Biográfia zen könyv kerámia kert gasztronómia Bibliográfia könyvei tanulmányai interjúk

« vissza Terebess Gábor különlapjára
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

 

ÉGETÉS A SZABADBAN
NEMZETKÖZI KERÁMIA SZIMPOZION
KECSKEMÉT – SIKLÓS
1981. július 1-31.
Siklósi Szimpozion Kiadványok 10., 1982

 

ANTAL András

DAVISON, David

DAVISON, Kendra

HORVÁTH László

KECSKEMÉTI Sándor

KISFALUSI Márta

RICHTER, Friedrich

SCHRAMMEL Imre

SZALAI László

SZEKERES Károly

TEREBESS Gábor

TÓVÖLGYI Katalin

VEHRING, Fritz

VEHRING, Vera

WEISS, Gustav

(Magyarország)

(USA)

(USA)

(Magyarország)

(Magyarország)

(Magyarország)

(NDK)

(Magyarország)

(Magyarország)

(Magyarország)

(Magyarország)

(Magyarország)

(NSZK)

(NSZK)

(Nyugat-Berlin)

TECHNIKAI MUNKATÁRSAK
FUSZ György
MOLNÁR Sándor 
KÁDASI Éva 
TURI Anna

DOKUMENTÁTOR

R. FÜZESI Zsuzsanna


38-39. oldal:

A JAPÁN RAKURÓL
(Terebess Gábor előadása alapján)

A rakuégetés XVI. századi japán technológia, eredetileg kézzel formált, alacsony hőfokon égetett, ólommázas teakerámia volt. Egyszerű technológiája miatt később is kedvelt és egy sajátos fajtája napjainkban ismét elterjedt, elsősorban az USÁ-ban.

JAPÁN RAKU
Technológiájában két különböző válfaja volt ismert:

I. VÖRÖS RAKU
Oxidációs tűzben készült, égetési hőfoka 750-800 C°. Ehhez az eljáráshoz magas vastartalmú, olvadékony agyagfajták használhatók. Faszén-tüzeléses kemencében készül.

Az égetés leírása:
1. Zsengélés (magastüzű agyag alacsony hőfokon égetve).
2. Díszítés: zsengélés után az edényeket hosszú vályúba teszik, közéjük faszenet tesznek, majd meggyújtják. Egy bizonyos idő után részleges redukciót végeznek úgy, hogy a faszén égését hirtelen lefojtják, vagy a tárgyat kivéve hirtelen vízbe mártják.
3. Mázazás: A mázazás vékony ecsettel többször felvitt mázréteget jelent (3-4 átfestés). A mázba ragasztóanyag is kerül, hogy a fogó ne szedje le a felületről.
4. Égetés: faszenes, tokos kemencében történik. A megolvadt mázú tárgyat fogóval kiveszik a kemencéből és levegőn lehűtik.

MAGYARORSZÁGON TALÁLHATÓ RAKUZÁSRA ALKALMAS AGYAGFAJTÁK:
– petényi agyag,
– bármely magastüzű agyag, 30% samottal keverve,
pl. földpát 10%
kovaföld 10%
kaolin 30%
kvarc 5%
bentonit 3%
A samott egy része a porozitás növelése céljából helyettesíthető perlittel.
10-20% talkum hozzáadása keményíti az anyagot. Hazai körülmények között, zsengélés előtt a tárgy bevonható vörös vasoxiddal, ez hatásában helyettesítheti a magas vastartalmú agyagot. Mázazáshoz bármilyen színtelen máz alkalmazható, amelybe keverhetünk vasoxidot és 1/20-ad részben ragasztóanyagot is. (Gyógyszertárban kapható ún. tragakantha.)

II. FEKETE RAKU
Az égetés 900-1000 C°-on történik, kevesebb vastartalmú, magasabban égő agyagfajtákból készülnek a tárgyak. Faszenes kemencében ég a kerámia, amelyet tokba helyeznek. A máz olvadásakor kemencetéren belüli redukciót végeznek a faszén égésének elfojtásával, amely a máz megolvadása után néhány percig tart. Ezután a tárgyat vízbe mártják.

– A "Siratama" japán rakumáz receptje (fekete):
10-12% bórax
50% vörös ólomoxid PB3O4
30-39% kvarc
8-9% vasoxid
3-4% barnakő

– Egyszerű fekete rakumáz receptje:
100% színtelen máz
8-9% vasoxid
3-4% barnakő
(Megjegyzés: a fent leírt technológiák és mázreceptek a szimpozionon nem kerültek kipróbálásra.)
 
 
 
 

FASZÉN-TÜZELÉSES RAKUKEMENCE
Siklós, 1981. július 30.

MŰKÖDÉSE
A kemencetéren belüli redukció a faszén elfojtásával történik. A tárgyak tokban vannak, nem érintkeznek közvetlenül a tüzelőanyaggal.
Égetési idő 8-10 óra (a faszén minősége, időjárás, kemence nagyságának függvénye).

FELHASZNÁLT ANYAGOK:
raku-tok (hódmezővásárhelyi tokmasszából, vagy pyrogránit présmasszából);
alap: 9 db sillimanit-tégla;
kemencetest: 89 db samott-tégla;
berakólap a lefedéshez.

ÉPÍTÉSE: A kemence nagysága a tok méretéhez igazodik. A téglák lazán, hézagosan illeszkednek, így biztosítva az elegendő levegőt az égéshez.
Szélirányban, egymással szemben egy-egy tégla nagyságú nyílást hagytak a hamuzáshoz. A tok és a fal között kb. 12 cm-es rés szükséges a faszén égetéséhez.

ÉGETÉS: A zsengélt, mázazott tárgyat a kemencében lábakra állított tokban helyezték el. A tok és a kemencefal közötti részt lazán feltöltötték faszénnel, majd alulról begyújtották. Az égést fújtatással gyorsították. A hamut folyamatosan, a hamuzónyíláson keresztül eltávolították. A tüzet felülről táplálva a kemence a megfelelő hőfok elérése után elfojtva redukál.