Biográfia zen könyv kerámia kert gasztronómia Bibliográfia könyvei tanulmányai interjúk

Gyulán született 1947-ben. Kíváncsiságból már kaposvári középiskolásként, érettségi után pedig hivatalosan is, kitanulta a fazekas szakmát. Noha 1972-ben végzett az Iparművészeti Főiskola kerámia szakán, ma is abból él, hogy becsületes iparosként kaspókat, vázákat, tálakat korongoz. Művészi kerámiái nincsenek kereskedelmi forgalomban. Önálló kiállításait láthattuk 1969- és 1978-ban Kaposvárott, 1977-ben a budapesti Helikon Galériában. 1976- és 1977-ben részt vett a siklósi, 1978-ban a röhmhildi (NDK) szimpozionon. Néhány műve állami vásárlás, szimpozionmunka és felajánlás útján közgyűjteményekbe került.

Kecskeméti kerámiaművészete a síkkal kezdődik, egy sima agyaglappal. Ha görbít rajta, egyszerre teret fog be vele, mélységet, harmadik dimenziót teremt. Először papírban próbálta kikísérletezni elképzeléseit, de a papír másképp hajlékony, mint a minden behatást őrző, képlékeny agyag. De a papírlapra nyújtva az agyagot, a két anyag kiegészíti, módosítja egymást: a papír fogja az agyaglapot, mintha a bőre lenne, hogy ne repedjen-hasadozzon, kiszívja belőle a vizet, ezért vékonyan is van tartása, s gyűrögetés közben megőrzi az agyaglevél egyik oldalának simaságát. A papírra felvitt agyagrétegnek így van egy tiszta felülete – színe. A gyűrt lap másik oldalát Kecskeméti elrejti : téglalap alakú háttérre ragasztja – talán emlékeztet a kiindulás keretére –, vagy kettőt háttal összenyom, vagy hatból kockát épít. A lényeg: eltakarja a túlsó oldalt, hiszen felfedése azt jelentené, hogy többé nem a fonákja lenne hátul – felborulna a rend.

Egy-egy hullámhegy kanyarodásában, törésében az átnedvesedett papír finom ráncokat sajtol az agyag felületébe, ugyanakkor a szenvedélyes domborulatok fiatalosan duzzadnak-feszülnek, hol a földkéreg gyűrődéseit, hol emberi idomokat sejtetve. Egyre nagyobb rutint szerez a lapok hajlításában, s az 1976-os siklósi szimpozionon nagy méretben is megvalósítja néhányukat. A határokat ugyan kitágítja, de át nem hágja. Nem volt tovább: abba kellett hagyni.

A lágy agyagból gyűrt, hajlított felszínek után a szilárd és szikár szerkezetek építése következett. Buja hajlatok helyett szigorú téglák. Műhelymunkáit az 1977-es siklósi szimpozionon tette próbára. Minden gyerek tudja, az építőkockákból felrakott torony akkor kész, ha nem tehet rá több kockát, mert ledől. De mikor kész egy kerámia építmény? A téglákból akkor lesz ház, ha beköltözhet az ember, de az agyaghasábok együttese mitől, mikor válik műalkotássá? Véletlen-e, hogy abban az évben Kecskeméti elvetődött a siklósi téglagyárba? A gépsor feltartóztathatatlanul ontotta lába elé a nyersanyagot, a hatalmas égetőkemencék megvalósíthatatlannak hitt méretek befogadására vártak... Némi utánjárás, és Kecskeméti máris dolgozhatott a gyárban. Lázasan, 80-100 nyers téglából püfölte össze téglaoszlopait. Csak utána ocsúdott fel, s nézett körül igazán, mit is csinálnak körülötte a téglagyári munkások. A szárítóban vette észre, ahogy végigpillantott a ritmikus rendbe rakott téglasorokon (és saját összerótt oszlopain), mennyire figyelmen kívül hagyta a nyers tégla tulajdonságait – milyen könnyedén, pontosan dolgoznak vele a rakodó asszonyok! –, csak saját elképzeléseit hajtotta.

