« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Somogyvári Zsolt (1967-) japán haiku fordításai



JISEI

Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről
Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1994
A műfordítások hitelességét ellenőrizte: Dr Janó István

A fordítás alapjául szolgáló mű:
Hoffmann, Yoel. Japanese Death Poems: Written by Zen Monks and Haiku Poets on the Verge of Death. Tuttle Publishing, 1985

*jisei [dzsiszei] (辞世の句 jisei no ku) = búcsúvers, halál vers

梅幸
Baiko

(尾上梅幸 Onoe Baikō, 1844-1903)
Meghalt
1903 februárjában, 60 évesen.

Szilvavirágok
hullnak
, felnézek – az ég,
tiszta, csípős hold.

 

梅笠
Bairyu

(梅笠 Bairyū, 1805-1863)
Meghalt
1863-ban, a hatodik hónap tizenegyedik napján, 59 évesen.

Óh, hortenzia,
folyton
változol, vissza

első színedhez.

 

晩山
Banzan
(爪木晩山 Tsumaki Banzan, 1662-1730)
Meghalt 1730-ban, a nyolcadik hónap tizentötödik napján, 69 évesen.

Búcsúzás – megyek
én
is, mint minden dolog.

Harmat a füvön.

 

芭蕉
Basho

(松尾芭蕉 Matsuo Bashō, 1644-1694)
Meghalt
1694-ben, tizedik hónap tizenkettedik napján, 51 évesen.

Úton, betegen:
álmom
kóborolni kezd

tűnt mezők felett.

 

鞭石
Benseki

(福田鞭石 Fukuda Benseki, 1649-1728)
Meghalt
1728-ban, a második hónap tizenötödik napján, 80 évesen.

Az út gyermeke,
végül
elmegyek. Egy fűz
a
túlsó parton.

 

登里
Chori

(
?)
Meghalt
1778-ban, a tizedik hónap tizenkilencedik napján, 39 évesen.

Levelek sosem
hullnak
hiába – minden

csupa harangszó.

 

鳥酔
Chosui

(白井鳥酔 Shirai Chōsui, 1701-1769)
Meghalt
1769-ben, a negyedik hónap negyedik napján, 69 évesen.

Várok, fehér és
sötét
felhővonulás –

egy kakukk kiált.

 

道伯
Dohaku

(
道伯 Dōhaku, ?-1675)
Meghalt
1675-ben.

Terhétől szabad,
a
menny felé tartó a

holdnak hajója.

 

燕凌
Enryo

(伊東燕凌 Itō Enryō, 1801-1855)
Meghalt
1855-ben, a hetedik hónap tizenötödik napján, 55 évesen.

A világ őszi
vizei
ébresztenek

kábultságomból.

 

延清
Ensei

(延清 Ensei, 1656-1725)
Meghalt
1725-ben, az ötödik hónap tizenhatodik napján, 69 évesen.

Búcsúajándék
testemnek
: ha akarja,
végsőt lélegzem.

 

燕説
Ensetsu

(無外坊燕説 Mugaibō Ensetsu, 1671-1743)
Meghalt
1743-ban, a kilencedik hónap tizenkilencedik napján, 73 évesen.

Őszi szélroham.
Nincsen további dolgom
ezen
a földön.

 

不角
Fukaku

(立羽不角 Tachiba Fukaku, 1662-1753)
Meghalt
1753-ban, a hatodik hónap huszonegyedik napján, 92 évesen.

Kabócapáncél
üresen
: megyünk, ahogy
jöttünk, csupaszon.

 

不争
Fuso
Meghalt
1886-ban, a negyedik hónap tizennegyedik napján, 47 évesen.

Lótuszvirágról
lassan eltűnőben a

reggeli harmat.

 

風和
Fuwa

Meghalt
1712 második havában.

Úton házamhoz
hulló
szilvaszirmokkal

illatos a föld.

 

銀甲
Ginko

(銀甲 Ginkō, 1718-1790)
Meghalt
1790-ben, az első hónap tizenkilencedik napján, 73 évesen.

Nézd, nézd, hogy olvad
a
tavaszi hólé. És
én
még itt vagyok.

 

祇徳
Gitoku

(祇徳 Gitoku, 1702-1754)
Meghalt
1754-ben, a tizenegyedik hónap huszonnegyedik napján, 53 évesen.

Tiszta ég – az út,
melyen
jöttem, és amin

most visszatérek.

