azt, aki azt csinálta. Az, akinek a kezében van az ember léte illetve az élete, növése is.

Te ember! Mi az a valami, ami elfoglalt téged az Uradtól, aki megteremtetett és alakított, vagy azt hiszed, hogy a semmiből jöttél? Azt hiszed, hogy a semmi, - amely nem is létezik - teremtetett meg. Nem tudtad, hogy a semmi nem tud teremteni? És te nem teremtettél meg semmit magadból. Tehát lennie kell egy teremtőnek: Ismerned kell azt, akinek a kezében van az életed, és te addig élsz e földön ameddig ő akarja, és az kell hogy legyen az első kötelességed, hogy őt megismerd.


Kié vagyunk:

Ez a kéz, amivel dolgozol, a láb, amivel mész, a nyelv, amivel beszélsz, és az eszed, amivel gondolkozol, és minden, ami a testeden van és használod, és az életed, mindez kié?? Sőt kié vagy te, és kié vagyunk mi?

Te választottad, hogy e világra gyere? Te választottad a szüleidet? Te választottad az országodat? Te választottad az időt, amelyben születtél? Te választottad a kinézetedet, vagy a tulajdonságaidat - akár a test, a benső vagy akár az értelmi? Te választottad, hogy milyen légy, férfi avagy nő? Te választottad hogy megint gyenge légy öreg korodban? Te választottad, hogy beteg légy? Te választottad, hogy meghaljál az élet után?

Ezek a dolgok a legfontosabbak az életedben, és te semmit nem tudsz ellenük tenni, a saját gyerekeidnek sem tudsz ezek ellen bármit is csinálni. A rokonaidnak sem, a népednek sem. Az egész emberiség se bír mit tenni ezek ellen se saját magának se másnak.

Tehát szolgák vagyunk mind. Te, én, a népek, mindenki a Teremtő szolgája. és ahogyan ő akarja. Ő hozta a teremtményeit e világra, és ő viteti el őket belőle és minden teremtménynek más és más tulajdonságokat adott. Gondolkozzál te józan eszű ember a saját kezedről vagy lábadról! Teremtettél-e belőle húst, vagy csontot, vagy vért, vagy akár egy szőrszálat? És gondolkozzál azon, hogy teremtettél-e más embernek valamit a testéből? És azon is gondolkozzál, hogy az összes létező nép teremtett-e valamit neked, vagy másnak?

Mit szólsz egy olyan emberhez, aki bement egy házba, vagy farmba, vagy irodába, vagy gyárba - amit a gazdája elhagyott egy kis ideig - a gazda beleegyezése nélkül, és kezdett járkálni, dolgokhoz nyúlni?

Minden józan eszű ember azt fogja állítani arról az emberről, hogy bolond és hülye. És most kérdezd meg magadtól, hogy te ilyen vagy-e vagy sem?

Ha józan eszű ember gondolkozna saját magán, rájönne, hogy semmi nem az övé, ami rajta van. És arra is rájönne, hogy nem szabad neki akármit is csinálni anélkül, hogy meg ne kapná az engedélyt a gazdától, és megtudja tőle a jó utat, és tőle kapja meg a parancsot:

Ezért az lenne az ember első kötelessége, hogy megismerje a gazdáját és annak küldöttét.


Miért lettünk megteremtve?:

Ha megkérdezzük a világ összes orvosát, hogy a valami bölcs dolog miatt lett-e megteremtve vagy nem?

Akkor azt válaszolnák: Igen, nagy dolog miatt. Aki viszont nemmel válaszol, akkor az vegye ki a szemét. És ha megkérdezzük őket a szájról, fogakról, fülekről, orról, kezekről, lábakról, szívről, tüdőkről, és minden érről és sejtről, ami az emberben van, hogy feladatra lett-e megteremtve vagy nem? Akkor azt mondanák, hogy? Persze! Ha megkérdezzük őket a részletetkről, akkor azt mondanák, hogy több tíz év kell nekünk azért, hogy megismerjük az emberi testet.

Ha megkérdezzük őket az egyetlen rész fontosságáról, hogy játszik-e szerepet az egész test munkájában? Akkor igennel fognak válaszolni. Például: a száj dolga, hogy egyen az egész testért. A tüdők pedig a levegőt viszik be a testnek. A szív pumpálja a vért az egész testnek. A lábak pdig viszik az embert. Tehát az egy rész azért lett megteremtve, hogy az egész testet szolgálja. És ha már minden részed egy bizonyos dolgért lett megteremtve, akkor az egész tested is egy bizonyos feladatért teremtődött.

Tudod-e, hogy miért teremtődtél? Tudud-e, hogy miért teremtődtek az emberek? Ha nem tudod hogy miért teremtődtél, akkor alacsonyabb rangú vagy a papírnál, amely előtted van. Vagyis a papír azért van, hogy írjanak rá, de te semmi miatt teremtődtél szerinted.

Gondolkozzál hát, hogy élsz miközben nem tudod, hogy miért lettél megteremtve? Aki nem tudja, hogy miért vannak a dolgok az tudatlannak számít. Aki nem tudja, hogy miért vannak a szemei, vagy a szája vagy keze és lába az még nagyobb tudatlannak számít, mint az előző. De az a legnagyobb tudatlan, aki nem tudja, hogy ő miért van? És nem tudja, hogy miért van az élete? Befejeződik az élete úgy, hogy nem is tudja hogy miért élt? Az az ember, aki nem tudja hogy miért élt, jobban értékli a kis dolgokat, mint az életet, mert azoknak a kis dolgoknak legalább tudja a feladatát: "Akik hisznek és jótetteket cselekszenek, azokat Allah kertekbe bocsátja majd be, amelyek alatt patakok folynak. Akik azonban hitetlenek, azok átadják magukat (az evilág) élvezetének és (csak) esznek, amiképpen esznek a barmok. A (pokol) tüze lesz az ő lakhelyük." [47:12]

Azok úgy élnek, ahogyan mondta a költő:

Jöttem, de nem tudom honnan
De jöttem
Láttam magam előtt egy utat, így hát mentem.
Tovább fogok menni, akár akarom akár nem.
Hogy jöttem?
Hogy láttam az utamat?
Nem tudom.
Miért nem tudom, azt se tudom.

Ha a tévelygők nem is tudják. hogy miért vannak, de mi muszlimok tudjuk. Ők - a tévelygők - azért nem tudják, hogy miért vannak, mert nem ismerik az Urukat, a Teremtőjüket. Mert ha elismernék Őt akkor Ő megmondaná nekik, hogy miért vannak. Azért nem fogja az ember megtudni a teremtésének a feladatát ha az Ura nem mondja meg neki. Mindezért kötelessége volt az embernek, hogy megismerje az Urát - Allahot - és annak küldötteit.


Tévelygők vagyunk-e?:

Ha az ember elmerül az emberi élet vizsgálatában, akkor rájön, hogy a többség élete téves úton van. Ugyanis a tévelygők jele hogy sok útjuk van, más az útjuk, bizonytalanok az érzéseikben, az emberek többségének az élete ilyen.

Itt vannak az államok, állandó veszekedésben élnek, ahogyan a különböző pártok, csoportok, törzsek. Egy párton vagy csoporton belül is veszekednek. Miért van ez a sok veszekedés? Mi az oka? Miért van ez a tévelygés? Azért van mindez, mert az emberek elvei illetve véleményei nem egyeznek meg. És ha jól belegondolunk, akkor rájövünk, hogy ez a vita a következő okok miatt van:

(1) Az értelmi, műveltségi szint különbsége.
(2) Erkölcsi, érzületi szint különbsége.
(3) Dolgok megértési ill. felfogási szint különbsége.
(4) Tapasztalati szint különbsége.
(5) Érdekek változása az emberek között.

Ha pedig mindekinek megvan a saját tudása, erkölcsi érzülete, felfogása, tapasztalata és érdeke, akkor soha nem lehet őket ezekben összehozni. De össze lehet egyeztetni őket a véleményükben, ha egynek tesszük a tudásukat, az erkölcsi érzületüket, a felfogásukat, az eszüket, a tapasztalatukat és az érzelmeiket. Ez is lehetetlen! Tehát lehetetlen ezek szerint összehozni az embereket. Allah azt mondja a Koránban:

"Ha a te Urad úgy akarta volna, akkor egyetlen közösséget rendelt volna el. Ám ők még mindig egyenetlenkednek, kivéve azokat, akiken a te Urad megkönyörült. Erre teremtette őket. Teljesedjék be a te Urad szava: Bizony mind egy szálig megtöltőm a gyehennát dzsinnel és emberrel!" [11:118-119]

Akkor mi a megoldás?

Az egyetlen megoldás az, hogy tudják meg az emberek, hogy van egy teremtőjük, aki mindent tud, övé a legtökéletesebb erkölcsi érzület, övé a legnagyobb tulajdonságok, övé a jó nevek, ő az aki mindent tudott, soha nincs olyan valami, amiről ne szerezne tudomást.

Ő az irgalmas Úr, akit imádnak:

"Ha hálátlanok vagytok Allah nem szorul rátok. És Ő nem leli tetszését szolgái hálátlanságában. És ha hálásak vagytok, abban tetszését leli a ti javatokra. És senki sem cipeli egy másiknak a terhét. Aztán Uratokhoz lesz visszatérésetek. És Ő közölni fogja veletek, hogy mit tettetek. 'Bizony, neki tudomása van szívetek legtitkosabb gondolatairól (is)." [39:7]

Ha az emberek keresik az Ő útját, akkor megszűnik közöttük a vita, és egyesült szolgákként fognak élni, akik az Uruk parancsai szerint élnek:

"Ha a te Urad úgy akarta volna, akkor egyetlen közösséget rendelt volna el. Ám ők még mindig egyenetlenkednek, kivéve azokat, akiken a te urad megkönyörült. Erre teremtette őket. Teljesedjék be a te Urad szava: 'Bizony, mind egy szálig megtöltöm gyehennát dzsinnel és emberrel" [11:118-119]

"És csupán azért küldtük le hozzád az Írást, hogy megmagzarázd nekik azt, amiben egyenetlenség támad közöttük, és útmutatás gyanánt a hívő népnek." [16:64]

De az emberek között nem szünnek meg az ilyen viták, csak ha az Urukat megismerik.

Ezért volt az első kötelessége az embernek, hogy megismerje az Urát.

Ha elgondolkozunk azon, hogy mi az a titok, amely a félelmet kelti az emberekben, hogy mi fog történni holnap vagy a halál után?

És ha gondolkozunk azon, hogy mi a titka annak, hogy a hitetlenek állandóan aggódnak? Akkor rájövünk, hogy mindez azért van, mert cél nélkül élnek e világon, s nem is tudják az igazi élet jelentését. Nem tudják, hogy ki hozta őket e világra? Nem ismerik azt az utat, amelyet az Urunk szeret, s azt sem tudják, hogy mi vár rájuk a haláluk után? Össze-vissza élnek a világban, aggódnak állandóan. Az emberek nem fognak nyugodtan élni, csak ha megismerik az Urukat és hisznek is benne. Allah azt mondja:

Ezért az embernek az volt az első kötelessége, hogy megismerje az Urát és a Teremtőjét. Ha megnézzük a titkát annak, hogy miért van ez a vita, akkor rájövünk, hogy az emberek tudatlansága miatt van.

Az Isten álmokkal teremtette meg az embert, ezért ha a földnek a felét odaadjuk valakinek, akkor azt mondaná: De jó lenne, ha az enyém lenne a másik fele is.

Mi lesz az eredménye az ilyen elégedetlenségnek? A birkózás lesz az eredmény. Nincs menekülés előle, mert egy hitetlennek, aki nem hisz Istenben más célja nincs e földön kívül. Az egész föld nem elég egy ember kielégítésére. Hát még amikor millióan vannak, akik ugyanazt akarják, amit ő. Hát ezért van a birkózás a földi javakért, amelyek el fognak pusztulni valamikor. Vita úgyis van a testvérek között, a törzsek között és az országok között is.

Ez az igazság? Aki nem vesz részt jelenleg a birkózásban az készül arra. Nincs menekülés előle a hitetlenség árnyékában, s amikor az ember eszébe jut a halál, akkor már rövidnek érzi az életet, s elindul mint egy bolond, hogy többet szerezzen a földi javakból még mielőtt meghalna. Mindenféle eszközt képes használni az ember birkózásában, akármilyen pusztító is.

Az ilyen birkózás elől nincs menekülés a hitetlenség árnyékában, csak is a hittel. A hívő tudja, hogy a túlvilágon lesz annyi minden a Paradicsomban amely ki fogja őt elégíteni teljes mértékben.

Azt mondja erről Allah - Magasztaltassék:

"Lépjetek be a Paradicsomba. A feleségeitekkel egyűtt örvendezni fogtok. Aranytálakat és serlegeket hordoznak körbe közöttük és az lesz bennük, amire a lélek áhítozik, és ami gyönyörűség a szemnek. És örökké ott lakoztok." [43:70-71]

A hívő tudja, hogy azt a Paradicsomi javat nem kapja meg, ahogyan a Pokoli kínzástól sem menekül, anélkül hogy átmenjen azon a vizsgán, amit Allah szabott neki e földi életben.

A hívő azt is tudja hogy a vizsgán csak úgy mehet át, ha a Teremtője parancsait követi ill. attól távol marad, amit megtiltott neki. A hívő tudja, hogy az Ura azt parancsolta meg neki, hogy nyerjen amit akar a földi javakból, de megengedett úton. Becsapás, kihasználás és részedés, félrevezetés nélkül tegye meg, s így, megkapja, ami elég neki is és annak is, akit ő lát el.

A hívő ember segít azoknak, akik nem bírnak dolgozni, vagy javakat szerezni. Ezért olyan a hívő ember, hogy igazán dolgozik, becsületes ellenfél, segítőkész. A hívő ember egy olyan társadalomban él, amelyben a szeretet van az ellenségeskedés helyett, a segítőkészség az önzőség és a gyűlölet helyett, a becsület és jóság a rosszaság helyett, a segítség a kihasználás helyett, az igazság a kegyetlenség helyett, a szerénység a beképzeltség helyett, a megelégedés a boldogság az aggódás és a szomorúság helyett.

