« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Szántai Zsolt japán haiku fordításai
Haikuk és wakák, Szukits Könyvkiadó, 2001


Acujin

AMI MARAD...

Föld, fém - lélegzet
elhagy, de idő, tenger
még továbbszalad.

 

Arimaru

ÉLETEM

Üde kis patak
Lohol vígan, majd meghal:
Elnyeli a folyam.

ÉV VÉGE

Rohanó kis patak
az év holtának dalát
búsan jajgatja.

 

Asei

FŰSZÁL

Fűszál virága
Ritkán látszik. Veszteség?
Nem az a halála?

 

Baiko

TÁVOZOM

Szilvaszirmok mind
lehullnak; végre felnézek
friss, üde holdra.

 

Baisei

ÚJ LÉT

Öröklét-sziget:
teknős páncélját veti
az új nap alatt.

 

Banzan

BÚCSÚ

Most búcsút veszek
mindentől, pedig harmat
hull a fűszálra.

 

Bashó

Nyári záporok
elmentek - nem bántották
a Fény Csarnokát.

Nézem mereven
a fehér krizantémot -
nem tűr magán port.

Nyári pázsiton
álmuk nyomait hagyták
az ősi harcosok.

Virág kelyhében
kicsi bibék bókolnak -
tisztelik Méhet.

IDŐ

Tücsökzenéből
ki az, aki megmondja,
hol kell halnia?

VÉG

Távol és közel
vízesés hangja hallik.
Levél... lehullik.

HARANG

A harang hangja
az Alkonyból felbukkan,
ködöt hasítja.

ÚTON

Úton, betegen;
fáradt lelkem elkószál
őszi mezők felett.

 

Bokusui

BÚCSÚSZÓ

Búcsúzó szavak?
Az olvadó hónak
semmi illata.

 

Buson

Toba palotához
öt, tán hat lovas száguld.
Az ősz vihart hoz.

Fordul, nem áll meg,
a koreai bárka,
elvész a ködben.

Szúrós hidegség -
talpam alól kiveszem
holt nőm fésűjét.

Ha lobban villám,
hullámoktól ölelten
jól látszik Japán.

Halott levelek -
a kis patak kiszáradt,
medrében kövek.

BÚCSÚ

Fáradt nap. Alkony.
Domb árnya, rajta szarvas -
templomba megtér.

HŰS

Mi az, ami hűs?
Tán a harangszó ahogy
elhagy harangot?

 

Csiboku

NYUGALOM

Rohanó patak,
hűs, sima kis kavicsok
a talpam alatt.

 

Csigetsu-ni

MADÁRIJESZTŐ

Madárijesztő
áll zordan, tücsök zenél
bő ujjasában.

 

Csijo-ni

ELMÚLÓBAN

Hangok vegyülnek,
az eső elgyengül most;
nem koppan ruhán.

SORS

Hajlani muszáj!
E világon az ember:
bambusz hó alatt.

TELIHOLD

Kerek telihold
átlép köveken - őt nem
gátolja a hó.

TAVASZ

Fácán ha dalol,
fűvé, fává, bokorrá
változik a föld.

PILLANGÓ

Pillangó szót mond,
kecses intés, egy jel csak:
egy szárnymozdulat.

TAVASZI FAGY

Fehér virágok -
a hangjuk szétfoszlik
az első faggyal.

ESŐ

Esőkopogás.
Néma tücsök. Lomb suhog.
Hűvös, zord zajok.

ŐSZI SZÉL

Őszi szél huhog
a hegyek csúcsai közt.
Bús nagyharang kong.

TÜCSÖK

A zárda mellett,
magas fű tövén tücsök -
imát ciripelt.

 

Csikoru

VÉG

Szálló pillangók.
Az utazásnak vége.
Suma Akashi!

 

Csirin

TÁVOZÓBAN

Földön és égen
porszem sem látszik.
Hegyem hófátyol lepi.

 

Csogo

ELMENŐBEN

Sok embert látni
vágyok - gyűlölni őket.
Ősz vége közelg.

 

Csoko

VÉGSŐ KÉP

E végső képet
nem láthatom már, hisz' most
álmom meghasad.

 

Cso Koran

ŐSZ

Hová, mondd hová
lebbennek és repülnek
a kis pillangók?

 

Dohaku

INDULÓBAN

Tehertelenül
a mennyek felé tör most
Holdnak hajója.

 

Enrjo

ÉBREDÉS

Valóság, ősz, eső -
élet-kábulatból
felébresztenek.

 

Fufu

VÉG

Egyetlen társam
a halál komor egén:
a kakukkmadár.

 

Fukju

INDULÁS

Fénylő őszi nap -
jó lesz most elindulni
a halál útján.

 

Fuo

AGGKOR

Lótuszvirágból
reggel eltünedeznek
a harmatcseppek.

 

Gansan

MÁR MINDEGY

Fújj csak, ha akarsz
őszi szél! A virágok
már elsorvadtak.