 

梧堂
Godo

(梧堂 Godō, ?-1801)
Meghalt
1801-ben.

Sárga krizantém,
fehér
krizantém, amíg

el nem jő a fagy.

A krizantém (kiku; shiragiku – fehér krizantém; kigiku – sárga krizantém) egész Japánban általános, a japánok kultúrájuk szimbólumának tekintik. Régi keleti tradíció szerint a szirmából készült por orvosság és a hosszú élet talizmánja. Sokfajta krizantém van Japánban, kicsik és nagyok, háziasítottak és vadak, különböző színű virágokkal. Az emberek gyakran járnak a kertekbe gyönyörködni virágzásukban. A haikuban általában mint az ősz szimbóluma szerepel.

 

梧風
Gofu

(梧風 Gofu, 1734-1771)
Meghalt
1771-ben, a nyolcadik hónap tizennyolcadik napján, 38 évesen.

Még nem fáradtam
el
a világban – hová

fúj az őszi szél?

 

五瓶
Gohei

(五瓶 Gohei, ?-1819)
Meghalt
1819-ben, a hetedik hónap hetedik napján.

Kirilevél hull
magányosan
a tiszta

őszi légen át.

A kiri egy fafajta, nagy bíbor virágokkal. A „magányos kirilevél” az ősi kínai költészetben a koraőszt idézi.

 

互夙
Goshuku

Meghalt
1888-ban (?)

Egy kakukk kiált,
a
befejezés – felhők

egy nyári reggel.

Ez a vers Goshuku sírkövén, egy kotói templomban található.

 

梧山
Gozan

(梧山 Gozan, 1695-1733)
Meghalt
1733-ban, a harmadik hónap második napján, 38 évesen.

Virágillat száll.
Egy gondtalan madárdal
a
Törvény maga.

Ez a haiku az eredetiben kaibun költemény, egy palindróma, amiben a szótagsorrend ugyanaz akár elölről, akár hátulról olvassuk. Ez a forma népszerű volt a 18. és 19. század japán költészetében.

Egy forrás így szól Gozan haláláról: „Aznap este, mikor Gozan meghalt, még volt néhány virág a szilvafán az ablaka előtt. Időről időre egy bagoly szállt pihenni a fára és kiáltozott: „ho, ho”. Vége az életemnek ... – szólt Gozan. Felvette az ecsetet, és megírta búcsúversét. (A „törvény” vagy „Buddha tana” írásjelének kétféle kiejtése van: ho és nori.)

 

白猿
Hakuen

(初代市川白猿 Ichikawa Hakuen I, 1741-1806)
Meghalt
1806-ban, a tizedik hónap huszonkilencedik napján, 66 évesen.

Tűnődöm, merre
hajtják
téli szelek az

esőfelhőket.

 

北斎
Hokusai

(葛飾北斎 Katsushika Hokusai, 1760-1849)
Meghalt
1849-ben, negyedik hónap tizenkettedik napján, 90 évesen.

Akár egy szellem,
bebarangolom
most a

nyári mezőket.

Hokusai az egyik legnagyobb japán művész volt. Színes képei Edo utcai életéről az ukiyoe stílus legjobban kivitelezett munkái, és a „Fuji harminchét látképe” c. sorozata majdnem olyan híressé tette őt, mint amilyen a hegy maga. Hitodama (ember-gömb) a halottak lelkére vagy szellemére utal.

 

一夢
Ichimu

(石川一夢 Ishikawa Ichimu, 1804-1854)
Meghalt 1854-ben, a kilencedik hónap huszonegyedik napján, 51 évesen.

Összetört álom
hát
a pillangók vajon

merre indulnak?

A költő neve ichi (egy) mu (álom), a karakterek kínaiból származó kiejtésével. Ugyanez japánul hitotsu yume. Az „összetört álom” az az illúzió, amivel valóságot tulajdonítunk a múló világnak. Mikor az élet véget ér, az egyéni létezés illúziója szétpukkad, és ezzel eltűnik a személy individuális létének szimbóluma: saját neve is.

A cho (pillangó) megjelenik a tavaszi, nyári, őszi haikukban, de valójában a tavaszi és kora nyári virágzás a pillangók ideje. Az ősz folyamán tovább fejlődnek, színük megsápad. Ebben a késő őszben halt meg Ichimu.