Itt voltak a muszlimok, amikor hitükben erős emberek voltak. Egyre jobban csökkentek ezek a jó tulajdonságok amíg teljesen eltűntek a muszlim társadalomból. Visszajön az a társadalom amennyiben megerősödik a hit az emberekben. Ezért feltétlenül szükséges volt, hogy az emberek higgyenek Allah-ban és a küldöttében. Ilyenkor vége lesz a vitának az emberek között, és visszajön az igazi muszlim élet. Ezért az volt az ember legfontosabb kötelessége, hogy megismerje az Istent Allahot - Magasrtaltassék!


Mit várunk a végzés terén?:

Te és az összes ember el fogtok menni e világból 100 éven belül (ha az Isten is így akarja), utána pedig a halottak közé fogtok tartozni. Allah azt mondja:

"Bárhol is legyetek utolér titeket a halál, még akkor is ha magasba nyúló tornyokban éltek. Ha valami jó éri őket azt mondják: "Ez tőled van." Mondd: "Mind Allahtól van." Vajon mi ütött ezekbe az emberekbe, hogy olyan nehezen akarják megérteni az eseményt, amiről szó (haditan) van?!" [4:78]

Tehát te a halál fiai közül tartozol, és csak a papírodat várod, hogy kimenj a földi életből. Most mi olyanok vagynk, mint aki a kivégzés terén van és várja a sorát, amely elől nincs menekülés. Ugyanis lehet, hogy reggel az élők közül vagy, este pedig a halottak között leszel, vagy fordítva is lehet. Azt mondja Allah: "És a haláltusa elhozza az igazságot: Ez az amit el akartál kerülni." [50:19]

Ezek múló napok és minden nap, ami elmegy a halálhoz közelít. "Ő az, aki elküldött a pogányok közé egy közülük való küldöttet, aki hirdeti nékik a jeleit/verseit, megtisztítja őket, s tanítja nekik az Írást és a bölcsességet - bizony, ők korábban nyilvánvaló tévelygésben voltak -," [62:8]

El fogsz menni akár akarod akár nem, ahogyan ki fognak menni a királyok, a nagy emberek, a gazdagok, mint ahogy az előző népeknél történt. Ugyanígy ki fognak menni a magánemberek, a szegények, a gyengék, és az összes létező nép is. Ugyanis az emberek nem mások, mint szolgák annál, aki életre kelti őket vagy halálba küldi az ő engedélyük nélkül.

Magad után fogod elhagyni a vagyonodat, az állásodat, a családodat, a szeretőidet, a tudásodat, a munkádat, a tapasztalatidat, az egészségedet, a szépségedet és visszamegy a tested abba a helyzetbe ahogyan kezdte.

Eljön az a pillanat, amikor elválik a húsod a csontodról, az erek és a beled szétpukkadnak. Ebből a testből csak e kevés csont lesz a por alatt. Tehát ugyanaz lesz a sorsod mint az előzők, ezért próbáltál-e már valaha érdeklődni a jövőd felől? Vagy érdeklődtél-e, hogy mi lesz veled majd hosszú jövőddel (a túlvilágon)?

Te és mindenki, aki a földön van nagy erőt fejtettek azért, hogy bebiztosítsátok a (földi) jövőtöket, amely néhány évvel számolható. De mit csináltál az állandó és örökkévaló jövődnek? Van-e élet az élet után? Össze van-e kötve ez az élet a másikkal? Mi a helyes út? És mi az, ami megerősíti nekünk a híveket?

Az aki megteremtett minket porból meg tud teremteni minket még egcszer majd ha megint por leszünk. Az aki megteremtett nagy bölcsessége rejtőzik a teremtésünk mögött, ahogyan rejtőzik a bölcsessége a halálunk mögött is, amely csak akkor fog kimutatódni, ha már a következő fázist fogjuk élni. Az aki tökéletesen megteremtette az embert spermacsebből nem fogja hagyni elveszni feleslegesen. Az aki az igazságot állított a földön és az égen most ő fogja megint állítani majdan az elszámolásnál. Megjutalmazza a jócselekvőt, és megbünteti a rosszcselekvőt. Az aki küldötteket küldött az embereknek, hogy figyelmeztessék őket a Feltámadás Napjától nem fogja megszegni az ígéretét és lesz elszámolás.

A Feltámadás Nap jelei közül már sok beteljesült ahogyan mondta Mohammad Próféta - Allah áldja meg! Csak az van még hátra, hogy lássuk magát a Feltámadás Napot, ahogyan láttuk már a jeleit.

Már bizonyos, hogy a föld jegyzi a munkáinkat (hang és kép), amely majd elő fog jönni, erről Allah azt mondja:

"Amikor remegve megrendül a föld, s kiveti a föld a terhét, és azt mondja az ember: "Mi történt vele?", azon a napon elmondja a híreit," [99:1-4]

Aki meg tudja kezdeni a teremtést és még egyszer meg tudja kezdeni, az képes lesz minket is még egyszer megteremteni. Tehát igen veszélyes már a helyzet, ugyan állandó jövőről van szó: vagy állandó kényelem vagy állandó pokol!?

Az a félelem, ami benned van, amelyet a rejtett jövőd kelti nem fog elmúlni, csak ha hiszel az Urad prófétáinak. És bizonyos leszel, hogy az amit neked mondtak való igaz. Ha bizonyos leszel, hogy az Urad az, aki életre keltett és a halálba fog küldeni, akkor már elmúlik az aggódásod és félelmed, s akkor már boldog leszel.

Tehát a félelem is az aggódás csak akkor múlik el, ha hiszel Allah-ban - az egy Istenben - és az Ő küldöttében. Ezért az volt az ember első kötelessége, hogy megismerje Allahot - Magasztaltassék! - és az Ő prófétáját.


A legnagyobb kötés: Az ember gyengének érzi magát egy olyan erő előtt, amely megteremtette őt ahogyan ő - az erő - akarta, anélkül, hogy beleszólása lehetett volna.

Az Ura Ő a teremtő és a gazda, az ember maga pedig a teremtmény és a szolga. Az Ura az erős, a hatalmas és az odaadó, az ember pedig gyenge, a félős és a rászoruló. Az Ura a gazdag, ő pedig a szegény, az Ura a mindenfelett levő, Ő pedig az alattalevő. Az ember bizonytalan és tudatlan, az Ura pedig a teremtője, aki mindenttudó az igaz utat mutató, aki megtanította az embert arra, amit nem tudott. Ó mennyire nagy szüksége az embernek, aki teremtmény és szolga, gyenge és félős a teremtőjére, aki erős, hívő, mindenfelett levő és mindent odaadó.

Ó mennyire nagy szüksége van a szolgának, aki bizonytalan és tudatlan az Ura útmutatására, aki mindent tud. Az embernek igen nagy szüksége van arra, hogy állandó kötést vagy kapcsolatot biztosítson közte és az Ura között. Mert ha bebiztosítja azt a kötést, akkor nem fogja érezni a nagy félelmet, s az Ura megfigyelése alatt fog élni boldogan. Ezt a kötést és annak eredményeit láttuk már a régi muszlimok történelmében.

De ez a boldogság és az isteni figyelések és a győzelmek csak akkor fognak teljesülni, ha a legfontosabb kötés vagy kapcsolat felépül a szolga és az Ura között. Az a kapcsolat az, hogy higgyen a teremtmény a teremtőjében!

Hát ezért volt feltétlenül szükséges az, hogy higgyünk Allah-ban és az Ő küldöttében, aki megmutatja nekünk a helyes utat, amely ahhoz a kötéshez vezet. Így tudjuk már, hogy az volt az első kötelessége az embernek, hogy megismerje az Urát és annak küldöttét.


Egy fény pusztítja a sötétséget:

* Aki nem ismeri a teremtőjét sötétségben él.

* Aki nem ismeri a gazdáját, aki azt teszi vele amit akar, sötétségben él.

* Aki nem tudja, hogy miért lett megteremtve és miért létezik, egyáltalán, sötétségben él.

* Aki nemtudja a helyes dolgot és a fényt, amely az Urától jött sötétségben él.

* Aki nem tudja, hogy merre lesz a jövője, amihez közeledik minden nap, sötétségben él.

* Aki nem tudja az utat, amiben élnie kell az Ura beleegyezésével és figyelésével, sötétségben él.

* Aki nem tudja az utat, amely kivezeti őt e sötétségből, benne fog maradni és nem fog onnan kijönni.

Ha gondolkozna a józan eszű ember egy kicsit, akkor jönne hogy az a fény és a helyes út, amely kivezeti őt a sötétségből elsőbbséget élvez, mint bármilyen más dolog.

Ha az Urán gondolkozna a józan eszű ember, akkor rájönne, hogy az Ura - Magasztaltassék! - minden dolgot oda tett ahova tartozik. Példának okáért az emberi test: minden eret, ideget, testrészt odatett ahova kell, hogy legyen, ahogyan minden rendszert is a helyére tett.

A növényeknél is és az állatoknál is ugyanaz van, mint az embernél. Ugyanis minden oda van téve ahova kell, hogy legyen.

A föld alapelemei is, külön-külön minden elem más-más dolgot szolgál mint a másik (levegő, por, hegyek). Az évszakok is azt csinálják, ami kell. A nappal és az este is. A csillagok és a bolygók is azt csinálják, ami kell.

Tehát minden dolog el van rendelve egy bizonyos feladatra, mert a teremtője az:

"aki teremtett és megformált, és aki mértéket adott az igaz útra vezérelt," [87:2-3]

"Mózes azt mondta: "A mi Urunk az, aki mind dolognak megadta a maga teremtett voltát, aztán az igaz útra vezérelt"." [20:50)

Nos gondolkozzon a józan eszű ember azon, hogy ha már egyszer az Ura olyan dolgoknak előírta a helyes utat, amelyek kevesebbek is és nagyobbak is nála, akkor nem hagyhatta őt helyes útmutatás nélkül.

Ha az ember gondolkozna saját magán, akkor rájönne, hogy a testének szüksége van a levegőre, vízre, fényre, ennivalóra, ruhára, fekvőhelyre, vérre, húsra, csontra, fogakra, s mindezt az Ura bebiztosította neki. A széklet eltávolítására is szüksége volt, hát azt is bebiztosította neki. Ha már a legkisebb dolgok, amelyek az emberi testben vannak, előírta az Úr az útjukat, akkor nem hagyhatta őt - az embert - helyes útmutatás nélkül.

Az embernek nagy szüksége van olyan fényre, amely kihozzaa őt a sötétségből, tudatlanságból, tévelygésből, aggódásból és bizonytalanságból, amelyek az élete legfontosabb dolgában vannak. Ha az ember gyártana egy gépet, akkor küldene vele olyan valakit, aki megmagyarázná az embereknek a gép gyártásának a célját. Tehát az ember teremtője se hagyja őt - az embert - világos útmutatás nélkül. Már eljött hozzánk a fény és a helyes útmutatás, de a hitetlen ember vaknak tetteti magát és a saját eszét követi. Azt mondta a Magasztos Úr:

"Ti Írás birtokosai! Eljött immár hozzátok a mi küldöttünk, hogy világosan elmagyarázzon sok mindent, amit elrejtettek az Írásból, és (ugyanakkor) sok mindenben elnéző (irántatok). Fényesség és nyilvánvaló Írás jött Allahtól hozzátok. Ezzel vezérli Allah a béke útjaira azokat, akik az ő tetszésére törekedtek, és - az ő engedelmével - kihozza őket a sötétségből a fénybe, s az egyenes útra vezérli őket." [5:15-16]

Nics olyan nép, akinek ne küldött volna az Úr küldöttet:

"Elküldtünk téged az igazsággal, mint öröm-hírhozót és intőt. Nem volt olyan közösség, amelyben ne lett volna korábban intő." [35:24]

A történelem pedig azt bizonyítja, hogy minden népnek - ami létezett - volt vallása, akár igazi vallás maradt akár változtatták.

Tehát senkinek nics oka rá, hogy ne legyen vallásos, ugyanis Allah a vallást fényként küldte az embernek a prófétákkal, hogy kihozzák az embereket a sötétségből a világosba. Tehát senkinek nincs joga a sötétségben maradni ezek után. Erről Allah az mondja:

"Küldöttekről, (akik) örömhír-hozók és intők gyanánt (jöttek el), hogy a küldöttek (fellépése) után az embereknek ne lehessen éhűk Allah ellen (mondván, hogy semmiről nem tudnak). Allah hatalmas és bölcs. [4:165]

Az a bizonyos fény napjainkban is létezik. Itt van a Korán, amit közvetít több tíz rádió és TV állomás abban a képében, amiben Allah leküldte. Allah épségben tartotta a Koránt mindenféle beleírástól, ahogyan rengeteg ember fejben tudja. A tudósok sokasága minden időben tanította a Koránt és annak minden tudományát. Akkor mi lesz a bizonyítéka annak az embernek, aki még mindig sötétségben él, miközben meg fogja kérdezni őt az Ura a Feltámadás Napján:

"Amikor végül megjönnek, (Allah) azt mondja: "Vajon hazugsággal vádoltátok a jeleimet, holott nem foghattátok föl azt a tudásotokkal, hogy mit cselekedtetek?"" [27:84]

Abban a világos és helyes útmutatásban, amit Allah küldött válasz van az ember minden kérdésére, ahogyan gyógyszer van a szív minden betegségének. Ezzel az útmutatással teljes meggyőződés van minden józan eszű embernek.

Amikor az ész emberei megismerték az Uruk helyes útmutatását, akkor meg is tudták, hogy igaz:

"Azok akiknek tudás adatott, látják, hogy ami leküldetett hozzád az Uradtól, az az Igazság és annak az útjára vezérel, aki a hatalmas és a magasztalásra méltó." [34:6]

Így viselkedtek az ész emberei, amikor megtudták az igazságot. Akkor mi az annak, aki még mindig sötétségben él? Azt mondja Allah:

"Akik Allahról vitatkoznak az után, hogy ő már meghallgatásra talált (náluk), azoknak az érvelése semmit sem nyom a latba uruk előtt. az (ő) haragvás(a) támad rájuk és szörnyű büntetés lesz az osztályrészük." [42:16]


Fény segít a tudomány keresőinek:

Ahogyan az ész emberei reagáltak Allah fényére, ugyanúgy a tudományos emberek is reagáltak - keleten és nyugaton. Főleg miután a keresztény papok elutasító dolgokat követtek a tudományos emberekkel, ami oka volt a vallástól való távollétnek. Ugyanis a papok megpróbálták a vallást rákéinyszeríteni az emberekre, s ezzel az emberek még jobban távolodtak el tőle.