 

Ginka

HALÁL

Most mélyből égbe,
földről légbe szökkenek.
sárkány ősze ez.

 

Gokei

NAGY NAP

Hervadó mezők -
fűszálon jégsaru.
Halálom napja.

 

Gozan

VÉNSÉG

Hó, a tegnapi,
sok virágszirompihe
most vízzé válik.

 

Hashin

LELKEK

Nincs ég, nincs már föld.
Honnan hát, honnan jönnek,
hullanak a hópelyhek?

 

Hokusai

ÚJ LÉT

Mától szellemként
szállok, futok, lebegek
a nyári mezőn.

 

Isho

MEGNYUGVÁS

Szívemből mondom:
gyönyörű ott nyugaton
a sok hófelleg.

 

Kaji

HAJNAL A FOGADÓBAN

Kinn a hó recseg.
Útszéli fogadóba
vendég érkezett.

 

Kana

A CÉL

Őszi fuvallat -
a sodralékfa végre
kiér a partra.

 

Kana-jo

TÜCSÖK-SZÚTRA

Száraz avarban
kicsi tücsök nagy búsan
szútrát énekel.

 

Kansu

EMLÉK

Bár az őszi hold
lenyugvott, fénye még itt
lebeg mellemen.

 

Kato

HALÁL

A hold búcsúzik.
Dér hull, fehér, kegyetlen
a hajnalkára.

ÖRÖKSÉG

Ma hangyát öltem,
s megijedtem: fiaim
figyeltek közben.

 

Kawahigasi Hekigodo

KÉP

Fürdőkádból
tóba vizet loccsantok.
S lám: sár kavarog.

 

Kjoshu

A HALÁL

Út. Ösvény vissza
nem vezet. Feneketlen
a vándor zsákja.

 

Kjutaro

MEGBÉKÉLÉS

Lágyan fúvó szél
hó felett elolvasztja
szenvedésünket.

 

Kojo

ÉLETKÉP

Éjszaka és hold.
Furulyál a szomszédom.
Hamis, de hagyom.

 

Masatsura

BÚCSÚ

Vissza nem térek.
Hősként holtak könyvébe
beírom nevem.

 

Miteisengan

HAGYATÉK

Ősz. Szilvavirág
hull, itt hagyva emlékét
a dús illatnak.

 

Nandai

BÉKE

Öröktől fogva
holté a béke. Mint hó -
olvadó az élet.

 

Ota Doken

GYÁSZ

Előbb ha tudom:
halott vagyok, nem élek,
magam gyászolom.

 

Otagaki Rengecu
(1791-1875)

IDŐ

Az idő múlik:
fűzfám ablakon zörget.
Már hároméves.

FAGY

Egy léket vágtam
tegnap; eltűnt - nem bírta
a hajnal fagyát.

BÉKA

Virágért nyúlok.
Béka vízbe ugrik -
így tiltakozik.

DALLAM

Dallam, melódia;
házam mögött, fenyvesben
a szél énekel.

HAJNAL

A sötét az úr,
de a fák törzse mögött
már szól a tücsök.

ÚJ VILÁG

Új világ, új fák,
levelek; kakukk kiált
az Uji hegyén.

SZIROM HA LEHULL...

Szirom ha lehull,
a szívem belesajdul -
búcsúzik a nyár.

ÉJ KÖZELG

Éj közelg zordan.
Levélrejtekbe búvik
a kakukk hangja.

 

Renszeki

SZÍVEM TÜKRE

Szívemnek tükrét
letöröltem, mutassa
a holdnak képét.

 

Senseki

HALÁLOM

Végül elmegyek.
Felhő nincs, szívem tiszta.
A hold hideg.

 

Soko

PUSZTULÁS

Lopakodó nap
árnya éjbe vált. Szirmot
ejt cseresznyefa.

 

Sono-jo
(1649-1723)

KUTYAUGATÁS

Kutya ugatja
suhogó falevelet.
Vihar közeleg.

 

Tacuta

PENGE

Penge, barátom!
Gyere, mélyedj testembe!
Halál, te édes!

 

Toko
(?-1795 k.)

HALÁLVERSEK

A halálversek?
Csupa, csupa téveszme.
A halál - halál.

 

Zaisiki

A VÉG

Füvön zúzmara.
Létezik, van, de még sincs.
Illanó forma.

 

*

 

ISMERETLEN KÖLTŐK

MÁMOR

Csorgó bor nélkül
kinek élvezhető
a cseresznyevirág?

BECSÜLET

Lehunyom szemem,
és szép csendben elvérzem.
Ez a becsület.

 

Szántai Zsolt további fordításai:
500 zen és klasszikus haiku, Trajan Könyvesműhely, Napkelet útjain sorozat, 2005
1000 japán vers, STB Könyvek Könyvkiadó Kft., 2009, 240 oldal [Vigyázat! A haiku formában fordított versek egy része az eredetiben nem haiku.]