 

十ロ
Jikko

(十ロ Jikko, 1723-1791)
Meghalt
1791-ben, a hetedik hónap huszonegyedik napján 69 évesen.

Család és doktor
suttog
– téli zápor a

köntösujjon át.

Ha a japánok titkot mondtak egymásnak, felemelték köntösük ujját arcukat eltakarandó. A suttogó hang a köntösujjon (sode) át a viharos téli zápororra (shigure) hasonlít.

 

丈鳴
Jomei

(丈鳴 Jōmei, 1706-1766)
Meghalt
1766-ban, a kilencedik hónap hetedik napján, 61 évesen.

Szavak levele:
a
mozdulatlan hegyet

ősz színezi be.

Az eredetiben szójáték. A kotoba (nyelv) a koto (szó) és ha (levelek) szavakból tevődik össze. A költő e két szót a koto no ha kifejezésben elkülönítette, így kapta a „szavak levele” költői képet.

 

可焉
Kaen

(可焉 Kaen, 1697-1772)
Meghalt
1772-ben, a kilencedik hónap tizenharmadik napján, 75 évesen.

Krizantém nézte
ott
a lenyugvó napot,

aztán lehullott.

 

歌成
Kasei

(歌成 Kasei, 1798-1859)
Meghalt
1859-ben, a második hónap második napján, 62 évesen.

A por, mi marad
utánam
, mint moxáé

a második nap.

Kasei ezt a verset a halála napján írta.

 

歌川女
Kasenjo

Meghalt
1776-ban, a hetedik hónap huszonhatodik napján, 62 évesen.

A hideg mélye
mint kifürkészhetetlen
tengerdübörgés.

Kasenjo gésa volt egy sűrűn látogatott helyen, ahol ásványokban dús források fakadtak. Idős korában leborotváltatta a fejét, és buddhista apáca lett.

 

其諺
Kigen

(四時堂 其諺 Shijidō Kigen, 1666-1736)
Meghalt
1736-ban, a nyolcadik hónap huszonharmadik napján, 71 évesen.

Hetven és egy év!
Vajon hogyan maradt meg
a
harmat cseppje?

 

芹甫
Kimpo

Meghalt
1894-ben, szeptember havának harmadik napján.

Ez a mai nap
az
utolsó nap látni

a Fuji hegyét.

 

箕山
Kizan

Meghalt
1851-ben, a tizenkettedik hónap negyedik napján, 64 évesen.

Ha már elmentem,
óvja
valaki árva

krizantémomat?

 

紅葉
Koyo

Meghalt
1903 októberének harmincadik napján, 37 évesen.

Ha meg kell halnom,
legyen
ősszel, mielőtt

a harmat felszáll.

 

虚白
Kyohaku

Meghalt
1847-ben, a tizedik hónap utolsó napján, 75 évesen.

Nem vagyok méltó
e
rőt szőnyegre, őszi

juharlevelek.

Momiji általános kifejezés az őszi levelek látványára, de inkább a juharlevelek színére vonatkozik. E fának levelei ősz végén mélyvörösbe fordulnak, és ekkor a hegyek oldalát borító erdők mintha lángba borulnának. A juharlevelek látványát a selyemszőnyeghez (toko no nishiki) hasonították már az ősi japán költészetben is.

 

去音
Kyo’on
Meghalt
1749-ben, a tizenegyedik hónap tizedik napján, 63 évesen.

Utolsó fingás:
álmom
levelei, mik

hiún hullnak ott?

Az eredetiben az álom képe az eltűnő szél képével kombinálódik. Az átmenet egyikből a másikba szójáték: sharakusashi azt jeenti „hiúság” vagy „hencegés”; a kusashi annyit jelent „bűz, rossz szag”.

 

虚舟
Kyoshu

Meghalt
1769-ben, a hatodik hónap tizenhatodik napján, 80 évesen.

Vissza-nem-térő
út
: a vándorló zsákja
feneketlen zsák.

Kyoshu búcsúverse elé olyan mondatot írt, mely zen buddhista írásokban található: „Sehonnan jöttem és sehová megyek.”
A feneketlen zsák, a zen szellemével összhangban, a vándor tudatának előfeltevésektől való mentességét jelképezi.

 

眠亭賤丸
Minteisengan

Meghalt
1844-ben, a negyedik hónap ötödik napján, 67 évesen.

Hullj, szilvaszirom,
hullj
– hagyd magad mögött az

illat emlékét.