De amikor megpróbáltak - a tudósok - elszökni az Istenben való hittől, találkoztak a jeleivel. S amikor hitetlen axiómát próbálnak bebizonyítani, akkor az Isten olyanokat fedezetett fel, ami leveti az axiómát. Az Úr jelei rákéinyszerítették a tudósokat arra, hogy hitterjesztők legyenek miután hitetlenség terjesztői voltak.

Hát nem tudták ezek a hitetlen tudósok és hitetlen emberek, hogy Mohammad próféta - Allah áldja meg! - az eredeti és igazi vallással jött? S nem tudták, hogy Mohammad próféta már rámutatott azokra megváltoztatott dolgokra, amelyek a keresztény vallásban vannak - sok századdal ezelőtt - amelyeket a tudósok most fedeztek fel? Hát azt se tudták a hitetlenség hívői - főleg az iszlám országokban -, hogy a tudósok már rámutattak a hitetlenség és pogányság hitvány dolgaira?

És azok közül a tudósok sokan hitterjesztők lettek. A következőkben felsorolunk néhány ilyen tudományos ember mondásait:

1. Dr. Walter Scalender Breg:
Ő egy filológiai és biokémiai tudós. Fiota Egyetemen tanít filológiát és biokémiát:

"Azok, akik tudományos munkát végeznek miközben hisznek Allahban - az Istenben - nagy boldogságot élveznek. Még nagyobb az élvezetük, amikor valami újat felfedeznek, mert még jobban megbizonyosodnak arról, hogy milyen mélyre nyúlnak Allah kezei ebben a világban"

2. Andrew Cononai
Természettudós (1925-1946). Azt mondta az "Isten létezése való igazság" című könyvében:

"Látszik, hogy hitetlenek amilyen vak bizonytalanság van náluk, vagy egy elcsábított agyrészük megakadályozza nekik, hogy felfogják a következőt: A létező tényezők az egész világban akár élők vagy halottak semmi jelentésük nincs, ha nem hisznek Allah - az Isten - létezésében."

3. Hearshle, az angol csillagász:
"Minél jobban bővül a tudás köre, annál többen lettek a bizonyítékok arra, hogy van egy örökkévaló Teremtő, aki olyan erővel rendelkezik, amelynek nincs határa. Ugyanis a geológusok, matematikusok, csillagászok és természettudósok összefogtak, hogy minél jobban emeljék a tudás szintjét, amely Allah nagyságára utal."

4. Dr. Woots, a francia kémikus
"Ha valamikor úgy érzem, jogy az Allah-ban való hitem megrázkódik, akkor elindulok az akadémiai laborba hogy felnöveljem."

5. Dr. Mernit Stanly Congden
Természettudós és filozófus azt mondta:
"Minden, ami a világon van mutat Allah létezésére és nagy tudására és nagyságára. Mi tudósok, amikor valamit tanulmányozás alatt teszünk a világ dolgaiból, nem csinálunk mást, mint Allah kezei nagyságát figyeljük. Ő Allah, akit nem csak a tudományos eszközökkel figyelhetjük, hanem az Ő jelei által is, amiket magunkban figyelhetünk. S a világ minden atomjában is megfigyelhetjük. A tudomány nem más, mint Allah teremtésének a hatását megfigyelni."

6. Edward Loter Kabel
Állattudomány tudós, tanszékvezető a San Francisco-i Egyetemen. Art mondta miután felsorolt néhány bizonyítékot a hitére:

"Nem itt a helye, hogy még több bizonyítékot soroljunk az e világ tökéletességére. De én már sok ilyen bizonyítékra rájöttem a sok kutatás által, amelyeket a bogarak szárnyain végeztem. S minél jobban belemerülök ebbe a tanulmányozásba, annál erősebb lesz a hitem Allah-ban. Ugyanis ez a sok természeti jelenet, amivel a tudomány nagyon foglalkozik nem más mint Allah világos jelei az e világ tökéletességére."

Allah már megmutatta a kutatóknak a jeleit az Ő létezésére. Ahogyan a Korán ill. Mohammad próféta csodáit is már megmutatta nekik. S itt van a sok ember, akik seregekben lépnek bele az iszlámba, főleg a kutatók közül. Itt van a sok iszlám központ, amely létrejött szerte a világban (Európában és Amerikában is). Azok, akik belelépnek az iszlámba teljes akarattal és tudással, de azok akik kilépnek belőle - ha vannak - tudatlanságuk miatt csinálják.


Az elszámolás közeledése:

Te józan eszű! Neked azért van szükséged a hitre, hogy megmentsd magad a Pokoltól és bejussál a Paradicsomba, s azért, mert Allah nem teszi egyenlővé a hitetlent és a hívő munkáját. S azért, mert az egek megteremtője feltétlenül fel fogja tenni az igazság mérlegét majd. S azért, mert az, aki megteremtetett spermacseppből nem fog téged elveszíteni. És azért, mert ennek az életbázisnak - földi életnek - csak akkor fogjuk pontosan megtudni a teremtésének az igazi bölcsességét, amikor a következő életben leszünk, s akkor megmutatja a föld a benne őrzött dokumentumokat. (*)

(*) A tudósok már fel tudják venni azt a cselekvést, amit csinált az ember egy perccel utána. Allah azt mondja a Koránban: "Azon a napon elmondja a híreit, mivel a te Urad sugallatot ad neki. Azon a napon az emberek külön-külön jönnek elő, hogy lássák tetteiteket. [99:1-6]

Ember céljai nem teljesülnek az e világi életben, hanem csak a túlvilágon, s az aki a teremtést megkezdte és mégegyszer meg tudja csinálni az már előírta a halált is és az életet is. Az a teremtő küldötteket küldött a földre és bizonyítékokkal erősítette őket. Ők elmondták nekünk a jövőt - sugallat által -, a hitetlenek jövőjét, hogy olyan pokolban lesznek, melynek az emberek és a kövek a tüzelőanyaga. Ahogyan elmondták azt is, hogy a hívőknek nagy lesz a jutalmuk olyan Paradicsomban, amely olyan széles, mint a föld és az egek.

Mohammad próféta - Allah áldja meg! - elmondta nekünk, hogy Ő a próféták pecsétje - utolsója -, ahogyan azt is elmondta már, hogy közel van az elszámolás napja és annak jeleiről is beszélt, amelynek utána fognak jelentkezni. A Próféta ezt a Korán verset azzal magyarázta, hogy a föld tanuskodni fog majd az emberek ellen, és mutatni fogja, amit csináltak az emberek.

Azokból már láttunk is. Senki se hitte régen, hogy ezek a dolgok, amikről mesélt a Próféta be fognak következni, de már láttunk is belőle és fogunk is még. Ahogyan látni fogják a Paradicsomot a hívő embrek és a Poklot a hitetlenek.

A következőben felsorolunk néhány jelet, amit mondott a Próféta:

1. Csoda dolgok megjelenése, amelyeket nem is lehet elképzelni. Ez az idő, amit most élünk a csodák, a kitalálások, az elvek és az erkölcsi érzületek ideje. Ebben az időben már nagy dolgokat láttunk, amelyeket elképzelni se lehetett volna. Erről a dolgokról már mesélt nekünk a Próféta: "Addig nem lesz a Feltámadás Nap, amíg nem láttatok olyan nagy dolgokat, amelyeket még nem láttatok soha és nem is gondoltatok rájuk."

És azt is mondta: "Mielőtt lesz a Feltámadás Nap olyan nagy dolgokat fogtok látni, amelyeket tagadni fogtok, s akkor azt fogjátok mondani: Mesélték-e már nekünk ezeket a dolgokat? Ha már láttátok, akkor emlékezzetek meg Allah-ról és tudjátok meg, hogy az lesz a Feltámadás Nap kezdete."

2. A mezítlen lábú pásztorok magas épületeket építenek:
Senki nem hiszi - kivéve a hívő -, hogy a pásztor, akinek cipőre se volt pénze magas épületeket fog építeni. Most már saját szemünkkel láttuk az olajat a pásztoroknál kijönni és utána kezdtek igen magas épületeket épiteni. Erről a Próféta a következőket mondta: "Ha már látod a mezítlen lábú, a ruházatlan pásztorokat igen magas épületeket építeni, akkor várd meg az óra közeledését."

3. A Házak díszítése, ahogyan a ruhákat szokták. Senki nem hitte régen, hogy az emberek sokat fognak költeni a házak díszítésére, mivel igen sok pénzbe kerül. Most már látjuk a díszített házakat pontosan olyan ahogyan a Próféta - Allah áldja meg! - mondta: "Addig nem lesz az óra - a Feltámadás Nap - amíg az emberek olyan díszített házakat fognak építeni, mint a szép díszített ruhák."

4. A földrészek közeledése egymáshoz:
Ez se volt senkinek sem az eszében, hogy a föld részei közeledni fognak egymáshoz addig amíg az ember láthatja egyszerre. A Próféta - Allah áldja meg! - azt mondta: "Nem lesz a Feltámadás Nap addig amíg rövidülni fog az idő és összezsugorodik a föld." Itt van a föld összezsugorodva, ugyanis a rakétákból már egyszerre látszódik az egész, a távolságok is közelek lettek nagyon, amely a föld zsugorodását jelenti. A hangok is mindenhonnan hallhatók igen messzi távolságoktól, s ez is a föld összezsugorodását jelenti. Mindez a Feltámadás Nap jelei közül tartozik, ahogyan a Próféta mondta.

5. A vadállatok beszélni fognak, ahogyan a tárgyak is. És a feleség hírei fognak érkezni a férjhez. Ki gondolná, hogy a vadállatok beszélni fognak? Ezt lehetetlennek tartották régen, de ma már kezdtek beszélni, és itt vannak a macskák, amelyek tudnak beszélni. És holnap a vadállatok is beszélni fognak, s ahogyan az óra jelei már bekövetkeztek és megtörténtek ugyanúgy maga az óra is be fog következni.

Azt se hitte senki régen, hogy a tárgyak is fognak beszélni. És itt van a rádió a TV az URH-s készülékek mind beszél valamilyen hullám segítségével. Ki hitte, hogy a tárgyak közvetíteni fogják a házban történő dolgokat, pedig megtörtént már a lehallgató készülékek által.

Nem fogjuk furcsálni azt se, hogy ha a jövőben olyan lehallgató készüléket fognak találni, amely a cipő része lesz. Ugyanis már kitaláltak olyan rádiókat, amelyek szemüveg vagy labda vagy más furcsa alakú tárgyak. A Próféta - Allah áldja meg! - azt mondja: "Arra esküszöm, akinek a kezében van a lelkem, hogy nem lesz a Feltámadás Napja amíg beszélni fognak a vadállatok, és a férfi cipőjének a kötője közvetíti a háza népének a cselekedeteit."

6. Tudományos fejlődés vallás tudatlanság mellett:
Régen az volt, hogy ha sok ember van, aki tud olvasni, akkor az a vallásjog ismeretére utalt. És még ha sok ember volt, aki magára tudta volna vállalni a felelőséget, akkor az jó jelnek számított. De ami most van az pont a fordítottja. Erről a próféta azt mondta: "A feltámadás nap közeledésének a jelei közül az, hogy sok olvasótt ember lesz de sok tudatlansággal, és sok képességekkel rendelkező ember, de kevés felelőség vállalkozóval."

7. A pénz, a nagy kereskedés és az írástudós sokassága:
Azt mondta a próféta - Allah áldja meg! -: "Az óra közeledésének a jelei közül az, hogy sok lesz a pénz, sok lesz a kereskedés és elterjed a toll szerepe."

8. A nő meztelensége:
Senki eszében meg nem fordult volna soha a gondolat, hogy muzulmán nők a meztelenségre fognak vetemedni, és olyan dolgokat fognak művelni ami a férfiak vágyát felkeltheti. De a sok ruha ellenére a meztelenkedés megfigyelhető napjainkban, ezek a szűk ruhák a nőt olyanná teszik mint ha meztelen lenne, ezek a könnyed lenge ruhák felfedik a testet sokkal inkább mintsem, hogy eltakarnák, ezek a rövid ruhák igen nagy részt a női testből fedetlenül hagynak. Az uszodákban szintén ezt figyelhetjük meg, ahol a nők férfiakkal együtt használják, és ezen a helyen a nők szintén megszabadulnak a ruháiktól, egész testük meztelen, kivéve talán a szeméremtestüket és mellüket. Ők azok akik felöltöznek, mégis mezítelenek.

Az ilyenekről szólt a Próféta: "Az én vallási közösségemből két csoport a Pokolban lesz, akit nem láttam: az egyik, melynél ökör farokhoz hasonló korbácsok vannak és azzal verik a népet, a másik a nők, akik felöltözve is meztelenek és a fejük olyan, mint a teve pópusa."

9. A férfiak nőkhöz való hasonlítása, és a nők férfiakhoz való hasonlítása:
Az elődök közül senkinek sem jutott eszébe, hogy férfi hasonlítson egy nőhöz vagy fordítva, különösen nem eshetett meg ez a törzsi társadalomban, ahol a leány gyermeket élve temették el, hogy megszabaduljanak a szégyentől. A Próféta - Allah áldása reá! - szólt erről és tudatta hogy ez az Óra közeledtének jelei közül való: "Az Óra közeledésének a jele, hogy a férfiak a nőkhöz kezdenek hasonlítani, míg a nők a férfiakhoz."

10. A kutyák nevelése és a gyereknevelés gyűlölete, bűnös dolgok megjelenése:
Senki sem gondolta, hogy a gyermeknevelés gyűlöletes, kínos lesz egy olyan társadalomban, ahol a gyermek a család büszkeségének számít, ezzel szemben előtérbe kerül kutyák nevelésének a kedve. Ám Allah a prófétaság okán fellebbentette az idők fátylát Mohammadnak, s tudatta vele, hogy ez az idők végét jelzi.

Így szólt a Próféta: "Ha közeledik az Idő (vége) a férfinak kedvesebb lesz kutyát nevelni, mint a saját gyerekét, nöni fog a törvénytelen gyerekek száma."

Ezek azok a jelek, amiket tapasztalhatunk is és ezekről szólnak a prófétai hagyományok is, melyek az idő végzetét jelentik, századokkal előre értesítve annak bekövetkeztéről. Az ésszel bírót arra kell, hogy ösztönözze, hogy elgondolkozzon ezeken és a világon, melyben él.


