« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Saszet Géza
Haiku?
Helikon (Kolozsvár), 1990/20. szám, 4. oldal

 

Nem álkérdésnek szántam.
Annak idején még Kosztolányi és Weöres fordításában olvastam mutatóba szánt haiku fordítás-próbálkozásokat. (Miért hagynánk ki éppen az erdélyi Franyó Zoltánt?)
[Weöres egyáltalán nem fordított haikut, Franyó mindössze kettőt! A szerk.] Nem a fordítók bűne, ha a jól csengő háromsoros vers-ékszerek európai fordításban óhatatlanul európaivá vedlenek, s a legjobb esetben is úgy festenek, mint egy gésa a tradicionális öltözéktől, szertartásrendszertől, gesztusnyelvtől és ennek egész kultúrájától megfosztva - bikiniben, a haikunál maradva trikiniben.
Nem is tennék kérdőjelet a cím után, ha mostanság nem olvasnék néhány fiatal költőtől haikunak nevezett verseket és fordításokat. Míg a fent idézett klasszikusnak számító műfordítók csupán érzékeltetni akartak valamit a világ talán legegyszerűbb, legrövidebb egyben a legkötöttebb. Japánban a legkitüntetettebb, századok óta mindmáig a legdivatosabb versformáról, a haikuról, az Utunk-Helikon évkönyvben, a Helikon hasábjain és újabb verseskötetekben megjelent haikunak nevezett versekről a legek okán mégis megkérdezném, hogy amit ezekben olvasok ilyen címen, az haiku?
Bárkinek keze ügyében állhat egy olyan irodalmi lexikon, amelyben a megfelelő címszó alatt európai fogalmakba merevített eligazítást lehet kapni erről a műfajról. A legújabb Világirodalmi Lexikon Grog-Ilv kötetében a következő meghatározást találni: "haiku; haikai japán versforma és lírai műfaj. Háromsoros, tizenhét szótagból álló, rímtelen és hangsúlyos vers. Sorainak szótagszáma: 5, 7, 5. Minden sorban két hangsúly van. Az újabb kori japán líra műfajként is elkülönülő legfontosabb versformája."
Példaként, többek között a műfaj XVIII. századbeli reformátora, Matsuo Basho egyik remeke szerepel:

Tiszta zuhatag!
Hullámokon hibátlan
most a nyári hold.