 

未得
Mitoku

Meghalt
1669-ben, a hetedik hónap tizennyolcadik napján, 82 évesen.

Az utolsó víz
habja
szétoszolt, és a

tudatom tiszta.

Mitoku halálát fia beszéli el:
Mitoku
az ötödik hónap elején megbetegedett. A következő hó huszonkilencedik napján lélegzete megszűnt, de újra visszatért, miután egy kis vizet loccsantottak arcára. Mikor azt mondtam neki „Szörnyen szenvedhetsz”, nem felelt egyenesen, csak azt mondta „Hozd ide a tuskövem”. Miután belemártotta ecsetét a tusba, megírta búcsúversét és ideadta nekem. Ezután mintha elvesztette volna eszméletét. A hetedik hó tizennyolcadik napján halt meg Buddha nevét mormolva.

 

木綿
Momen

Meghalt
1788-ban, az ötödik hónap huszonkilencedik napján.

Széttörő felhők,
és
ím – igazi egek:

a kabócahang.

 

仲道
Nakamichi

Meghalt
1893 januárjának második napján.

Életem és a
halálom
keresztútján

egy kakukk kiált.

 

腥斎佃
Namagusai Tazukuri
Meghalt
1858-ban, a nyolcadik hónap tizenhatodik napján, 72 évesen.

Hullásban a fűz
visszaemlékezik
a

tűnt ragyogásra.

Namagusai Tazukuri, akinek neve annyit jelent „halbűzös paraszt”, egy szegény halárus fia volt. Szülei meghaltak, és egy halász vette magához. Namagusai volt az ötödik feje a senryu iskolának.

 

岡野金右衛門包秀
Okano Kin’emon Kanehide
Meghalt
1703-ban, a második hónap negyedik napján, 24 évesen.

Az utolsó éj
havas
mezői felett –

szilva illata.

Okano Kin’emon Kanehide egy volt abból a negyvenhét szamurájból, akik a japán történelem egyik legizgalmasabb eseményében vettek részt. 1701-ben Asano Nagamorit, egy feudális urat, arra utasították, adjon fogadást a császári hírnök tiszteletére. Egy magasrangú tisztviselő, Kira Yoshinaka, akinek a császár gondjaira bízta a ceremóniát, megsértette Asanot a hivatalos etikettben, megvetően bánt vele. Asano büszkeségében megsértve, előrántotta kardját és Kirára sújtott. Mivel ez az esemény az edoi kastélyban történt, ahol a fegyverhasználat szigorúan tiltott volt, Asanot utasították, még aznap kövessen el szeppukut. Asano így is tett. Földbirtokait a kormányzat lefoglalta, a shogun pedig visszautasította Asano híveinek petícióját, hogy a birtokokat a halott fiatalabb fivére megtarthassa.

Így Asano harcosai roninná, gazdátlan szamurájjá váltak. Közülük negyvenheten megesküdtek, megbosszulják urukat Kira megölésével. Minden feltűnést kerülve szétszóródtak az ország különböző területein és a megfelelő pillanatra vártak. Ez két évvel később el is érkezett, mikor Kira enyhítette az őt oltalmazó biztonsági rendszabályokat. A második hónap egy havas reggelén 1702-ben a szamurájok betörtek Kira kastélyába és megölték őt. Ezután a kormány szolgálatába álltak.

Ahogy a bosszút végrehajtották, a szamurájok erkölcsi kódexével összhangban cselekedtek, ami megtiltja, hogy „ugyanazon ég alatt élj, mint urad ellensége”. Elnyerték a társadalom számos körének szimpátiáját, és a shogun maga is hajlott a bocsánatra. Végül azonban azok, akik a törvény betartását akarták, győzedelmeskedtek, és egy évvel Kira megölése után mind a negyvenhét szamurájt utasították, kövessen el szeppukut.

Ez az eset felzaklatta a japánokat, és a negyvenhét szamuráj halhatatlan hírnevet szerzett magának a történelemben és országuk irodalmában.

 

乙因
Otsuin

Meghalt
1807-ben, a negyedik hónap huszonötödik napján.

Füvek gyökere
között
elrejtőzve egy

kakukkot hallok.

 

来山
Raizan

Meghalt
1716-ban, a tizedik hónap harmadik napján, 63 évesen.

Búcsúzás, uram
akár
a hó: a vízből

jött, a vízbe ment.