A világ és annak valósága:

Ha elgondolkozol eddig eltelt életeden, s a sír szélén elmerengsz azon a tényen, hogy te ezen a világon csak átutazó vagy, ahogyan erről a Próféta is szólt: "Úgy élj ezen a világon mintha idegen vagy átutazó lennél." Vajon elgondolkodtál-e mi köt ide, s mi a túlvilágra, vagy teljesen elfoglalt, hogy minél több vagyont gyűjts össze, többet mint amire szükséged lehet, és teljesen elhanyagoltad, amire holnap lehet szükséged.

Kérdezd csak meg magadtól mi az amiből tényleg hasznod származik, amiért úgy harcolsz: semmi sem a tiéd hacsak az nem, amit megettél s megemésztettél, vagy a ruha, amit kopottra hordtál vagy a pénz amiből adakoztál, úgy hagyod itt ezt a világot, hogy semmi földi jót nem viszel magaddal, mindent itt hagysz. Ha összegyűlne mindaz az embertömeg, akik előttünk éltek a földön, azt látnánk, hogy emberek ezrei harcolnának ugyanazon a föld darabért, s közülük mindenki azt állítaná, hogy ő birtokolta. De ki is a valós birtokos? Így szólt Allah: "Bizony mi vagyunk azok, akik életre keltünk és halálba küldünk és mi vagyunk az örökösök. Mi tudjuk, kik azok akik előre sietnek és kik azok, akik hátra maradnak. Az Urad azonban összegyűjti őket, mert Ő a Bölcs és Mindenttudó." [15:23-25]

Ha elgondolkozol a dolgodon és ismered a Teremtődet és az Ő hozzád küldött prófétáját, akkor tudni fogod, hogy e világ csak a megpróbáltatások és a vizsgák helye, ahol egymást követik az emberek, hogy világossá váljék ki az engedelmes és ki az, aki ellenszegül? Aztán elhagyják úgy ahogyan érkeztek. "és most egyenként jöttök el hozzánk, úgy ahogyan először megteremtettünk benneteket, s mindent magatok mögött hagytok, amivel felruháztunk benneteket." [6:94]

Ha ismernéd a túlvilágot és annak valóságait, akkor megmentenéd magad annak veszélyeitől.


A túlvilág:

Ha az evilág véges, megszámolt számú napokból áll, úgy a túlvilág örök, soha el nem múló, az evilág tele van szerencsétlenségekkel, a túlvilág viszont a gyönyörök helye, így szólt Allah: "és a Paradicsom teljesen közel kerül az istenfélőkhöz. Ez az amire ígéretet kaptatok, ez jár minden bűnét megbánónak, és parancsot teljesítőnek aki láthatatlanul is féli a Könyörületest és megbánásra kész szível jön, lépjetek hát be békével, ez az Örökkévalóság Napja. Övék az, amit csak akarnak, és nálunk még több van." [50:31-35]

Ám a hitetlenek megállnak az Úr előtt azt kérik, hogy még egyszer visszatérhessenek, hogy jótetteket vihessenek véghez, s ne azt amit ténylegesen tettek, azt a feleletet kapják, hogy már így is nagy haladékot kaptak, amely elég lett volna, hogy figyelembe vegyék az intést, hiszen már elérkezett hozzájuk is az intő, de nem félték azt a napot, amikor nem lesz nekik segítőjük.

Így szólt Allah: "azoknak a gyehenna fog jutni, nem ítéltetnek halálra és büntetésük sem fog soha sem enyhülni. Így büntetünk minden hitetlent. Felkiáltanak: Urunk, engedj elmenni bennünket, jót fogunk cselekedni, nem úgy ahogy eddid cselekedtünk. Vajon nem addig engedtünk-e benneteket élni, ami elég lett volna arra, hogy hallgassatok az intő szóra. Pedig eljött hozzátok az Intö. Ízleljétek hát meg! A bűnösnek nem lesz segítője." [35:36-37]

A hit a megmenekülés és győzelem cselekedetének az útja:

Csak akkor számíthatsz a túlvilági gyönyörre, megnyugvásra a Teremtőnél és arra, hogy megmenekülsz a szörnyű büntetéstől, ha őszinte szívű hívő vagy, mentes vagy a kételkedők kétségeitől, akikről így szólt Allah: "ha azt mondják nekik Allah ígérete igaz, a végső Órát illetően sincs kétség. Ti akkor azt mondjátok, mi nem tudjuk mi az az Óra, nekünk csak sejtéseink vannak róla." [45:32]

Szükség van tehát a hitre, a bizonyítékokra, melyekre a hit épül.


A tudás (az ismeretszerzés) a hit útja:

Ha az ember őszinte akar lenni magával szemben és tudja, hogy a legfontosabb dolog a létében az nem más mint Urának és az Ő prófétájának ismerete és mindez vezethet el úgy az evilági mint a túlvilági boldogsághoz, akkor szükséges számára, hogy a hit bizonyítékait és érveit is megismerje. Mivel Allah a tudást a hit útjává tette, a Benne való hit útjává, így szólt a Magasztos: "tudd nincs más isten kivéve Allahot." [47:17]

Így szólt Allah: "és talán az, aki tudja hogy ami leküldetett hozzád az uradtól az az igazság, az vajon olyan-e mint a vak? Csak az ésszel rendelkezők hallgatnak az intésre." [13:19]

Az utánzás, az imitálás veszély a hitben:

A Magasztos Allah világosan megmagyarázta, hogy az elődök, ősök vak utánzása - anélkül hogy biztos tudással rendelkeznénk azokról a jegyekről, amelyekkel a hitetleneket kárhoztatta - nem helyén való.

Így szólt: "és ha az mondatik nekik: kövessétek azt, amit Allah nyilatkoztatott ki! azt mondják: nem mi azt követjük, amit atyáinknál láttunk. De ha vajon az ő atyáik nem tudtak semmit és nem vezéreltettek az igaz útra." [2:170]

És ha azt is világossá tette, hogy a hithez vezető út az az, amit Mohammad kinyilatkoztatás gyanánt kapott, vagyis maga a tudás. Továbbá az, aki hitét illetően nem rendelkezik tudással az hasonlatos a vak emberhez, a vak embert pedig bárki bárhová vezetheti. Így szólt a Magasztos Allah: "és talán az, aki tudja, hogy ami leküldetett hozzád az Uradtól az az igazság, az vajon olyan-e mint a vak? Csak az ésszel rendelkezők hallgatnak az intésre." [13:19]

Ezért a hitében vakon utánzó, imitáló muzulmán számára bármilyen új hívás, gondolat kihívást jelenthet, mivel vak, s hiányzik hitéből annak valósága, eltűnik az igaz fénye, visszájára fordulnak a dolgok. Ingadozva, bizonytalanul szolgálja Allahot, az igaz Iszlámnak csak egy részét vállalják magukra, míg a többi részéről lemondanak, mert az talán nehézségeket rejt magában rájuk nézve, vagy mert hitükben bizonytalanok. Így szólt a Magasztos Allah: "Vannak az emberek között olyanok, akik Allahot ingadozva szolgálják, ha valami jó éri őket, abban megnyugszanak, ám ha valami baj éri őket elfordulnak. Ők az evilág és a túlvilág vesztesei." [22:11]

E, a vakon utánzó hit nem állja meg a helyét a kételkedők kétsegei előtt napjainkba. Sok megpróbáltatás, kihívás és csábítás ér bennünket melyből csak az menekülhet meg, aki úgy ismeri vallását, ahogyan az a Prófétától tovább adatott. A prófétai hagyomány is ezt támasztja alá: "lesznek próbatételek, kihívások, melyekből csak a vallását jól ismerő menekülhet meg."

A hit a boldogság, a boldogulás útja: (mely jócselekedetek által növekedhet)

Aki maga és az emberiség boldogulását tartja szem előtt, annak a hithez kell fordulnia, aki jóravaló életet akar élni és jócselekedeteket akar véghez vinni evilágon annak szintén a hithez kell fordulnia. Mivel a jótett, a jóravaló viselkedés a hitnek a gyümölcse, eredménye. Aki pedig a túlvilági boldogságot és megmenekülést tartja szem előtt - megmenekülést a büntetéstől - annak is a hithez kell fordulni. Aki pedig már rendelkezik a hittel a tudás, az ismeret és a jó ítélőképesség által, annak az a feladata, hogy azt tovább növelje és védje jó tettekkel és helyes életvitellel mivel "a hit az isten iránti engedelmesség által nő, és a szembefordulás által csökken."

Ily módon vezetett bennünket a Próféta - Allah áldja meg! - a helyes útra.

A kultúra kritikus helyzetben: (melyből csak a hit segítségével lelhető meg a kivezető út.)

Napjainkban az emberek a hitetlen kultúra bűvkörében élnek, tévelyegve anélkül, hogy életüknek bármilyen értelmet tudnának adni vagy okot. A mai kultúra csak arra tanított meg, hogyan éljünk meg, de arról nem szolgál híradással miért teremtettünk? Miért élünk? A mai kultúra hasonlatos ahhoz a hajókészítőhöz, aki érti ugyan a mesterségét, szépen el is készítette a hajót, feldíszítette, utasokat hív, elmagyarázza nekik, hogy mit készített elő a számukra, hol fognak enni, inni, aludni stb. Ám jön a kérdés: Hova tart a hajód?. Nem tudom! - felelte.

Napjaink kultúrája is ilyen, az ember megtanulta, tudja hogyan éljen, ám nem tudja miért? Azt sem tudja mi az oka a létüknek? Ebből a tévelygésből az emberek az evilágon csak akkor lesz kiút ha kapcsolatba kerülnek a teremtőjükkel, aki megteremtette őket, mivel Ő az egyetlen aki tudja, hogy miért teremtette az embereket. Valamilyen oka, bölcs gondolata volt a Teremtőnek az emberek teremtésével, ám a teremtett lény nem láthat a Teremtőjének a lelkébe, hogy kifürkészte titkait. Csak úgy ha követi Teremtőjének tanításait "Te tudod mi van az én lelkemben de én nem tudom mi van a te lelkedben." [5:116]

Míg az ember nem ismeri Teremtőjét addig jelentéktelenebb mint egy darab papír vagy megvetendőbb mint egy ganajtúró bogár.

A mai kultúra jegyei közül való az ijesztő nyugtalanság, mely megrázza felkavarja úgy az egyén mint a társadalom életét, olyannyira hogy ez akár öngyilkossághoz vagy kábítószer fogyasztásához is vezethet. Ennek a nyugtalanságnak és félelemnek az oka az, hogy hiányzik az egyén életéből a megnyugvás.

Mert mindaz, amivel rendelkezik az ember az nincs valójában az ő birtokában, mert nem ő teremtette és nem ismeri a valóságos birtokost. Továbbá a halál, mely meglepi az embert elpusztít, megszüntet minden biztonságérzetet, és ismeretlen állapotba helyezi az embert. Az emberek között különböző nézetek, vélemények, álláspontok, irányzatok léteznek, s ha az ember Allah igaz útmutatásától messze él, akkor nincs menekvése. Ám a hit segít. Az emberek közötti ellenségeskedés, harc, háborúskodás mind-mind a hitetlenség termékei, amelyből csak a hit mutathat kiutat.

Napjaink civilizációja a kizsákmányolás és a bűn árnyékában él, mert azok, akik a törvényeket hozzák - melyek az emberek sorsáról dönthetnek - akár parlamenti demokráciában, akár egy-párti rendszerben is születtek is ezek a törvényalkotók mindig a maguk érdekét veszik figyelembe, vágyaik megvalósítását tartják szem előtt. Láthattuk az amerikai nép példáját, ahol a kapitalisták győzelme érdekében történt minden. Vagy az orosz nép esetét, ahol a kommunista párt akarata érvényesült s a párt vezető speciális kiváltságokat élvezhettek. Láthattuk, hogy igázzák le saját népüket és kényszerítik rájuk a vasfüggönyt. E két példa alapján megítélhetjük a többi hitetlen törvényhozási rendszert is. A bűn és a kizsákmányolás csak akkor szűnhet meg ha a törvényhozás kikerül az ember kezéből, a valós törvénykezés a Teremtőtől származik, aki nem áll egyetlen csoport, párt, nép mellé sem kiemelten. Ezzel szemben az ember tele van vágyakkal, óhajokkal, ideákkal, ezeket nem szakíthatjuk ki belőle, de kivehetjük az ember kezéből a törvénykezést, s annak adhatjuk vissza, aki teremtette, s nem követ el jogtalanságot.

Az Iszlám törvénykezés és annak igazságos volta és érvényessége világosan megmutatkozott azoknak a nem muzulmán jogászok tanuságtételeiben, nyilatkozataiban, melyekben kifejtik, hogy az emberi gyarlóságok, tudatlanságok, vágyak és álmok világából csakis az iszlám törvénykezés mutathat kiutat. E nem muzulmán jogászok példája példaként szolgálhat azon muzulmánok számára is, akik nem az igazságos iszlám törvénykezést alkalmazzák maguknál.


Néhány példa ezekből:

A Harward Egyetem Jogi Karának pofesszora mondja egy 1932-es tanulmányában (A világpolitika lelke c.) "az iszlám világ fejlődésének útja nem a nyugati módszerek átvétele, mely azt mondja, hogy a vallásnak nincs semmi dolga az egyén életével, annak abba való beleszólása nincs, sokkal inkább az a fontos az egyén számára, hogy megtalálja a vallásban a fejlődés és a haladás forrását. Gyakran kérdezgetik egyesek képes-e az iszlám törvénykezés új, önálló törvények kibocsátására, melyek megfelelnek a mai élet követelményeinek? A válasz ezekre: az iszlám rendszerében belső felkészültség van a haladásra a fejlődésre. Az iszlám törvénykezésben nem hiányzanak a fejlődés és a haladás eszközei, sokkal inkább a hajlandóság ezek alkalmazására. Azt hiszem jó úton járok, mikor azt mondom, hogy az iszlám törvénykezés rendelkezik az összes eszközzel mely szükséges a fejlődéshez és a haladáshoz."

Egy 1927-ben megtartott konferencián a bécsi egyetem Jogi Karának dékánja így nyilatkozott: "az emberiség büszke lehet arra, hogy egy olyan embert mint Mohammad magáénak tudhat, aki írástudatlansága ellenére néhány évszázaddal ezelőtt egy olyan törvénykezést mutatott be, melynek értékét mi európaiak örülünk ha ezer év múlva elérjük." (Természetesen e törvénykezés az Úrtól származik, melynek Mohammad csak a közvetitője volt.)