A fordítás hibátlan lenne, ha kínai írásjelekkel írták volna, mint eredetijét. A kínai írásjeleknek van egy fontos költői funkciójuk: nemcsak betűk, nem szótagok vagy fogalmak szerepét töltik be, hanem egyben grafikák. Ecsettel festik őket, többnyire selyemre. Minden írásjel nemcsak elvont foga-lomkép, hanem önmagában is szép, gyönyörködtet. A japán nyelv nem fogalomírás, mint a kínai, hanem átmenet a szótagírás és a betű között, a kínai írásjelet azonban azt hiszem, éppen művészi funkciója miatt, megtartotta. Majdhogynem azt mondanám, ezt a nyelvet a vers számára találták ki. Ám érjük be azzal, amit a latinoktól örököltünk.
Aki Kínába utazik, azzal a meglepő élménnyel találkozhat, mondjuk, egy vasúti átjárónál, hogy két írásjel figyelmezteti a veszélyre. Az egyik jel az anya a gyermekével-féltés, a másik összetett jel a tűzszekér. Minden kínai számára világos, hogy ez azt jelenti: "vigyázz, ha jön a vonat!" Mégis menynyi emberi közvetlenség, intimitás, játékosság és költészet rejlik abban, ahogyan ezt kínaiul kifejezik. Nemrég olvastam egy klasszikus kínai regényt. A címe: Szépasszonyok egy gazdag házban. Az utószóból megtudtam, hogy az eredeti kínai cím közvetlen fordításban így hangzana: szilvavirágok aranyvázában. Ez a cím pedig abból az öt írásjelből áll, amely a regényben szereplő öt asszony nevének első ideogrammája. Olyan, mint két szembenálló tükör: végtelenül és kimeríthetetlenül tükrözik egymást. A vers mögött van- még egy vers, amely mögött újabb és újabb verset találni, amíg eljutunk az írásjelig, ami önmagában is esztétikai élvezet és beszélő grafika. Továbbmenve meg merném kockáztatni, hogy verset csakis kínaiul volna szabad írni.
És megérteni?
Megértjük a hindu táncosnő, vagy az egyszerű gésa gesztusnyelvét? És az ikebanát? Manapság ezt nálunk is művelni kezdik, akárcsak a haikut. Az ikebana nem csupán egy többé-kevésbé művésziesen összeállított virágcsokor. Az ikebana, akárcsak a haiku, virágokból - vagy növényi elemekből - alkotott közlési forma. A vershez hasonlatos, csak itt az írásjeleket élő virágok helyettesítik. Egy ikebana elkészítése nemcsak nagyon szigorú szabályoknak, hanem egy egész filozófiai rendszer imperatívuszának van alávetve: három fő alkotóeleme lehet. Három szál virág, virágtalan növény, csupasz, vagy levelekkel dús ágak kompozíciója. De mindig csak három domináns eleme lehet. Ennek a rendezőelvnek legközelebb álló európai példája Püthagorasz tétele lehetne, vagy az aranymetszés szabálya.
Egy ikebana mindig egyedi darab, és nem egyszerűen csak virágcsokor, hanem számunkra ismeretlen "virágnyelven" elmondja alkotójának legintimebb "gondolatait" - bár a gondolatnak keleten kevés hitele van. Inkább illik ide az a szó, hogy élményvilág, hangulat, vagy egy mély ihletből fakadó emberi közlés. Éppoly népszerű, mint a haiku és éppen a vershez áll legközelebb, más műfajban.
"A gondolat az emberé, a szó az istentől való" - mondotta János apostol. Nincs esendőbb, mulandóbb és gyarlóbb emberi dolog a gondolatnál ebben a gondolatokkal terhelt európai műveltségben, amelyről már Szókratész előtt megmondotta egy cinikusnak csúfolt bölcs: semmi sincs, ha van, nem megismerhető, ha megismerhető, nem közölhető. A japánok hamarább felfedezték ennek az üzenetnek a tartalmait, mint azok, akikhez szólt. A keleti művészet - most már a modern művészet egyáltalán - irtózik a gondolattól. A haiku egyik fontos követelménye éppen az, hogy kizárólag természeti képekből építkezik. Ellenpélda is akad, a klasszikus haiku azonban tartózkodik a gondolati közhelyektől és az aforizmatikus szentenciáktól. A "virágbeszédhez" hasonlatos természeti képnyelve a japán-kinai kultúrában, konvenciórendszerben és filozófiában gyökerezik. A zen-buddhizmusban éppúgy, mint a taoizmusban.
Matsuo Basho idézett haikujában a vízben tükröződő nyári hold jelentése durva megközelítéssel: a létben (zuhatag) önmagát hiánytalanul felismerő és a természettel a tökéletes harmónia állapotában lévő tudat (vízben tükröződő hold) alkotásra való elmélyülésének pillanata (nyár). Minden jó haiku kulcsa egy több ezer éves kultúra jelkép-világának tökéletes ismerete. Enélkül éppoly reménytejen a haiku szépségét érzékelni, mint Goethe Faustját megérteni a Biblia ismerete nélkül. Az idézett haiku majdnem tökéletes fordítása mindössze két fontos követelménynek tud eleget tenni: a 17 szótag az 5-7-5 szótagképletnek megfelelően adja vissza szöveghű és művészi fordításban az eredeti verset. A két szóhangsúly elvész mind a három sorban.
Kelet kultúrájának "európai módra" véghezvitt felfedezése már a század elején létrehozta Európában is a haiku múló divatját. Ami tartalmaitól megfosztva üressé és formálissá vált. Időközben a japánok felfedezték Európát és Amerikát, de megtartották kizárólagos használatra a kimonót és a haikut.
Legutóbb egy Michael Groissmeier nevű szerző haikuit olvashattam a Helikonban. Egyet sem találtam, amely - az egyébként avatott fordításban - megfelelne az 5-7-5 szótagelrendezésnek. A fordító mindössze a 17 szótagot tartja tiszteletben igen változatos: 7-5-5, 6-5-5, 4-5-8, 5-5-7, 7-3-7, 4-7-6, 5-6-6, 4-6-7 szótagelrendezésben, így még különlegesen is eltünteti a haiku vezérkövetelményét. Más tördelésben lehetnének két, három, vagy négysoros versek is. Egyébként megkapóan szép versek: ,,A szennyből is képes a tiszta kinőni: nézd a virágot!" Majdhogynem hexameter indítású vers. "Bölcs szem a kő; mindent látott már, mielőtt mi lettünk volna." Mindkettő aforizma is lehetne. Méghozzá jó aforizma. És mind a tíz haiku szép vers. De haiku?