Raizan, Basho kortársa, nyolc éves korában kezdte tanulni a haiku írást, tizennyolc évesen taníthatta és bírálhatta a haikukat. Mondják, Raizan soha nem tette le a borospoharat és csak ritkán volt józan. A szóbeszéd szerint jobban szerette a csinos, de buta lányokat az asszonyoknál, ezért sosem nősült meg. Valójában kétszer házasodott. Éppen halála előtt egy humoros búcsúverset is írt tanka formában:

Raizan meghalt,
megfizette
hibáját

születésének:
ezért ő nem hibáztat,
és nem okol senkit sem.

 

嵐外
Rangai

Meghalt
1845-ben, a harmadik hónap huszonhatodik napján, 75 évesen.

Hirtelen haljak
meg
, szememmel szilárdan

a Fuji hegyén.

 

嵐雪
Ransetsu

Meghalt
1707-ben, a tizedik hónap tizenharmadik napján, 54 évesen.

Hullik egy levél,
megállj
! Másik levél hull
ott
fenn a szélben.

Ransetsu Basho tanítványa volt. Basho dicsérte tanítványa költészetét, de a költő Kyoriku szerint Ransetsu „erőtlen”, és olyan emberhez hasonlította, aki vendégeket hív, de nem szolgál fel többet, mint a menü. A régi források mondják, Ransetsu első felesége fürdőházi prostituált volt, aki meghalt első gyermeke szülésekor. Ransetsu ezután egy gésát vett nőül, és együtt zen buddhisták lettek.

 

練石
Renseki

Meghalt
1789-ben, a hetedik hónap ötödik napján, 88 évesen.

Megtisztítottam
szívemnek
tükrét – most a
holdat tükrözi.

 

利栄
Riei

Meghalt
1794-ben, a nyolcadik hónap tizennegyedik napján, 22 évesen.

Minden újra fagy
fenyők
között a szelek

imát suttogók.

 

蘆文
Robun

Meghalt
1725 körül.

Egy vízimadár
álomban
, a vízfodrok

élet, halál közt.

 

六之
Rokushi

Meghalt
1881-ben, augusztus tizenhatodik napján, 75 évesen.

Hetven és öt év
Felébredtem
belőle

köleskásámhoz.

E vers egy kínai népmesére utal, amiben egy ember azt álmodta, fontos személy lett belőle, gazdag birtok tulajdonosává vált. Mikor felébredt, azt találta, hogy köleskásája, amit a tűzre tett, még nem főtt meg. A történet erkölcsi mondanivalója szerint a nagyság puszta látszat. Zen buddhista értelmezése is lehetséges, azaz az igazság, amit keresünk, az egyszerű dolgokban van, melyek a szemünk előtt vannak.

 

西角
Saikaku
Meghalt
1730-ban, a nyolcadik hónap nyolcadik napján, 70 évesen.

Kölcsönveszem a
hold
fényét e százezer

ri hosszú útra.

 

清秋
Seishu

Meghalt
1817-ben, az ötödik hónap tizenhetedik napján, 94 évesen.

Fellegek mennek,
lótusz
felett ragyog a

tökéletes hold.

A vers az örökkévalóság hangulatát árasztja: a lótusz a Paradicsom virága, a tökéletes hold pedig a megvilágosodott tudat.

 

川柳
Senryu

(三世川柳 Sansei Senryū, 1776-1827)
Meghalt
1827-ben, a hatodik hónap második napján.

蓮の葉の露と消えゆく我身哉
hasu no ha no tsuyu to kieyuku wagami kana
Mint harmatcseppek
egy
lótusznak levelén,

így enyészem el.

Senryu volt a harmadik feje a senryu iskolának (三世川柳).

 

荃石
Senseki

Meghalt
1742-ben, a hatodik hónap huszonhetedik napján, 30 évesen.

Végre indulok:
száraz
egek, hideg hold –

a szívem tiszta.

Senseki apja jártas volt a shinto titkos tanításaiban. Oktatta ugyan fiát, de az nem tudta teljesen megérteni a tanítást. Mikor apja meghalt, Senseki végzetes betegségbe esett. Érezte, nem hagyhatja el a világot addig, amíg meg nem érti teljesen a shintot. Elküldött Teisaért, apja barátjáért, aki szintén járatos volt a titkos tanokban. Teisa el is jött Senseki halálos ágyához, és magyarázni kezdte a tanításokat. Amint Senseki arca felragyogott, elmondta búcsúversét és meghalt.