Második fejezet

Aki minden dolgot adott, amit megteremtett, majd vezetett:

Ha megfigyeled tested egyes részeit, akkor észre fogod venni, hogy a Teremtő jól felfogott okkal és bölcsességgel teremtett meg mindent rajtad. Minden egyes rész megfelel annak a feladatnak, amiért teremtetett. Figyeld meg a szemeidet, füledet, egészen a gyomrodig, hogyan működnek, hogy végrehajtsák a rájuk bízott feladatokat, s hogyan irányítja azokat hogy megfeleljenek az elvárásoknak, az első a látásnak a második a hallásnak, a harmadik pedig hogy megeméssze a táplálékot, s mindegyik ugyanabból teremtetett.

Figyeld meg a gránátalma fát, vagy a búzamezőt, vagy a pálmát, hogyan rendelt Allah mindegyiknek külön életet, létet és külön termést, mindegyiket segíti gyümölcsének meghozásában, megszabta magjának, ágainak és termésének a formáját is. Mégis mindegyik egy anyagból teremtetett. Így szólt a Magasztos Allah: "a Földön vannak szomszédos mezőségek és szőlős kertek, gabona vetések és pálmák, csoportokban vagy egyesével. Ugyanazon vízzel öntgözve. Némelyüket a másik fölé helyeztük ízben. Bizony ebben jelek vannak azok számára kik ésszel bírnak." [13:4]

Figyeld meg a halak, madarak, hangyák, mikrobák és a különböző helyeken s különböző módokon, de mindegyik állatot a neki megfelelő úton vezette ahhoz, hogy megfeleljen feladatának és életének. De ugyanígy minden egyes részüket is ennek megfelelően teremtette meg: a madarak szárnyát azért, hogy a madarakat a levegőbe emelje, a halak kopoltyúját azért, hogy annak segítségével a vizből kivonhassák a számukra szükséges oxigént stb.

Így szólt a Magasztos Allah: "Allah minden áltatot vízből teremtett, van közöttük olyan, mely a hasán csúszik, van olyan is mely két lábon jár és van olyan is mely négy lábon. Allah azt teremt, amit akar, mert Allah minden dologra képes." [24:45]

Ha megfigyeled a napot, a holdat, a bolygókat és a csillagokat úgy fogod látni, hogy mindegyiküket speciális, egyedi létre teremtette Allah, és a nekik megfelelő helyre vezérelte őket, s megrajzolta, kijelölte mindnek a sajtát pályáját, mely megfelel a rendelésüknek és helyzetüknek. Aztán vess egy pillantást az égitestekre, melyekről így szólt a Magasztos Allah: "Allah tartja az egeket és a földet, hogy el ne pusztuljanak, de ha el is pusztulnának, senki nem tarthatná azt vissza utána. Mert Allah a kegyes és Megbocsátó." [35:41]

Ha egy csillag vagy bolygó vagy a nap vagy a hold is eltűnne, elenyészne a pályájáról, akkor felbomlana és megromlana az égi rend.

Ha valaki figyelmesen szemügyre veszi ezt a létet és elgondolkozik rajta, azt fogja tapasztalni, hogy Allah minden teremtett dolgot arra az útra vezetett, irányított, amire teremtetett. Így szólt a Magasztos Allah: "Magasztald a te legmagasabb Urad nevét, aki teremtett és alakított, és ki elrendelt s az igaz útra vezetett." [87:1-3]

Majd így szólt egy másik helyen a Magasztos Allah, prófétája Mózes által: "a mi Urunk az, aki minden dolognak a létét, teremtését adta, majd az igaz útra vezetett." [20:50]


A hit útja:

Ha elgondolkozunk az ember létén, teremtésén, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Teremtő tudásra, ismeretre való képességgel ruházta fel s azzal a képességgel, hogy különbséget tud tenni az igaz és a hamis között, a káros és a hasznos között, s el is látta azokkal a szervekkel melyek segítségével megszerezheti ezt a tudást, s igazolhatja illetve elválaszthatja az igazat a hamistól. Ha tényleg az igazra, az igazságra törekszik, azt kutatja, keresi, annak követésére törekszik sikeres lesz, győzni fog, hasznára fog válni, ha viszont elhanyagolja, figyelmen kívül hagyja az igazságot, akkor vesztes és kárvallott lesz "Megteremtettük az embert összevegyített cseppből, hogy próbának vessük alá, majd hallóvá és látóvá tettük. Az igaz Útra vezettük, legyen akár hálás, akár hálátlan. A hitetleneknek pedig láncokat, bilincseket és tüzet készítettünk elő. Így szólt a Magasztos Allah: Az igazhitűek olyan serlegből fognak inni, melynek itala kámforral van vegyítve." [76:2-5]

Allah szava: "Allah úgy hozott ki anyátok testéből, hogy nem tudtatok semmit, ám Ő a hallást, a látást és a szíveket adta nektek. Talán hálásak lesztek." [16:78]

Miután Allah elrendelte, megteremtette, hogy az ember ésszel bíró legyen, döntőképes, cselekedetei közül választó és el is látta az ehhez szükséges eszközökkel, megparancsolta, hogy a tudás, az ismeter útján járjon, és használja a rendelkezésre álló ismeretanyagot. Továbbá azt is megparancsolta, hogy ne kövessen olyan utat, melyről nincs biztos tudása. Ezek után világos, hogy az ember maga felelős a letérése miatt, az egyenes útról, melyre útmutatást kapott. Allah szava: "Ne kövesd hát azt, amiről nincs tudásod. Mert a hallásról és a látásról és a szívről számot kell majd adni." [17:36]

Ezek után az embernek nincs mentsége és nincs számára bocsánat, ha a tévelygők útját választja. Így szólt Allah: "De az ember világos bizonyíték lesz önmaga ellen, még ha meg is próbálja felsorolni mentségeit." [75:14-15]

Tudd meg nincs más Isten kivéve Allahot:

Nos tehát a Teremtőd volt az, aki a látást adta neked, midőn még csak egy kis vér és húsdarab voltál szülőanyád testében, és Ő neked adta a fény, a világosság észlelésének eszközét, mellyel képessé tett arra, hogy általa megláthasd a közelit és a távolit, s meg tudd különböztetni a körülötted lévő dolgokat egymástól, s hogy lásd és tudd mi folyik körülötted a világban.

Szintén a Teremtő volt az, aki a hangok érzékelésére hallást adott neked, mikor még a csend világában voltál, anyád hasában, ekkor kaptad a hallás eszközeit, melyek segítségével a hozzád intézett beszédet megérthetted, felismered általa mások hangját, az eddig ismeretlen dolgokat megtanulhatod általa.

Továbbá szintén a Teremtő volt az, aki ellátott a felfogás, az ész és a döntőképesség eszközeivel, a gondolkodás képességével. Ezen képesség az, mi megkülönböztet téged az állatoktól, akikkel osztozol a látás és hallás képességében, ám ők nem rendelkeznek a gondolkodás és az ész eszközeivel. Ez a képesség - mely csak az ember sajátja - teszi képessé arra, hogy megtudja ítélni, mi a hasznos számára, s legyőzhesse általa az akadályokat, szolgálatába állíthassa a növényeket és az állatokat, lemerülhessen a vizek mélyére, felemelkedhessen a világűr magasába, ami által jóvá és hasznossá teheti a föld életét. Az ész nélkül a bolondok, a tudatlanok világába tartozna az ember.

Ha az ember belegondol abba a helyzetbe: mi lenne ha nem lenne sem látása, sem hallása, sem értelem, milyen lenne akkor az élete? Hogyan jutna egyik helyről a másikra, hogyan óvhatná meg magát a különböző veszélyektől? Ebben a helyzetben a halál inkább lenne megoldás mint ez a hallás, látás, és értelem, ész nélküli élet.

Ha mindezeket figyelembe vetted, ó ember! nem gondolod-e hogy első és legfontosabb feladatod az kell hogy legyen, hogy ezeket az értékes eszközöket, melyekkel a Teremtőd látott el téged arra használd, hogy megismerd Őt és Küldöttét, megismerd azt, mit nem tudtál, megismerd léted és teremtésed célját, lényegét és értelmét! Mert bizony ha Allah megfosztana ezektől a szervektől nem lenne senki, sem ember, sem bálvány, aki ezeket vissza tudná adni neked.

Így szólt Allah: "Mondd mit gondolnátok, ha Allah vette volna el a hallásotokat, látásotokat és lepecsételte volna a szíveteket, vajon van-e más istenség, aki ezeket visszaadhatná nektek? Nézd hogyan magyarázzuk a jeleinket, ám mégis elfordulnak." [6:46]

Így az ésszel bíró ember tudja, hogy az első feladata, hogy azokat az eszközöket melyekkel a Teremtő látta el, arra használja, hogy megismerje Teremtője parancsát, s azokat a dolgokat, melyekben a Teremtője tetszését leli. S megismerje azt is, amivel a Küldött érkezett az Ő Urától. Így szólt a Magasztos Allah: "Emlékezzetek meg Allahról, ahogyan Ő megtanított benneteket arra, amit nem tudtatok." [2:239]

Ezáltal mi az engedelmesek és a hálásak közül valók leszünk, akik így szólnak: "Dicsőség Neked! Nálunk nincs semmilyen tudás csak az, amire Te tanítottál bennünket. Hiszen Te vagy a Bölcs és Mindenttudó." [2:32]

Az ésszel rendelkező ember első feladata tehát, hogy az Ura parancsainak engedelmeskedjen, aki így szólt: "Tudd Ő az egyetelen igaz isten, Allah." [47:19]

Hitvallásában tudásra és bizonyosságra támaszkodik így azok közé fog tartozni, kiknek erős és biztos a hite, kiknek hite nem inog meg. És azon józaneszűek közé fog tartozni, akik világosan látják az Allahban és Küldöttében való hit igazságait és valóságait. De ugyancsak felemeli magát a vakok szintjéről egy fokkal magasabbra, azok fokára, akik tudják, hogy a Teremtő Úr az igazság és a valóság, és Küldötte is az igazat hozta el. Így szólt Allah: "Vajon az, aki tudja, hogy ami hozzád az uradtól leérkezett kinyilatkoztatás gyanánt az az igazság, vajon ez olyan-e mint a vak ember. Bizony az ésszel bírók okulnak az intésen." [13:19]


Olyanok mint az állatok. De nem! Még tévelygőbbek!:

Óvakodj te ésszel bíró, hogy olyan legyél mint a feledékenyek és a hálátlanok, azok, akik nem hálásak a Teremtőjüknek azokért a kegyekért amikkel ellátta őket és nem úgy használják ezeket az eszközöket ahogy arra parancsot kaptak - vagyis Uruk és Teremtőjük ismeretére. Sőt inkább elfordulnak Allah jeleitől, melyek az Ő teremtményeiben jelennek meg, és elfordulnak Allah jeleinek meghallgatásától az Ő Könyvében. Sőt elfordulnak attól is, hogy elgondolkozzanak azon, amit látnak vagy hallanak a jelekből, s megfosztják hallásukat, látásukat és eszüket illetve megakadályozzák e szerveket, hogy a legfontosabb feladatot végrehajtsák, amiért is a Teremtő megteremtette azokat.

Nem a Teremtőjükhöz csatlakoznak, hanem valami máshoz, azt istenítik és magasztalják, ami sem hasznukra sem kárukra nem tud lenni. Bálványokhoz, kövekhez, fákhoz, csillagokhoz, bolygókhoz, tűzhöz, állatokhoz, tehénhez, birkákhoz, égzengéshez, villámláshoz, esőhöz fordulnak ezekhez pártolnak el, ezekhez holott ezek maguk is teremtett dolgok. Napjainkban is megesik, hogy teremtett lények teóriái előtt hajladoznak egyesek s közben megfeledkeznek arról, aki életre keltette és majdan a halálba küldi őket. "Olyasvalamit szolgálnak Allah helyett, amiről nem érkezett a kinyilatkoztatásban semmilyen híradás, és ők maguk sem tudnak róla semmit. A bűnősöknek nem lesz segítőjük." [22:71]

"Bizony sokat visznek tévútra tudatlan vágyaikkal. Ám a te Urad ismeri legjobban azokat, akik túlkapásokra vetemednek." [6:119]

Az, oka ennek az, hogy ezek megfeledkeztek a hit valóságáról és nem használták hallásukat, látásukat és eszüket annak érdekében, hogy megismerjék a hit bizonyítékait, melyek nyilvánvalókká lesznek minden kutató, kereső és ésszel bíró előtt. Ha ezt teszik nem marad csak a tévedés, a hamis dolog, melyre nincs bizonyíték melyet csak feltételezésre és elgondolkodásra lehet alapozni: "Mondd: vajon van-e valami tudásotok, amit elénk tárhatnátok, ám ti csak a vélekedéseteket követitek, és csupán sötétben tapogatóztok." [6:116]

Tehát nemtörődömségüknél fogva ezen eszközöket nem a Teremtőjük megismerésére használják.