De a szimpozionnak vége, otthoni szűk műtermében alig dolgozhat egy-két téglánál többel. Mit kezdjen vele? Mi lenne, ha hegesztőlánggal égetné? Tüzében még a kő is megolvad. Mint a szobrász, a keramikus is főleg képlékeny állapotban használja az agyagot. De ez a tésztaszerű massza úgy válaszol, hogy nem áll ellen, készségesen enged bármily befolyásra. Ha megszáradt, rideg és gyenge; faragható, csiszolható, de roppant törékeny; csak enyhe támadást bír ki. A kiégett agyag, a terrakotta, viszont ellenáll, mint a kő, meg kell küzdeni vele. Ez nem sár, amit egy könnyed gesztussal el lehet intézni. A hegesztőpisztoly nemcsak felületi olvasztásra, de mint a mintázófa, formálásra, lyuggatásra is képes, emellett tetszőlegesen és változatosan oxidálhatja-redukálhatja a színt adó fémeket. Előbb azonban megfelelő agyagszerkezetet kellett kikísérletezni, amely repedés nélkül tűri az egyenetlen és gyors melegedést, hűlést.

Kikezdett oszlopain, átégetett hasábjain az izzón folyós cserépolvadék – különféle adalékanyagoktól: üveg, fém, máz, oxid stb. –, mint a vulkáni kőzetté merevedett láva, hol szurokkő és obszidián, hol perlit és tajtkő riolitszerű formáiba szilárdult. Üvegesre dermedten őrzik a harc nyomát.

Modern civilizációnk hasábokból épült: utcáinkat, házainkat, szobáinkat, bútorainkat egyenes vonalakból és derékszögekből szerkesztjük. Emberi környezetünk csupa négyzet, téglalap, kocka, hasáb. Kecskeméti, ha küzd is ezzel a hasábbal, itt még keretein belül marad, elfogadja határait. Jellemző mozzanat: villanyfúróval fúrja a cserepet, mert ha a lágy agyagot lyukasztaná, deformálódna a sérthetetlen hasáb alakzat.

Mázas kerámia, 1973	Hegesztőpisztollyal redukált rézoxidos samott, 1979	Hegesztőpisztollyal redukált rézoxidos samott, 1979	Vasoxiddal színezett samott, 1979	Hegesztett samott, 1979

Másik jelképünk a gömb. Maga a teljesség, az ismeretlent magába rejtő. Ha feltárjuk, és üres – ismertnek vesszük, holott nem az. Nemcsak a misztérium vész el, hazudunk is. Ha feltárjuk, és van benne valami (amit eleve beletettünk) – más gömbök, mint a hagymahéjak : gép- vagy sejtszerű szerkezetek –, ismétlésbe menekülünk vagy banalitásba, hiszen tudjuk, hogy több van benne ennél, más, s nem találhatjuk ki előre: mi az. Ha fölényesen felmetsszük, hatalmasabbnak láttatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Ha áttörjük egy-egy gesztussal, akkor emberi küzdelem nélkül is, mintegy véletlenül elérhetőnek álcázzuk. Ezzel szinte végig is jártuk a modern kerámia útjait a gömb körül. Kecskeméti hegesztéssel ki-kikezdett gömbjein félig sikerült behatolásait (melyek sosem annyira számosak, hogy elegendő fény jusson a gömb belsejébe: sejlik odabent valami, de mégsem látható), reménytelen áttörési kísérleteit kráterek, forradások dokumentálják. Számomra ezek a gömbök az ember; megismerés újra és újra nekiveselkedő, kutató, küzdő, felfedező szellemének emlékművei.

Kecskeméti Sándor egyre biztosabb hangon szólal meg. Hasábjait most már kockákra darabolja, és leomlasztja, mint egy barikád utcaköveit, egy erőd falrészletét. A kockákat csak máz tartja össze; a hegesztést felületkezelésre használja, ha használja még egyáltalán. “A barikádnak nincs három oldala” – mondja Aragon, de ezek a megingó, leomló, márvány posztamensre helyezett barikádok körüljárhatók.
 