 

市貢
Shiko

(市貢 Shikō, 16
90-1743)
Meghalt
1743-ban, az első hónap negyedik napján, 53 évesen.

Én elenyészem
ablakomban
a Sas csúcs

hava megmarad.

Shiko Kiotó keleti részén élt a Sas csúcs (Washigamine) lábánál. A havas évszak tetőpontján halt meg.

 

蓁峨
Shinga

Meghalt
1843-ban, a hetedik hónap hetedik napján.

Urabon napja:
legalkalmasabb
idő

ez a halálra.

Shinga hat nappal a Bon fesztivál, más néven Urabon kezdete előtt halt meg, ami a halál ünnepe.

 

子葉
Shiyo

Meghalt
1703-ban, a második hónap negyedik napján, 32 évesen.

Teaház az ott
biztosan
, szilvafákkal

a Halál hegyén.

Shiyo (Otaka Gendo Tadao) is egyike volt a negyvenhét szamurájnak.

Kaiga Yazaemon Tomonobu, szintén a negyvenhét szamuráj egyike, hasonló verset hagyott hátra, mint Shiyo:

És teaház nem
lesz
cseresznyevirágban

a halál útján?

 

松琵
Shohi

Meghalt
1750-ben, a nyolcadik hónap tizennegyedik napján, 79 évesen.

Ó, asagao
az
el nem múló után

sóvárgok én is.

A hajnalka (asagao) kúszónövény, mely augusztus táján virágzik különböző színekben. Virágja hajnalban nyílik és még aznap elhervad, innen japán neve: „reggeli arc”. Mivel virágai ilyen rövid életűek, ezért e növény a mulandóság szimbóluma.

 

織雨
Shoku’u
Meghalt
1772-ben, a tizenegyedik hónap huszonegyedik napján, 45 évesen.

Dermesztő hideg:
szelek
fújnak keresztül

a sivár erdőn.

 

正春
Shoshun

Meghalt
1660 és 1672 között, a negyedik hónap huszonnegyedik napján, nem volt még 90 éves.

Ami csak álom:
virágok
nyíltak tegnap,

ma szelek fújnak.

 

秋果坊
Shukabo

Meghalt
1775-ben, a tizenegyedik hónap nyolcadik napján, 58 évesen.

Nekem kiált a
holló
a sötét földről

e fagyos reggel?

 

春帆
Shumpan

Meghalt
1703 második havában, 34 évesen.

Bevégzi útját
kitépett
tollaival

a téli madár.

Shumpan (Tomimori Suke’emon Masayori) a negyvenhét szamuráj egyike volt.

 

秋色
Shushiki

Meghalt
1725-ben, a negyedik hónap tizenötödik napján, 57 évesen.

Ébredek, színes
íriszt
találok, amit

álmomban láttam.

 

秋亭
Shutei

Meghalt
1858-ban, a hatodik hónap huszonegyedik napján, 48 vagy 49 évesen.

Nyárnapi fagy: mit
itthagyok, csupán víz, mi
ecsetem
mosta.

 

宋阿
Soa

Meghalt
1742-ben, a hatodik hónap hatodik napján, 66 évesen.

Vagy paradicsom
vár
, vagy nem, nyugaton a

messze távolban.

 

素堂
Sodo

Meghalt
1716-ban, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, 75 évesen.

Őszi telihold:
árnyékom
magával visz,

aztán visszatér.

Sodo őszi telihold napján halt meg.

 

素風
Sofu

Meghalt
1891-ben, május huszonnegyedik napján, 60 évesen.

Lelkek ünnepe:
fogadtam
őket tegnap,

ma vendég vagyok.

Tamamatsuri, Lelkek ünnepe, másik neve a Bon fesztiválnak vagy Urabonnak.

 

素琴
Sokin

Meghalt
1818-ban.

Az út, amin a
Tiszta
Földre indulok,

virágtól ragyog.

 

園女
Sonome

Meghalt
1726-ban, a negyedik hónap huszadik napján, 74 évesen.

Egek hajnalban
ez
lenne a valóság?

Amida Butsu.

Sonome Basho egyik barátnője volt. Amikor Sonome megérkezett hozzá haikut tanulni 1690-ben, Basho szilvavirághoz hasonlította őt. Basho tizenhárom nappal halála előtt, 1694-ben, írt egy verset Sonoménak, melyben „tiszta fehér krizantémnak” nevezte.