A gondolatok és félelmek birodalmában tévelyegnek és tudomást sem vesznek az Igazságról, ami az Uruktól érkezett, bizony megérdemlik ezek, hogy életük végén a Pokol tüze legyen osztályrészük. "Sok dzsinnt és embert teremtettünk a Pokolra, van szivük de nem értenek vele, van szemük, de nem látnak vele, van fülük, de nem hallanak vele. Olyanok ők mint az állatok. De nem. Még tévelygőbbek. Ők azok, akik semmivel sem törődnek." [7:179]

A Feltámadás Napján megbánják ezt és így szólnak: "ha odafigyeltünk volna és az eszünket használtuk volna nem lennénk a Pokol lakói, beismerik bűneiket, ám átok a Pokol lakóira." [67:10-11]

Allah tanúságot tett, hogy ő az egyetlen isten. Ugyanígy tanúságot lettek az angyalok és a tudással bírók is. Az előbbiekből világossá vált számunkra, hogy aki "tanította az embert arra, amit nem tudott" [96:6] és ellátta az ismeret és a tudás megszerzésének eszközeivel, az a Benne és a Prófétájában való hithez vezető úttá a tudást, az ismeretet és a tudományt tette és úgy rendelkezett hogy azok eszközeit hasznosan kell felhasználni. Bennünk emberekben olyan szerveket teremtett, melyek segítségével a legmegbízhatóbb úton juthatunk el a Benne való hithez, ez pedig a tudás útja. Így szólt a Magasztos Allah: "Tudd, hogy Allah az egyetelen isten." [47:19] Továbbá: "Vajon az, aki tudja, hogy az, ami leérkezett hozzád a kinyilatkoztatásban az az igazság, vajon az olyan-e mint a vak ember? Bizony az ésszel bírók okulnak az intésen." [13:19] Így szólt Allah: "ahogyan elküldtünk hozzátok egy közületek való küldöttet, aki a mi jeleinket recitálja nektek, aki megtisztít benneteket, tanítja nektek a könyvet és a bölcsességet, s tanítja mindazt, amit nem tudtok." [2:151] Ahogyan továbbá óva intett Allah a tudatlanság követésétől: "Ne járj annak nyomán, miről nincs biztos tudásod. Bizony a hallgatásról, a látásról és a szívről számot kell majd adni." [17:36]

Allah megvilágosította, hogy a tudatlanság az eltakaráshoz és a hitetlenséghez vezet. Így szólt Allah: "Így pecsételi le Allah azok szívét, akik nem rendelkeznek tudással." [30:59]

Azzal, hogy a rendelkezésünkre álló tudást szerző eszközöket felhasználjuk és arra fordítjuk, hogy megismerjük általuk Urunkat és a Küldöttét ezáltal azok közé állunk, akik tanuságot tesznek Allah egyetlen voltáról, s az Úr összekapcsolja a tanuságtételüket a saját tanuságtételével, mikor így szólt az Egyedülvaló, kinek nincs társa: "allah tanúságot tett, hogy Ő az egyetlen isten, ugyanígy tanúságot tettek az angyalok és az ésszel bírók is." [3:18]


Eképpen magyarázzuk jeleinket egy népnek, mely az eszét használta:

Miután megtanultuk, hogy a tudás a hithez vezető út, lássunk néhány példát, mely megvilágítja ennek az útnak a jellemzőit. Látni fogjuk, ha az ember az igazságot, a valót akarja megismerni, vagy valami számára eddig ismeretlen dolgot akar megismerni, akkor a következő három út egyikét fogja bejárni.


A megfigyelés és a gondolkodás:

Ami nem más mint megfigyel egy dolgot és elgondolkozik a látottakon vagy kísérletet hajt végre, megpróbál valamit majd elgondolkodik rajta s végül valamiféle következtetést von le, ami eddig ismeretlen volt számára. Látja ha tüzet a hóra, jégre teszik akkor a tűz felolvasztja a jeget, tehát végrehajtja ezt a próbát, s megérti a lényegét, még ha nem látja azt, de tudja hogy a hő olvasztja meg a jeget, s ebben a következtetésben megnyugszik, melyet az esze segítségével ért el.

Vagy látja a szelet, amint egy meghatározott irányból fúj, majd megfigyeli azt is, hogy a felhők ugyanabból az irányból érkeznek, s az esze segítségével felfogja, hogy a felhőket a szél irányítja.

Ugyanez történik akkor is mikor egy távoli gépkocsit figyel meg, amint feléje közeledik, látja amint fordul a kanyarnál, fékez ahol kell, gyorsít ahol kell, látja a lámpáját, mindezekből megtudja, hogy a motor jól működik, a lámpájának nincs hibája, mégha ezeket nem is látja külön-külön, de azt is megtudja, hogy a vezetője szakképzett, s ésszerűen az útnak megfelelően vezeti a kocsit.

Ha látjuk a fa ágait s a különböző testeket, amint lehullanak a földre vagy a fa ágai esetében rezegnek, mégha nem is látjuk, hogy mi mozgatja vagy ejti le őket, akkor is az eszünk segítségével azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szél mozgatja a fa ágait s a föld vonzereje az, ami a tárgyakat a leesésre kényszeríti, még akkor is megértjük ezt ha nem látjuk a levegőt sem pedig a vonzóerőt.

A mérnökök, orvosok, a különböző specialisták a diákok is hasonló úton szerzik ismereteiket - a megfigyelés útján. Mi magunk is a mindennapjaink során hasonló módon teszünk szert új és új ismeretre. Vagyis megfigyelés majd annak gondolati feldolgozása vagy kísérlet és annak gondolati feldolgozása, ami elvezet új felismerésekhez. E módszer következőképpen írható le: a jelenség megfigyelése vagy kísérlet + a megfigyelés gondolati feldolgozása = tudományos igazság. Ha a jelenségek nyomainak és az eszünk összehangolt felhasználásával ilyen eredményre juthatunk, akkor a Teremtőt is hasonló módon ismerhetjük meg.

Ha tehát a lét minden pillanatában és minden pontján megfigyeljük az Ő jeleit és nyomait, akkor megismerjük az Igazságot, a Teremtőt, s ebben az ismeretben megnyugszik a szívünk.

"Az egek és a föld megteremtésében, az éjszakák és nappalok váltakozásában jelek vannak az ésszel bírók számára, akik álltukban, ültükben és fektükben megemlékeznek Allahról, s elgondolkoznak az egek és a föld megteremtésén. Urunk! Te ezt nem hiába teremtetted. Magasztaltassál és óvj meg bennünket a tűz büntetésétől." [3:190-191]

A teremtés nyomai a Teremtőről tanuskodnak.

A bölcsesség nyomai a Bölcs ténykedéséről tanuskodnak.

A tudás nyomai a Teremtő és Ellátó, Fenntartó ténykedéséről tanuskodnak.

A kegyelem nyomai a Megkönyörülő ténykedéséről tanuskodnak.

A megőrzés, emlékezés nyomai a Megőrző ténykedéséről tanuskodnak.

A vezetés és irányítás nyomai a Vezető ténykedéséről tanuskodnak.

Az erő és a hatalom nyomai az Erős és Hatalmas ténykedéséről tanuskodnak.

A kár és a haszon nyomai az Ártó és Használó ténykedéséről tanuskodnak.

Az egyedülvalóság nyomai az Egyetlen, az Egyedüli ténykedéséről tanuskodnak.

Ha körülnézünk a bennünket körülvevő világban azt tapasztaljuk, hogy a fenti jelzők nem illenek a teremtett lényekre, hanem csak és kizárólag az egyedül létező Allahra.

Ugyanezen módon merhetünk bizonyítékot Mohammad - Allah áldja meg! - prófétaságára is, ha a korábbi vallások még ma is létező szent könyveit tanulmámozzuk azt tapasztaljuk, hogy azok is tanuságot tesznek Mohammad prófétasága mellet.

Ha a Szent Korán ékes nyelvezetét figyeljük meg, rájövünk arra, hogy az örök és megismételhetetlen. Nem képes sem ember sem pedig dzsinn hogy hasonlót alkosson.

Minden ésszel rendelkezőnek ez bizonyságul kell hogy szolgáljon arra nézve, hogy a Korán Allah-tól származik és Mohammad az Ő prófétája.

Ha szokatlan, számunkra érthetetlen, megmagyarázhatatlan dolgokat figyelünk meg, melyekkel Allah a létet erősítette meg, s mindazt, amit abban teremtett és az Ő jelei közül való, s tanulmányozzuk azt amit újkori és legújabbkori tudomány fedezett fel, hosszú évszázadok után hosszú és alapos, kitartó kutatás eredményeként, nos ezen új felfedezések is csak megerősíteni tudják mindazt, ami már Allah Könyvében is szerepelt, amit az írástudatlan Próféta szájából hallottunk, nos hát ez tanuságot tesz amellet, hogy a Korán Allah tudásával nyilatkoztatott ki.

Ha azokat a csodás szinte földönkívüli eseményeket figyeljük meg melyekkel Allah a Prófétáját segítette, s melynek a muzulmánok a tanúi voltak - mely egyébként a Koránban lejegyeztetett - s hallották a hitetlenek, kiket ezen dolgok a hitetlenségből az Iszlámba fordított át, akkor rájövünk, hogy ezen dolgokra csak Allah képes.

Mint például: A Hold kettéhasítása, az angyalok leereszkedése hogy a muzulmánokkal harcoljanak, vagy a szelek segítsége a muzulmánoknak a hitetlenekkel szemben, az eső és az álom segítségül érkezése. Vagy a Korán ugyanolyan formában történő megőrződése az egész világon annak a Koránnak, mely hírt adott már ezekről a szokatlan eseményekről, melyeket megtapasztaltak úgy hívők mint a hitetlenek.

És ha Mohammad Próféta kortársainak illetve az utána következő generációk életét tanulmányozzuk, megfigyelhetjük azt a tántoríthatatlan hitet, mellyel Mohammad tanítása iránt viseltettek - egész életük tanuhitük szilárdságára - akkor megértjük, hogy ilyen hittel csak olyan ember felé fordulnak, akit Allah segített és támogatott. Ha ezeket az őszinte muzulmánokat hallgatjuk Mohammadba vetett hitük okairól, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy olyan jelekről és bizonyítékokról beszélnek, melyek csak egy Allah által segített Prófétától származhatnak. E bizonyítékokat azok a tudós társak és követők őrizték meg a számunkra, akik tudásában és szavahihetőségében senki sem kételkedhet. E bizonyítékok pedig Mohammad - Allah áldja meg! - küldött és Próféta volta mellet tanuskodnak.

Az iszlám törvénykezés vizsgálatánál is hasonló eredményre juthatunk láthatjuk hogyan valósította meg a legboldogabb életet a földön - erről egyébként a szakértők és a jogászok is egyetértenek -, látjuk továbbá azt is, hogy az iszlám törvény minden időben a minden helyen érvényes, számos évszázad e szerint élt már, nincs benne hiányosság vagy megrövidítés, s érvényes is marad az emberek tökéletes boldogságának a megvalósítására egészen addig míg Allah akarja. Ha meghallgatjuk a specialistákat, ők azt mondják, hogy az ember alkotta törvények ideig óráig maradnak csak évvényben, ám az iszlám törvény minden helyen és időben érvényes, ez azt tanusítja, hogy ez csak olyannak a ténykedéséből származhat, aki ismeri az emberi lélek valóságait és a soha sem változó emberi tulajdonságokat, melyre az ember alkotta törvények sohasem képesek. Ez is arról tanuskodik, hogy Mohammad Allah Küldötte.

Vagy ha a Próféta életrajzát a leghitelesebb források alapján tanulmányozzuk, akkor abból is világossá válhat a számunkra, hogy az csak egy Allahtól irányított próféta élete lehet.

Ez volt néhány módozata ennek a módszernek, amit ha a módszer követője betart akkor annak eredménye csakis megingathatatlanul erős hit lesz. S lelke ne szűnik meg teljes bizonyossággal ezt hirdetni: Tanusítom, hogy nincs más igaz isten kivéve az egy igaz Allah-ot, tanusítom, hogy Mohammad az Ő prófétája.

Hite ekkor tudatos lesz, nem pedig vakon örökölt, egy olyan hit mely jótettekket eredményez és mentes lesz a kétségektől és a homályos helyektől.


A hallás útján szerzett ismeret és a gondolkodás:

Ez az út az, melyet az ismeretszerzés érdekében a leggyakrabban igénybe vesz az ember. Hisz a diák is úgy jut újabb ismeretekhez, hogy hallgatja a tanárát, ugyaígy az orvos is a hallás útján tudatja a beteggel a diagnózist. Tehát az esetek döntő többségében bármilyen tudásról is legyen szó az a hallás útján jut el új "gazdájához". Mivel nehéz lenne mindig a látványon alapuló bemutatást használni. Ha tehát az emberek elfogadják, hogy a tudósoktól ily módon jussanak új ismeretekhez, ennek két oka van: az egyik a tudósok olyan valamit tudnak, amit ők nem, a másik pedig az, hogy az emberek megbíznak e tudósok szavában, őszintének szavahihetőnek tartják őket.

A tények nagy többségét a legtöbb tudomány területén ily módon kapjuk meg. Az Allahban való hit is ezen az úton magyarázható és világosítható meg a legjobban. A Magasztos Allah kiválasztott egy küldöttet, ahogyan már előtte is választott küldötteket, s a jelei közül soknak az ismeretére rávezette, ahogyan erről Allah szólt elmesélve, hogyan látta Mohammad Gábrielt: "A szív nem hazudott azzal amit látott, vajon kételkedtek abban, ami lát? És ismét látta őt. A Sidrat al-Muntaha-nál. Melynél a Ma'wa kertje található, midőn elborította a fát az, ami elborította. Ám a tekintet nem tévelyedett el és nem lépett túl. És bizony Ura legnagyobb jeleit látta." [53:11-18]

És Allah elküldte a küldöttét hozzánk, hogy megtanítson bennünket arra, amit nem tudtunk a Teremtőnk parancsából. hogy tanítson bennünket vallásunk dolgaira, múltunk, jövőnk eseményeire, teremtésünk okára, s mindarra, amire magunktól nem tudnánk rájönni. Ahogyan a Magasztos Allah szólt erről: "Ahogyan elküldtük hozzátok a közületek való küldöttet, aki a mi jeleinket tudatja veletek és megtisztít benneteket s tanít benneteket a Könyvre, a bölcsességre, s mindarra, amit nem tudtok." [2:151]

Ám az ember csak az igaz prófétának tud hinni, akinek bízik a szavahihetőségében, aki bizonyítékokat tud mutatni a prófétaságára, aki a legérdemesebb arra, hogy szavának hitelt adjanak, mert ő a tudását az egek és föld urától kapta, aki "mindent átölel tudásával" [65:12], és aki "a láthatatlan dolgok tudója, akinek a tudását nem kerüli el a porszemnyi sem vagy legyen az kisebb vagy nagyobb, sem az égben sem a földön, s mindez világos írásban van feljegyezve." [34:3]

A próféták megbízhatóságát igazolja Allah szava: "bizony világos bizonyítékokkal küldtük el a küldötteket." [57:25]

Ez a második út az Allahban való hithez, az első útra épül, megvilágosítja, ami rejtve volt, s teljesebbé teszi az emberek ismeretét Urukat illetően. Ez ugyan az az út, amelyre a tudásra szomjazók mindig is támaszkodhattak az olyanoknál, akikről biztosan tudható, hogy ők hűen és őszintén továbbítják a prófétai tanításokat. A meghallgatás a különböző megbízható forrásoknak, különböző irányokban, ezek után lehetetlen, hogy hazugságra szövetkezzenek. Ha hallunk egy kínai muzulmánt, egy indiait, egy pakisztánit, egy iránit, egy irakit, egy törököt, egy szírt, egy libanonit, egy jordánt, egy palesztint, egy Arab-félsziget belit, egy egyiptomit, egy szudánit, egy líbiait, egy tuniszit, egy algírt, egy marokkóit, egy mauritániait, egy nigériait, egy szenegálit, egy malit, egy csádit, egy szomáliait, egy etiópot, egy tanzániait, egy indonéziait, stb. amint országa történetéről beszél, vagy az országának iszlám hódításáról, vagy a hódítás vezetőiről, úgy fogod tapasztalni, hogy ezen országok történelme egymást igazolja és alátámasztja, lehetetlen, hogy ily különböző népek, különböző nyelvekkel, különböző gondolkodásmóddal hazugságban és valótlanságban összhangban legyenek. Ha megkérdezzük a hívőket ezekben az országokban, milyen volt a hódítók és a hitterjesztők hite, akkor a történelmet feljegyzők úgy válaszolnak: az emberiség még nem látott hódítót, aki úgy vágyta az Allahnál lévő dolgokat mint ezek az emberek, vagy úgy figyelmeztetett volna a túlvilágra mint ezek a hívők, így az új területek népei megismerték hitük őszinteségét, az Uruk iránti feltétlen odaadásukat, és a Prófétában való töretlen bizalmukat, s ők velük beléptek Allah vallásába, s pontosan megtartották az imákat, megadták az alamizsnát, megtartották a böjtöt, eleget tettek a zarándoklat parancsának, s velük együtt követték az iszlám erkölcsi tanításait.

