«
vissza Terebess Gábor különlapjára
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
ANTAL
András
DAVISON, David DAVISON, Kendra RICHTER, Friedrich WEISS, Gustav |
(Magyarország)
(USA) (USA) (Magyarország) (Magyarország) (Magyarország) (NDK) (Magyarország) (Magyarország) (Magyarország) (Magyarország) (Magyarország) (NSZK) (NSZK) (Nyugat-Berlin) |
MOLNÁR Sándor |
TURI Anna |
DOKUMENTÁTOR
R. FÜZESI Zsuzsanna
38-39.
oldal:
A
JAPÁN RAKURÓL
(Terebess
Gábor előadása alapján)
A rakuégetés XVI. századi japán technológia, eredetileg kézzel formált, alacsony hőfokon égetett, ólommázas teakerámia volt. Egyszerű technológiája miatt később is kedvelt és egy sajátos fajtája napjainkban ismét elterjedt, elsősorban az USÁ-ban.
JAPÁN
RAKU
Technológiájában
két különböző válfaja volt ismert:
I.
VÖRÖS RAKU
Oxidációs
tűzben készült, égetési hőfoka 750-800 C°. Ehhez az eljáráshoz magas vastartalmú,
olvadékony agyagfajták használhatók. Faszén-tüzeléses kemencében készül.
Az
égetés leírása:
1.
Zsengélés (magastüzű agyag alacsony hőfokon égetve).
2.
Díszítés: zsengélés után az edényeket hosszú vályúba teszik, közéjük faszenet
tesznek, majd meggyújtják. Egy bizonyos idő után részleges redukciót végeznek
úgy, hogy a faszén égését hirtelen lefojtják, vagy a tárgyat kivéve hirtelen vízbe
mártják.
3.
Mázazás: A mázazás vékony ecsettel többször felvitt mázréteget jelent (3-4 átfestés).
A mázba ragasztóanyag is kerül, hogy a fogó ne szedje le a felületről.
4.
Égetés: faszenes, tokos kemencében történik. A megolvadt mázú tárgyat fogóval
kiveszik a kemencéből és levegőn lehűtik.
MAGYARORSZÁGON
TALÁLHATÓ RAKUZÁSRA ALKALMAS AGYAGFAJTÁK:
–
petényi agyag,
–
bármely magastüzű agyag, 30% samottal keverve,
pl.
földpát 10%
kovaföld
10%
kaolin
30%
kvarc
5%
bentonit
3%
A
samott egy része a porozitás növelése céljából helyettesíthető perlittel.
10-20%
talkum hozzáadása keményíti az anyagot. Hazai körülmények között, zsengélés előtt
a tárgy bevonható vörös vasoxiddal, ez hatásában helyettesítheti a magas vastartalmú
agyagot. Mázazáshoz bármilyen színtelen máz alkalmazható, amelybe keverhetünk
vasoxidot és 1/20-ad részben ragasztóanyagot is. (Gyógyszertárban kapható ún.
tragakantha.)
II.
FEKETE RAKU
Az
égetés 900-1000 C°-on történik, kevesebb vastartalmú, magasabban égő agyagfajtákból
készülnek a tárgyak. Faszenes kemencében ég a kerámia, amelyet tokba helyeznek.
A máz olvadásakor kemencetéren belüli redukciót végeznek a faszén égésének elfojtásával,
amely a máz megolvadása után néhány percig tart. Ezután a tárgyat vízbe mártják.
–
A "Siratama" japán rakumáz receptje (fekete):
10-12%
bórax
50%
vörös ólomoxid PB3O4
30-39%
kvarc
8-9%
vasoxid
3-4%
barnakő
–
Egyszerű fekete rakumáz receptje:
100%
színtelen máz
8-9%
vasoxid
3-4%
barnakő
(Megjegyzés:
a fent leírt technológiák és mázreceptek a szimpozionon nem kerültek kipróbálásra.)
MŰKÖDÉSE
A
kemencetéren belüli redukció a faszén elfojtásával történik. A tárgyak tokban
vannak, nem érintkeznek közvetlenül a tüzelőanyaggal.
Égetési
idő 8-10 óra (a faszén minősége, időjárás, kemence nagyságának függvénye).
FELHASZNÁLT
ANYAGOK:
raku-tok
(hódmezővásárhelyi tokmasszából, vagy pyrogránit présmasszából);
alap:
9 db sillimanit-tégla;
kemencetest:
89 db samott-tégla;
berakólap
a lefedéshez.
ÉPÍTÉSE:
A kemence nagysága a tok méretéhez igazodik. A téglák lazán, hézagosan illeszkednek,
így biztosítva az elegendő levegőt az égéshez.
Szélirányban,
egymással szemben egy-egy tégla nagyságú nyílást hagytak a hamuzáshoz. A tok és
a fal között kb. 12 cm-es rés szükséges a faszén égetéséhez.
ÉGETÉS: A zsengélt, mázazott tárgyat a kemencében lábakra állított tokban helyezték el. A tok és a kemencefal közötti részt lazán feltöltötték faszénnel, majd alulról begyújtották. Az égést fújtatással gyorsították. A hamut folyamatosan, a hamuzónyíláson keresztül eltávolították. A tüzet felülről táplálva a kemence a megfelelő hőfok elérése után elfojtva redukál.