«
vissza Terebess Gábor különlapjára
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
IKKJÚ
SZÓDZSUN (1394-1481) DÓKÁIBÓL
Terebess Gábor fordításai
Elektronikus kiadás:
Terebess Ázsia E-Tár
dóka
= buddhista oktató vers, japán vaka formában
Ikkjú
búcsúverse
Ha
eső hull, hadd essen.
De ha nem, hadd
ne essen.
Az élet útján
ruhád ujja nedves lesz
eső
nélkül is.
Minek
nevezzelek, szív?
Úgy szólsz, mint a
fuvallat
halk suttogása,
ha tusfestmény fenyői
között
fújdogál.
Jön
a hatalmas árvíz
tartóztathatatlanul.
Engedd magad át,
és
hajózhatsz hátán, míg
hömpölyög tovább.
A
szív nem lehet Buddha.
A test nem lehet
Buddha.
Csupán ami nem
lehet sohasem Buddha,
az
lehet Buddha.
Bár
nem építek kunyhót,
zsúpfedelest, magamnak
a hegyek mélyén,
mégis
szívből utálom
ezt a világot.
Nézd,
a cseresznyevirág
elhull szín- s illatostul:
véges az öröm.
De
eljő nemtörődöm
újra a tavasz.
Fodrozódik
hulláma
az össze-sem-gyűlt víznek.
Ásatlan kútból
egy
ember, testnélküli,
ide húzta ki.
Hamvasztás
után hamu,
elhantolás után por
lesz mibelőlünk.
Ám
minkből marad fenn majd
temérdek bűnünk?
Féltett
irományaid
az utókorra hagynád?
Álom ringasson.
De
ébren te ne tudnád?
Nincs ki olvasson.
Bár
nem tudják az Eszmét,
kéretlen a virágok
kivirulnak, és
lehullanak,
és porrá
szóródnak szét.
Aki
nem lát semmit sem,
aki nem mond semmit
sem,
és semmit sem hall,
egyszerűen túllépi
magát
a Buddhát!
Úgy
szeretnék valamit
felajánlani neked,
de e szerzetben
Bódhidharmát
követjük,
így semmink sincsen.
*
Ikkjú búcsúverse
Széles
e világban,
zenemből ki mit ért?
Jöhet maga Hszü-tang
lyukas
félpénzemért.