És ők is az Iszlám törvénykezést alkalmazták, ez azután történt, hogy hitvallást tettek miszerint: nincs más isten kivéve Allahot, és Mohammad az Ő prófétája.

S ha elgondolkozunk azon, amit hallottunk ismerni fogjuk a muzulmán népek vallási őszinteségét s azt az olthatatlan vágyat mellyel ragaszkodnak hozzá, s mindez tanubizonysága az Uruk küldöttébe vetett őszinte hitüknek, szilárd eltökéltségüknek abban, hogy csak ezt követik, anyagi és testi áldozatot sem sajnálva a hit terjesztésének az útján, s ezért nem kérnek az emberektől sem jutalmat sem pedig hálát.

Ha megkérdezzük a Kelet és a Nyugat vagy az Észak és a Dél népét, mindegyikőjük ugyanúgy fog válaszolni, az utókor ugyanazt a tanuságot teszi mint az elődök tettek, így tehát fényes bizonyítékok és bőséges évek vannak előttünk, melyre az egymást követő generációk is építhettek, nevezetesen Mohammad küldött voltának igazsága és az, hogy ténylegesen Allah prófétája volt. Igaz Allah szava midőn így szól: "Bizony leküldtünk néked nyilvánvaló bizonyosságokat melyekben nem kételkedik csak a bűnős ember." [2:99]

A muzulmánok összegyűjtötték ezeket a bizonyítékokat különálló könyvekbe s különböző címeken a világ minden táján olvassák ezeket mint például: A Prófétaság bizonyítékai. A Mohammadi csodák, stb., ezeket a híradásokat olyan emberek adják tovább akik őszinteségében senki sem kételkedhet. Ők azok akik szemtanúi voltak ezeknek a csodás bizonyítékoknak, akikről tudjuk, hogy biztos tudással rendelkeztek és istenfélők voltak napkelet és napnyugat fiai közül a különböző korokban. Íly módon biztosítódik a hit és a vér egyre mélyebb gyökereket, ha meghallgatjuk a legmegbízhatóbb forrásokból származó, legszavahihetőbb muzulmán generációk tanuságtételét. Így növekszik az ésszel rendelkező ember hite és bizonyossága abban, hogy Mohammad - Allah áldja meg! - valóban Allah prófétája.


A megtapasztalt együttműködés

Ez a harmadik út, melyet csak kevesen járhatnak be, melynek jeleit és bizonyítékait közvetlenül csak azok tapasztalhatják, akiknek szilárd az elhatározásuk, a hit útján biztos lábbal járnak, a kutatás, keresés útját járják s az olyan emberek kinek hitét a valóság látható dolgai nem ingatják meg. Ez a legmagasabb fokozat.

A hit Allahban ezen az úton, Allah csak azok számára tette lehetővé, akik őszintén hisznek benne, engedelmeskednek Neki, akik Tőle kérik a feleletet. Közvetlen együttműködésre nyílik mód és Allah egyébként rejtett jelei megnyilvánulnak. Ez az, amit a hívők úgy ismernek mint Allah válasza a hozzáintézett fohászokra. Én magam is több tízszer tapasztaltam s tapasztalják a hívők milliói és szemtanúi az iszlám népek az esőért való fohászkodás alkalmával, midőn szárazság sújtja a muzulmánokat. Minden ember láthatja és kérheti az Urát, hogy válaszoljon a fohászára - melynek célja lehet egy betegség elhárítása, amire az orvosok már képtelenek, vagy valamilyen szorult helyzetből való kijutás, vagy javakkal való megsegítés igen-igen szorult helyzetben, vagy bármilyen kegyelem, mellyel Allah a szolgáit ellátja.

Ez csak két feltétel teljesülése esetén lehetséges:

(1) Őt kérjük és az Ő vallását követjük.
(2) Hit a Magasztos Allahban.

Így szólt Allah: "ha az én szolgáim kérdezni fognak téged Rólam, úgy én közel vagyok s felelek a hozzám fohászkodó fohászra, hallgassanak hát énrám, s higgyenek bennem. Talán így az igaz úton fognak járni." [2:186]

Ez a megtapasztalt, kendőzetlen eset figyelhető meg midőn Allah a szorult helyzetben levőt, aki Hozzá fordul segítségőrt, válaszával megsegíti, így szólt Allah: "Avagy ki válaszol a nehéz helyzetben lévőnek, midőn hozzá fohászkodik és ki hárítja el a bajt, és ki tesz benneteket a földön utódokká. Vajon egy másik isten Allah mellett? Kevesen figyelnek az intésre." [27:62]

Aki eléri ezt a fokot és elér ehhez az úthoz, az úgy fogja érezni magát mint aki tényleg Allah igaz, hívő szolgája, s aki igazán számíthat Allah-nak, a Világok Urának válaszára, ha fohászt intéz hozzá. Ó te ésszel bíró ember, igyekezz, hogy olyan légy mint a fent leírtak, s igyekezz, hogy elérd ezt a fokot, azáltal, hogy megfelelsz a feltételeinek. Ha a muzulmánok elérik ezt a fokot Allah akkor minden bizonyosságot megad nekik.

Ha bárki ésszel bíró elgondolkozik ezen a jelenségen, vagyis az Allah által adott válaszon az Ő szolgáinak, akkor rá fog jönni, hogy az, aki meggyógyította a beteget - minden ismert ok nélkül - azután, hogy fohászkodott, nem lehet más mint csakis a Halló, a Válaszoló, a Jelenlévő, Élő, az Örök, aki a rég volt időkben is válaszolt a hívők fohászaira, aki ma is választ ad, s majdan a Feltámadás Napján is. Aki meghallja hivét, aki Őt szólítja, legyen az akár Kínában vagy akár Marokkóban, aki meghallja az olyan fohászt is mely oly halk hogy még a fohászkodóhoz legközelebb eső sem hallja. Aki megért minden nyelvet, melyen Hozzá fohászkodnak.

Ha elgondolkozunk ezen rájövünk, hogy a megtapasztalt esetben az Úrral, a Hallóval, a Válaszolóval működtünk együtt. Mindez növeli hitünket abban, hogy Mohammad - Allah áldja meg! - Allah küldötte, ha ezt az utat járjuk, a megtapasztalt valóság, a megtapasztalt esetek útját, mely valóságosan megtörtént a muzulmánok történelmében, s megtörténhet az őszinte hitű hívők életében ma is.

Ami megtörtént a történelemben, s a különböző népek is feljegyeztek, amiről hírt is adtak a megbízható források, s néhányukról a Korán is tudósít, az nem más mint az isteni gondviselés, az isteni segítségnyújtás, amit Allah az Ő hű szolgáinak adott, akik híven követték prófétáját Mohammadot - Allah áldása reá! - Allah megerősítette és megsegítette őket ellenségeikkel szemben, s a legboldogabb életet biztosította számukra, amit ember csak elképzelhet. Valaki azt is gondolhatná, hogy a boldogság a hatalmas vagyon és az anyagi javak felhalmozásából áll, ezek kétségtelenül a boldogság okai, ám csupán másodlagos okai. Az elsődleges és legfontosabb oka azonban a boldogságnak a hit, és Allah elrendelésében való megelégedés, megnyugvás a jövőben, s a tiszta iszlám erkölcsök és szabályok szerinti élet.

Ekkor sikeres az emberek élete s válnak a legjobb "umma"-vá, muzulmán közösséggé, melyet az emberiség ismert. Allah tehát megsegítette az ő szolgáit a földön, s valóra váltotta ígéretét melyet a Könyvében tett: "Allah ígéretet tett azoknak, akik hisznek közületek és jótetteket cselekszenek, hogy utódokká fogja tenni őket a földön, ahogyan utódokká tette azokat is, akik előttük éltek, és hogy megszilárdítja nekik a vallásukat, melyben tetszését leli, és a félelmek után biztonságot ad nékik. Engem szolgálnak, nem állítanak mellém társat. Ám akik ezután is hitetlennek mutatkoznak, azok bűnösök." [24:55]

A Korán világos és nyilvánvaló jeleket hordoz, melyen ha elgondolkozik az ésszel bíró, rájön, hogy ez csak Allah-tól származhat és hogy Mohammad az Ő prófétája. Ugyanerre az eredményre jut az is, aki minden tudományát e szent könyvből meríti. Így szólt Allah: "Vajon nem gondolkodtak-e el a Koránon? Vagy a szívükön lakatok vannak?" [47:24] A Korán egy kísérletre hívja a hazugokat, a hitetleneket, így szólt Allah: "Ha kétségetek van afelől, amit kinyilatkoztattunk a mi szolgánknak, hát akkor hozzatok egy hozzá hasonló surát??, vagy hívjátok elő tanuitokat, akik mások mint Allah, ha valóban az igazat mondjátok. Ám ha ezt nem teszitek, már pedig nem fogjátok, akkor féljétek a Tüzet, melynek tüzelője az emberek, a bálványkövek, amely már készen áll, a hitetleneknek előkészítve." [2:23-24]

A korán sajátos tulajdonsága, melyet a szemlélő könnyedén észrevehet, a mindenkori aktualitása, újszerűsége miatt, mely soha nem enyészik el. Próbáljon csak valaki is egy hasonló könyvet találni. Nem sikerülhet. A Koránban még ezen kívül sok olyan dolgot találhatunk, mire az emberek képtelenek. A régi időkben a Qurays törzs hitetlenjei - akik pedig az iszlám és a Korán legnagyobb ellenségei voltak, ők a Koránt egyszerű varázslatnak tartották - még sem tudtak mást tenni mint hitetlenségük után tiszta hittel elfogadni az iszlámot, ami szintén fényes bizonyíték arra, hogy e könyv tényleg Allahtól származik. "Mondd: ez az én utam, valós bizonyítékok alapján hívlak benneteket Allah-hoz, én és aki követ engem." [12:108]

Ez tehát a hit útja, a tudás útja, a belátás útja, aki ezen jár az a helyes döntés útján halad, és biztos döntésében, hasznára válik annak a hallása, látása és az esze s ismeri azt az utat, mely az Urához vezet, aki elkezdte a teremtést és majd Hová lesz a visszatérés. És Övé a számonkérés feladata. "Nyilvánvaló bizonyítékok érkeztek hozzátok Allahtól, aki lát, az a maga javára lát, aki vak az a maga kárára vak. Én nem vagyok a ti őrzőtök." [6:104]

"Ily módon magyarázzuk a jeleket, és azt mondják: te tanultad azokat. És, hogy nyilvánvalóvá tegyük azok számára, akik az eszüket használják." [6:105]

Egész életében az egyenes úton jár, egész élete folyása Allah parancsainak megfelelően zajlik.


Egy gyakorlati lépés:

Ha valaki a maga számára a jól megválasztott hitet akarja megszerezni, melynek eredménye a jótett, a jóravaló élet, melyet nem zavarhat meg kétség, vagy aki mindezt a gyerekei, testvérei, rokonai, barátai számára akarja megszerezni, annak az a feladata, hogy keresse azokat a könyveket, melyekben az igazi hit tényei, igazságai vannak összegyűjtve a két hitvallás bizonyítékaival egyetemben, vagy forduljon egy tudóshoz, kutatóhoz, aki megvilágítja neki ezen dolgokat, és elétárja a bizonyítékokat.

"Légy állhatatosan azokkal, kik reggel és este is csak Urukhoz fohászkodnak, arca látását áhítozva. És ne fordítsd el tekintetedet az evilági lét pompáját kívánva. És ne fordulj azokhoz kiknek szívét nemtörődömmé tettük a mirólunk való megemlékezésben, és aki csak a vágyait követi és határt nem ismerve cselekszik. Mondd: az Igazság a ti Uratoktól származik, aki akar az higgyen, aki nem akar az ne higgyen! Bizony a bűnösöknek tüzet készítettünk elő, melynek füsttakarója körülveszi őkat. Ha segítségért könyörögnek, akkor olyan vizet kapnak segítség gyanánt mint az olvasztott érc, mely égeti az arcot. Mily szörnyű ital és mily szörnyű nyugvóhely. Ám kik hisznek és jótetteket cselekszenek, azoknak nem vesszük el a jutalmakat, ők azok, akik helyesen járnak el." [18:28-30]

Ha te olyan vagy, aki csak azt ismeri és követi mit apái és elődei ráhagytak, akkor tedd meg te is ezt a lépést, hogy a hited tudáson alapuljon!

Így szólt Allah: "Ha arra szólítják fel őket hogy kövessék amit Allah kinyilatkoztatott. Azt válaszolják mi azt fogadjuk el, amit apáink is elfogadtak. Ám lehet, hogy apáik semmit sem tudtak és kaptak igaz vezetést." [2:170]

Óvakodj, hogy olyan legyél mint napjainkban sokan, akiknek vallása megromlott, s nagyban a hitetlenség és a hitehagyás felé mozdultak el tudatlanságukban, erről így szólt a Próféta: "Lesznek megpróbáltatások, melyekből csak az menekülhet meg, aki igazán ismeri vallását."