 

Kecskeméti Sándor egy körüljárható barikádja (1979) a Terebess-gyűjteményből, Kistarcsa

 

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.
Enciklopédia Kiadó

KECSKEMÉTI, Sándor
keramikus, szobrász, (Gyula, 1947. április 21. - )

1967-1972: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Csekovszky Árpád. 1968: Kaposvár, Somogy Megyei Tanács díja; 1973: Fiatal Iparművészek Világifjúsági Találkozó-pályázatának II. díja; 1980: VI. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, a Művészeti Alap díja; 1982: VII. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, a Művészeti Alap díja; 1984: VIII. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, II. díj; 1986: München, Bajor Állami Díj; 1988: X. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, I. díj; 1989: Porcelántriennálé, Nyon, különdíj; 1990: Munkácsy-díj; 1995: XIV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, különdíj; 1996: Hamburg, a Rosenthal Stúdió díja; 1997: Nemzetközi Mini Kerámia Triennále díja, Zágráb; 1998: Szobrászrajz Biennálé, Budapest, grafikusok díja. A főiskolai tanulmányokat megelőzően 1965 és 1967 között fazekastanuló volt Kaposváron. 1972 óta önálló művészként dolgozik Budapesten, a 80-as évek második fele óta a németországi Gundremmingenben is van műterme. 1982 óta a Nemzetközi Kerámia Akadémia tagja. 1987 óta a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézetének tanára. 1979 és 1985 között a Magyar Televízióban dolgozott, számos produkció látvány- és díszletterve készült közreműködésével. Számos alkotótelep, szimpózium munkájában vett részt (Siklós 1976, 1977, 1978, 1981); Römhild (Német Szövetségi Köztársaság) 1978; Kecskemét 1980, 1983, 1992, 1993; Babliebenwerda (D) 1979; Rochester (GB) 1995. 1981 és 1997 között számos európai és tengerentúli országban tartott kurzusokat (Vetria [GR] 1981, Gordola [CH] 1987, Innsbruck [A] 1988, Zürich [CH] 1991, Santiago de Compostela [SP] 1992, Philadelphia 1993, Reykjavík 1995, 1996). Kisplasztikákat és monumentumokat alkot. A kerámia és a porcelán mellett műveinek alapanyaga a kő, a bronz és a fa. Kompozícióit erőteljes stilizálás, de leginkább elvont nyelvezet, architektonikus szemlélet, szobrászati gondolkodás, monumentalitásra törekvés jellemzi. Az épületekhez kapcsolódó, nagyméretű domborművek mellett munkásságának legjelentősebb műveiként a szabad térbe állított, magyarországi és németországi városokban elhelyezett köztéri plasztikák minősíthetők.

Mesterei

• Csekovszky Árpád.

Egyéni kiállítások

• 1969 • Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Klub, Kaposvár
• 1977 • Helikon Galéria, Budapest
• 1978 • Somogyi Képtár, Kaposvár
• 1980 • Kiállítóház, Tihany • Berlin Galerie, Berlin • Neue Dresdner Galerie, Drezda
• 1982 • Kernstok Terem, Tatabánya • Budapest Galéria, Budapest
• 1983 • Iparterv, Budapest • Collegium Hungaricum, Bécs
• 1984 • Atelier Mensch, Hamburg
• 1985 • Vigadó Galéria, Budapest • Kaposvári Galéria, Kaposvár
• 1986 • München
• 1987 • Galerie Handwerk, München
• 1989 • Pécsi Galéria, Pécs • Egyetem, Zágráb
• 1991 • G. De Witte Voet, Amszterdam
• 1992 • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Veszprém • Dorottya u. Galéria, Budapest
• 1993 • Galéria, Balatonboglár • Gundremmingen (D)
• 1994 • Parti Galéria, Pécs
• 1995 • KIAD Gallery, Rochester (GB) • Countyhall, Maidston (GB) • Kecskemét
• 1996 • Keramik-Galerie Böwig, Hannover • Landes-Zentralbank, Augsburg.