Sonome férje 1703-ban meghalt, és 1718-ban Sonome buddhista nővérnek ment. Mondják, mivel családja a shintot gyakorolta, ő tiszteletben tartva családját, nem nyírta le haját teljesen, ahogy a buddhista nővérek teszik, hanem tíz szálat meghagyott a fején.

Namu Amida Butsu – buddhista fohász Amida Buddhához: „Áldott légy Amida Buddha!”

 

素柳
Soryu

Meghalt
1797-ben, túl a 70. életévén.

Ősz szelei: a
lelkekért
esküt tevők,

a szívem nyugodt.

 

寸七翁
Sunao

Meghalt
1926-ban, 39 évesen.

Kiköpött vér, mi
tisztít
valóságot és

álmot egyaránt.

 

忠知
Tadatomo

Meghalt
1676-ban, a tizenegyedik hónap huszonhetedik napján, 52 évesen.

Ez fagyos hónap.
Semmi, csak hullám árnya
az
, mi megmarad.

Tadatomo hagyományos japán módon vetett véget életének. Az ok nem tisztázott. Halála előtt megírta búcsúversét, és e szavakat tette hozzá: „viszontagságai életemnek – mily szomorúak!
Shimotsuki
(fagyos hónap) a holdnaptár szerinti tizenegyedik hónap.

 

卓良
Takuro

Meghalt
1866-ban, a negyedik hónap tizenhatodik napján, 69 évesen.

Hamarosan a
kakukk
hangját hallom és

felélénkülök.

Takuro, másnéven Kosando, fösvénységéről volt ismert. Ismerősei e két névből csekély változtatással a következő mondatot alkották: yokasando buttakuro, ami a köznyelvben annyit jelent: „én nem adok; elveszek!”

 

旦藁
Tanko

Meghalt
1735-ben (?), 70 éves kora körül.

Dinnyehideg ma
is
, a hold emelkedik

a mezők fölé.

Tanko Basho egyik tanítványa volt.

 

東順
Tojun

Meghalt
1695-ben, a nyolcadik hónap huszonkilencedik napján 73 évesen.

Még ezer fűből
leszűrt
harmat sem tudja

gyógyítni e bajt.

Tojun, Kikaku apja, orvos volt. Búcsúverse elé ezeket a szavakat írta: „Egy hetvenhárom éves öreg doktor számos különféle főzetet készít magának.”

 

杜ロ
Toko

Meghalt
1795-ben, a második hónap tizenegyedik napján, 86 évesen.

A búcsúversek
pusztán káprázatok – a
halál az halál.

 

羽 紅
Uko

Meghalt
1743-ban, a szökőhónap harmadik napján, 57 évesen.

Kakukk, emelj fel
engem
oda, ahol a

felhők sodródnak.

 

宇考
Uko

Meghalt
1820-ban, a harmadik hónap hetedik napján, 82 évesen.

A fülemüle
hangja
elfelejteti

esztendőimet.

A régi források elbeszélik, idős korában Uko paralízises lett, és ez ágyhoz kötötte. 1820 második hónapjának utolsó napján a tartomány ura borajándékot küdött Ukonak. Uko díszvacsorát adott, ahol remegő kézzel emelte fel ecsetét és a fenti verset írta, előtte a következő szavakkal: „Hálával fogadtam borajándékod.” Ez volt utolsó verse.

 

雨声
Usei

Meghalt
1764-ben, a hetedik hónap hetedik napján, 66 évesen.

Hatvan és még hat.
Hajózás nyugodt vízen,
szél
lótuszok közt.

 

和及
Wakyu

Meghalt
1759-ben, a tizenegyedik hónap tizedik napján.

Végül a kemény
havon
átvergődtem én:

az ecset útja.

 

野坡
Yaba

(志太野坡 Shida Yaba, 1662-1740)
Meghalt
1740-ben, az első hónap harmadik napján, 78 évesen.

Egy hang hív engem
hirtelen
téli zápor

e tűnő földön.

 

八百彦
Yaohiko

Meghalt
1777-ben, a harmadik hónap huszadik napján, 81 évesen.

Szirmok felhői
kavarognak
nem tudva

kelet vagy nyugat.

 

也有
Yayu

Meghalt
1783-ban, a hatodik hónap tizenhatodik napján, 82 évesen.

Egy rövid éjjel
felébreszt
álmomból, mi

oly hosszúnak tűnt.