A hit az engedelmesség áltat növekszik

Ha a hit igazán gyökeret vert a szívedben a jótettekre, a helyes életvitelre való hajlamod is erősen meg fog növekedni, s ha a jótettek felé fordulsz, s ha a szándékod őszinte az Uraddal szemben úgy fogod találni, hogy a hited is megnőtt. S ha úgy érzed, hogy valamilyen dolog rád nehezedik, akkor fordulj segítségért az igazhitű muzulmánokhoz, akik segítenek a gondjaid megoldásában, de vigyázz nehogy olyanokhoz fordulj, akik bűnösök és gonosztevők. Így szólt Allah: "Szövetkezzetek a jámborságra és az istenfélelemre, de ne szövetkezzetek a bűnre és az ellenségeskedésre, féljétek Allah-ot, mert szigorú Allah büntetése." [5:2]

A Hitetlenek kínos helyzete

A hitetlen, aki megtagadja a vallást, s tudomást sem szerez az igaz vezetésről, mert a gonosz, a Sátán úgy tüntette fel előtte a dolgokat, hogy az ő érdeke az ha szembe száll a hittel és harcol ellene, s félti az érdekeit, hogy azok eltűnnek ha a hit győzedelmeskedik, s félti a téves vágyait is. Ennek a hitetlennek nem elég az előbbiekben felsorolt érvek és bizonyítékok sorozata, megátalkodott makacs a hitetlenségében, ostoba feltételeket szab. Ezek közül:

Mutasd meg nekünk Allahot szemmelláthatóan:

Mit akarnak ezek a megátalkodottak?

Talán azt akarják, hogy saját szemükkel lássák Allah-ot maguk előtt? Vajon ez a gyenge, véges látású szem képes-e arra, hogy meglássa Allah-ot? Nos nézzük meg a szem képességeit, melyhez a hitetlenek a hitüket feltételként kötik.

Nos látja-e a szem a levegőt, mely megérinti és sok száz kilométerre előtte is elterül? Látja-e a szem a föld vonzóerejét, mely minden testet magához vonz?

A válasz: nem.

Látja-e a szem azokat az elektromos hullámokat, melyek a rádió és a televízióadásokat közvetítik szerte a világon?

A válasz: nem.

Látja-e a szem a lelket, mely minden élő testben megtalálható? Látja-e a szem az észt, mely különbséget tesz a bolond és az eszes között?

A válasz: nem.

Látja-e a szem a mágneses erőt, mely a vasat magához vonzza? Nem. El tudja-e viselni a szem az igen erős fényszóró fényét melyet közvetlen közelről feléje irányítanak? Nem. Nem viseli el a fény erejét. Nos a szem képtelen sok hozzá közeli dolog észlelésére és az erős közeli fényt sem viseli el.

Vajon képes-e a szem a távoli dolgok látására, vagy képes-e a távoli erős fényt elviselni?

Képes-e a szem az összes földrészt együtt látni? Nem.

Képes-e a szem az összes csillagot látni? Nem.

Allah szava: "Aztán nézd meg még egyszer, majd újra, a tekintet tompán, fátyolosan és fáradtan tér vissza hozzád." [67:4]

Képes-e a szem fényes nappal a napkorongba nézni? Nem. Nos tehát e gyenge és behatárolt képességű szem nem képes, hogy lássa azt, ami távol van tőle, vagy azt sem, aminek nagyon erős a fénye, de ugyanakkor arra sem képes, hogy a hozzá ugyan közel lévő de nagyon apró dolgokat meglássa. Nos ez a gyenge és korlátolt képességű szem megláthatja-e Allah-ot? Nos lássuk: a távolság közöttünk és a Nap között 93 millió mérföld, ezt a távolságot a fény körülbelül 8 perc alatt teszi meg, mivel a fény 300.000 km/másodperc sebességgel halad, a legközelebbi csillagról a fénye hozzánk csak négy év és öt hónapos utazás után ér el. Néhány csillag fénye csak száz évek alatt ér el bennünket, néhányuké csak sok ezer éves utazás után. Nos hol is vannak ezek a csillagok? Figyeljük meg erről Allah szavát: "Nem! Esküszöm azokra a helyekre, ahol a csillagok elenyésznek! Bárcsak tudnátok milyen hatalmas eskü ez." [56:75]

Nos láthatjuk milyen hatalmas helyekről van szó. Ezek a csillagok az első égbolt díszei, erről így szólt Allah: "Bizony feldíszítettük az eget lámpásokkal, s lövedékekké tettük a sátánok ellen." [67:5]

Ezután következik az első égbolt teteje és az üresség közte és a második ég között, ezt követi a harmadik és a negyedik égboltozat, majd az ötödik és a hatodik és csak ezután jön a hetedik. Ezekután jön a Könyörületes "Kursi"-ja.

A kursi pedig körülöleli mind a hét égboltot. A viszony a hét égbolt és a kursi között olyan mint 7 dirhem és a napkorong között. És csak ezután jön a Hatalmas Trónusa, melyhez képest a kursi és a hét ég olyan mint a sivatagba dobott gyűrű, ahogyan erről a kegyes hagyomány is megemlékezik.

Nos hát mit akarnak a hitetlenek?

A hitükhöz azt a feltételt kapcsolják, hogy meglássák Allah-hot, aki a Trónusára emelkedett, egy olyan szemmel mely még a szomszédos dolgokat sem képes látni, sem pedig az ég csillagait, sem pedig az azt körülvevő levegőt.

Vajon azt hiszik a hitetlenek, hogy képesek elviselni Allah fényének látványát, holott szemük még a nap fényét sem bírja elviselni? "Allah az egek és föld fénye" [24:35]

Bizony ismerjük Mózes történetét, akit népe arra sarkallt, hogy szemmel láthatóan mutassa meg nekik Allahot. Midőn Allah szólt Mózeshez, megkérte az Urat, hogy láthatná-e? A Magasztos Allah elmondta, hogy nem képes a szeme az Ő világosságát elviselni, ezt bizonyítandó egy próbát mutatott.

"Miután eljött Mózes a mi általunk szabott időre, és az ő Ura beszélt hozzá, azt mondta: Uram! Mutasd meg nekem magadat hadd lássalak. Így szólt: Nem fogsz engem látni, inkább nézz arra a hegyre. Ha a helyén, akkor megláthatsz engem. Ám miután az Úr megmutatkozott a hegynek, elporlasztotta azt. Mózes mint akit a villám sújtott leborult a földre. Miután magához tért így szólt: Magasztaltassál! Hozzád fordulok megbánással, és az első vagyok a hívők közül!" [7:143]

Látjuk a hegy sem bírja elviselni Allah megnyilvánulásainak a nyomát, hogyan kérhetik hát a hitetlenek, hogy a saját szemükkel lássák Allahot? Ez nem más mint tudatlanság és ellenszegülés és makacs, megátalkodott szembefordulás a hittel. Ha nem így viselkednének és az eszüket használnák nem szabnák a hitük feltételéül a közvetlen látást.

Hisz a tanárok, kutatók is nap mint nap szóban fordulnak tanítványaikhoz a tudásukkal, és a diákok el is hiszik a szavukat.

Ugyanígy a hitetlenek elhiszik a mérnökök, orvosok szavát még ha nem is láthatják saját szemükkel azt, amiről hallanak. A hanghullámokat sem látják, sem pedig a levegőt, mely az előbbit szállítja, de ezek nyomát hallják, vagyis a rádió, televízió hangját s ez elég nekik ahhoz, hogy elhiggyék a láthatalan hullámok létezését.

Ugyanezt az utat kell bejárni az Úr ismeretekor is.

Tanulni azoktól, akik ennek az ügynek a megbízható ismerői a próféták, kiknek sorát Allah a legutolsó Küldöttével, Mohammaddal pecsételte le, miután meggyőzödtünk küldetésének bizonyítékai és prófétaságának érveiről.

Látni kell a Teremtő nyomait a teremtményeiben, melyek megtöltik a földet, a létben megnyilvánuló kézzelfogható bölcsesség és rendezettség csak is egy Bölcs Mindenttudó Teremtőtől származhat.

De a tudatlanság és a szembefordulás eredménye: "De a lelkük legmélyén meg voltak róla győződve, ennek ellenére fennhéjázó bűnös módon tagadták azt." [27:14] Ilyenekről így szólt Allah: "Így juttatjuk azt be a bűnösök szívébe. Nem hisznek benne, míg meg nem látják a fájdalmas büntetést." [26:200-201]


Javaslatok és feltételek

Van néhány megátalkodott makacs hitetlen csoport kik nem kutatták az Allah által nyújtott érveket és bizonyítékokat, melyek az Úr teremtményeiben nyilvánulnak meg, továbbá melyeket a prófétái által nyilatkoztatott ki. Gőgösen viselkednek azzal szemben, aki egy alantas nedvből teremtette őket, s úgy gondolják, hogy olyan szintre jutottak ahol javaslatokat tehetnek és feltételeket szabhatnak a Teremtővel szemben a hitükért. Ha az Úr válaszolna ezekre a dolgokra bizony felborulna a rend és ezek tovább nőnének megátalkodottságukban. Megromlana az ég és a föld rendszere, mert az egyik azt javasolná hogy Allah tegye az éjszakát nappallá, a másik a nőket tegye férfiakká, vagy tegye a földet előtte éggé, vagy hogy tegye az Úr őt prófétává.

Allahnál találjuk erre az igaz szót: "Ha az igazság az ő kényüket követné, akkor romlásnak indulna az ég a föld, minden lakójával együtt" Allah érveket, bizonyítékokat tár az emberek elé, hallást és látást, észt és belátást adott az embereknek, a hívőknek, hogy ezek hasznukra lehessenek.

Lássunk néhány példát a Koránból:

A zsidók emígyen fordultak Mózeshez: "Nem hiszünk neked, míg nem látjuk Allahot a saját szemünkkel, s akkor lecsapott rátok a mennykőcsapás a szemetek láttára. Azután a halálotok után feltámasztottunk benneteket, talán hálásak lesztek." [3:55-56]

A Qurays törzs hitetlenjei azt mondták a Prófétának - Allah áldja meg! - "Nem hiszünk neked addig míg nem fakasztasz nekünk egy forrást a földből, vagy lesz egy kerted pálmafákkal és szőlővel, melyek között folyót árasztasz, vagy - állításod szerint - ránk szakasztod az eget, vagy elénk hozod Allahot és az angyalokat, vagy lesz egy díszes házad, vagy felemelkedsz az égbe, ám a felmeneteledet is csak akkor hisszük el, ha küldesz egy írást, amit olvashatunk. Mondd: Magasztaltassék az én Uram, én csak ember és küldött vagyok." [17:90]

Vagy a medinai zsidók: "Az Írás birtokosai közül egy csoport azt mondta higgyetek virradatkor abban, ami leküldetett a hívőknek, ám ne higgyetek a nap végén. Talán megtérnek. És csak azoknak higgyetek, akik a ti vallásotokat követik. Mondd, az igazi útmutatás Allah útmutatása az, hogy másnak is megadatott az, ami nektek megadatott és hogy vitatkoznak veletek az iratok előtt. Mondd: a kegyesség Allah kezében van, annak adja akinek akarja. Allah a mindent magábafoglaló a mindenttudó." [3:72-73]

Így vezetett az irigység és a gőg a zsidóknál ahhoz, hogy megtagadják mindazt, amit Allah az Ő Küldötte által kinyilatkoztatott: "És így jelöltük ki minden városban a legnagyobb bűnösöket, hogy folytassák cselszövésüket, ám ők csak saját maguk ellen szőhetik fondorlataikat anélkül, hogy arról tudomásuk lenne. Ha jel érkezik hozzájuk, azt mondják: nem hiszünk abban mindaddig, míg nem kapunk valami hasonlót mint amit Allah küldöttei korábban kaptak. Ám Allah bölcsen tudja hová helyezi a küldetést. Akik vétkeztek, azokat megaláztatás sújtja Allah-nál és szörnyű büntetés, amiért állandóan fondorkodtak.

Akit Allah az Igaz útra akar vezetni, annak kitárja a keblét az iszlám számára, akit azonban tévelygésbe akar taszítani annak szűkké teszi a keblét, összeszorítva mintha az egekbe akarna kapaszkodni, így méri ki Allah a büntetését azoknak, akik nem hisznek." [6:123-125]

Aki az igaz vezetés után vágyakozik, annak kitáratik a keble az iszlám számára, keresse a hit bizonyítékait, kerülje a bűnösök és fennhéjázók ragyaságait. Kérdezze a hit útján járókat, kérje őket, hadd kísérje őket, egészen addig míg el nem érnek az út végére és ott lesz előttük: "egy kert melynek szélessége akkora mint a föld és az egek együttesen, mely már készen áll az istenfélők számára." [3:133]

Ti, akik ehhez a kerthez való utat választjátok, úgy a hit útját járjátok!

Mindig tartsatok azokkal, kik erős lábbal a hit útján járnak, hogy segítségetekre legyenek. és kerüljétek azok útját, kiknek útja a tűzbe vezet. Legyetek bűnbánóak!

"Azon a napon a bűnös az öklét mardossa és úgy szól: Ó bárcsak a Küldöttel választottam volna az utat! Ó jaj nekem! Bárcsak ne választottam volna ezeket a barátaimnak! Bizony tévelygésbe vitt engem, messze az intő szótól, miután az eljött hozzám. A Sátán mindig cserben hagyja az embert." [25:27]

Ez hát a hit útja, a tudás útja, a felemelkedés útja: "Allah fokokkal emeli azokat, akik hisznek és tudással bírnak."

Hála legyen Allah-nak a Világok Urának!


Utószó

E könyv tartalma igen nagy lépést jelenthet annak az embernek a számára, aki az iszlám vallás felől érdeklődik. Olyan anyagot hordoz magában, amely az embert arra vezeti, hogy megismerje a teremtőjét, az istenét. Azt az istent megismerni, aki mindent megadott nekünk és minden, ami az élethez szükséges azt biztosította nekünk. Tehát úgy kell felfogni ezt a könyvet, mint isten ismertető, istenre mutató jeleket tartalmazó.

Végül arra kérjük az istent, hogy e munkát a mérlegünkben számítsa nekünk és jutalmazzon érte!

- A fordító -

1415 H
1994