Válogatott csoportos kiállítások

• 1975 • Jubileumi Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1975-1996 • IV-XIV. Országos Kerámia Biennálé, Pécs
• 1975-1983, 1995 • V-VIII., XIV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
• 1976-1977 • Siklósi Kerámia Szimpozion kiállítása, Siklós
• 1977-1983 • Nemzetközi Kerámia Biennálé, Vallauris
• 1973-1984 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Faenza
• 1981-1985 • Nemzetközi Kerámia Kiállítás, Edinbourgh • Isztambul • Prága • Budapest
• 1982-1996 • Nemzetközi Kerámia Stúdió kiállításai, Kecskemét
• 1983 • Handwerks Messe, München
• 1983 • Nemzetközi Kerámia Akadémia Kiállítása, Zürich
• 1984 • B., Piran • Collegium Hungaricum, Bécs • Európai kerámia kiállítás, Zürich • Berlin • Bécs • Párizs • Budapest
• 1984, 1997 • Nemzetközi Mini Kerámia Triennálé, Zágráb
• 1985 • Galerie Handwerk, München
• 1993 • Kelet-európai kiállítás, Philadelphia
• 1995 • Deutsche Bildhauer, Augsburg • Exempla 95, das Handwerk und die Metropole, München • Helyzetkép, Műcsarnok, Budapest.

Köztéri művei

• domborművek (kerámia, 1982, Hegyeshalom, határállomás [Kovács Gyulával])
• domborművek (kerámia, 1982, Balatonföldvár, KPM-üdülő)
• kerámiakompozíció (1983, Balatonföldvár, Általános Iskola)
• kerámia falburkolat (1987, Budapest, Gazdagréti Általános Iskola)
• kőplasztika (bazalt, 1988, Budapest, Gazdagréti lakótelep)
• kőplasztika (mészkő, 1988, Kaposvár, Toldi lakótelep)
• kútplasztika (bronz, 1989, Budapest, Apor Vilmos tér)
• Emlék (kerámia, 1989, Gundremmingen [Német Szövetségi Köztársaság])
• Károli Gáspár-emlékkút (mészkő, gránit, 1990, Budapest, Károli Gáspár tér)
• iskola és művelődési központ komplex külső és belső épületplasztika-programja (kerámia, 1990-1993, Gundremmingen)
• plasztika (bronz, 1992, Ahuille [FR])
• Család (bronz, 1993, Balatonboglár)
• Szerelmespár (bronz, 1994, Balatonboglár)
• Család (kerámia, 1996, Augsburg, Landes-Zentralbank)
• kerámiaplasztika (1996, Augsburg, Kahn étterem)
• szobor (1997, Gundremmingen, Kernkraftwerke)
• szobor (fa, 1997, Gundremmingen)
• Békás kút (gránit, 1997, Gundremmingen).

Művek közgyűjteményekben

• Ariana M., Genf
• DeForma Alapítvány, Pécs
• EKWC, s' Hertogenbosch
• Frank Nievergelt Gyűjtemény, Zürich
• Iparművészeti Múzeum, Budapest
• Iparművészeti Múzeum, Prága
• Janus Pannonius Múzeum, Pécs
• Képzőművészeti Gyűjtemény, Várpalota
• Kerámia Alkotótelep Gyűjteménye, Siklós
• Keramische Sammlung, Römhild (D)
• KIAD, Rochester (GB)
• Modern Kerámia Gyűjtemény, Isztambul
• Modern Múzeum, Szöul
• Moderne Sammlung, Drezda
• Nemzetközi Kerámia Stúdió Gyűjteménye, Kecskemét
• Tiemann Gyűjtemény, Hamburg.

Irodalom

• Néray K.: Bemutatjuk ~t, Műgyűjtő, 1975/2.
• Wehner T.: Sérülések. ~ keramikusművész alkotásai, Művészet, 1987/5.
• Nickl, P.: Strukturen der Natur ~, Kunst/handwerk, 1987/5.
• Gause, A.: Über die Grenzen der Bildhauer ~, Keramik Magazin, 1996/4.
• Kecskeméti: Gemeinde Gundremmingen, 1997.