Terebess konyhakert - Közönséges spenót

A spenót az egyik legrégebben termesztett zöldségnövény, a Közel-Keleten már a VIII-IX. században perzsa fű néven ismerték és termesztették. Hazánkba Szírián és Törökországon keresztül került a XVI. és XVII. században. Különleges íze miatt vannak ugyan akik nem szeretik, de magas fehérje-, ásványianyag- és vitamintartalma következtében csecsemők és felnőttek számára egyaránt javasolt táplálék. Hajlamos a nitrát felhalmozására, főleg a hajtatott spenót esetében áll fenn ennek a veszélye, ezért a hajtatás során a környezeti feltételek megteremtésével, ill. azok szabályozásával erre különösen nagy figyelmet kell fordítani. Szabadföldi termesztés esetén, ahol lényegesen kedvezőbbek a fényviszonyok, a nitrátfelhalmozódással már kevésbé kell számolni.

Táplálkozási értékét magas fehérjetartalma (a szárazanyag 30%-a fehérje), ásványianyag-tartalma és vitamintartalma adja. Ásványi anyagok közül különösen gazdag vasban, magnéziumban, káliumban és kalciumban, ugyanakkor foszforból az átlagosnál kevesebbet tartalmaz. Vitaminok közül az A- és a C-vitaminból fordul elő benne jelentősebb mennyiség.

Fontos ipari növény, a mélyhűtőipar, a konzervipar és a szárítóipar jelentős mennyiséget dolgoz fel belőle. Kisebb mértékû kereslet a spenót iránt gyakorlatilag egész évben, így télen is van, azonban a hajtatott spenótból nagyobb mennyiséget nem lehet értékesíteni. Külföldön hajtatásának nagyobb jelentősége van, mint nálunk, elsősorban a franciák és az olaszok, újabban a spanyolok és a portugálok foglalkoznak fólia alatti termesztésével.

A termesztett spenót (Spinacia oleracea L.) vadon sehol nem fordul elő, ősének az Elő-Ázsiában és Közép-Ázsiában előforduló két vadspenótot, a S. tetrandrát és a S. turkestanicát tekintik, rendszertanilag a Chenopodiaceae családba tartozik.

A spenót föld feletti csírázású, sziklevelei lándzsa alakúak, csúcsuk tompa, sarlószerűen meggörbült. A sziklevelek vastagok, húsos állományúak, felületük hólyagszőrökkel fedett (Somos, 1972). Erős, 20-40 em mélyre hatoló főgyökeret képez, az orsószerű fő-gyökér végén találjuk a fejlettebb gyökérágakat (dendroid jelleg).

A szár hosszúsága 40-80 em, de egyes fajtáknál a 130 cm-t is eléri (39- ábra). A szár felületén bordák találhatók, amelyek világosabb színűek. A szár alsó része erősen elágazó.

A kifejlett spenót növényen kétféle levelet figyelhetünk meg. A tőlevelek - a gazdasági értelemben vett termés - kerekdedek vagy tojás alakúak, csúcsuk és válluk lekerekített, rendszerint nem karéjos, válluk leginkább nyílra hasonlít. A levéllemez hosz-szúsága 5-16 em, szélessége 5-11 em. Felülete legtöbbször sima, de léteznek hólyagos felületű fajták is. Színe a világoszöld árnyalattól a haragoszöldig változik. A levélnyél hosszúsága nagyon változó, szedés szempontjából a hosszabb levélnyél az előnyösebb. A rövidebb nyelű szárlevelek, amelyek a magszáron képződnek, háromszög, dárda vagy ritkán egészen hosszúkás alakúak, felületük kisebb, erősen rostosak.

Kétlaki növény, virágzata kettős bog, amelyre a négyes szám jellemző. A nővirágú egyedek lényegesen hosszabb életűek, a hím virágúak az elvirágzás után nem sokkal elszáradnak. Termése makkocska, felülete gyakran tüskés (40. ábra). Ezermagtömege 8-10 gramm, csírázóképességét 4-5 évig is megtartja.

A spenót a környezetével szemben nem támaszt olyan magas igényeket, amelyeket a szabadföldi termesztése vagy a hajtatása során ne tudnánk egyszerű módszerekkel biztosítani.

A termesztési gyakorlatban a spenótot a hidegtűrő növények közé sorolják. Növekedése számára az optimális hőmérsékleti érték 15-16 °C körül van. Csírázása néhány fokkal a fagypont felett, már 3-4 °C-on megindul, 18-20 °C-on néhány nap alatt lejátszódik.

Magszárképződéshez viszonylag meleg, 20 °C körüli hőmérséklet szükséges, bár ilyen tekintetben a fajták között jelentős különbség van. A nyári forróságot nem bírja, a hajtató és a korai fajták a nagy melegben alig fejlesztenek lombozatot, gyorsan magszárba mennek. Hidegtűrő képessége jó, de fajtától függően igen változó. Általában a - 4-5 °C-ot károsodás nélkül elviseli, de az ún. áttelelő fajták a -15 °C-os hideg esetében sem károsodnak.

A spenót hosszúnappalos növény, 15-16 órás megvilágítás hatására 15-21 °C-on már magszárat fejleszt. A magszárképzés magasabb hőmérsékleten már rövidebb megvilágítás hatására is bekövetkezik. 12 óránál rövidebb megvilágítás mellett nem képes a ja-rovizációra. Rövidebb naphosszúság mellett (12-13 óra) a spenót több tőlevelet, azaz nagyobb termést fejleszt (Bielka, 1965). A hosszabb nappalok hatására jelentős mértékben csökken a tenyészideje, de ezzel együtt a termésmennyiség is kisebb lesz. Intenzívebb megvilágítás hatására jobb minőségű termést nevel, a levelek színe sötétebb zöld, ami abból adódik, hogy a több fény hatására növekszik a klorofill mennyisége a levélszövetben (Dujardin-Sironval, 1968).

Vízigénye nem nagy, a többi levélzöldségféle vízfogyasztásához hasonló, transpirációs együtthatója 385 (Cselőtei, 1965). A szárazság a magszárképződését sietteti. A kora tavaszi vetéseknél, továbbá a késő őszi, téli, kora tavaszi hónapokban, amikor nálunk hajtatják, vízellátási problémák nem szoktak előfordulni. Késői vetések csak öntözött körülmények között adnak elfogadható termést.

Jelentős mennyiségű nitrogént és káliumot vesz fel a talajból a termésképzéshez.

A talaj nitrogénellátottsága nagymértékben meghatározza a termésmennyiséget, a kálium a betegség-ellenálló képességére és a hidegtűrésére van kedvező hatással. A félmikro elemek közül, más zöldségfélékhez képest nagyobb mennyiséget a vasból és a magnéziumból vesz fel.

Talaj szerkezet iránt kevésbé igényes, szerves trágyázni nem szokás, csak kivételes esetekben (pl. rossz minőségű homok, cserepesedésre hajlamos, erősen kötött talaj). Magas mésztartalmú talajok esetében gyakran jelentkezik a fiatalabb leveleken vasklorózis. Sótűrőképessége közepes.

A spenótot a zöldségfélék többségéhez hasonlóan nemcsak frissen fogyaszt, hanem a feldolgozóiparnak is jelentős alapanyagot szolgáltat. Egyrészt fagyasztott áru, másrészt szárít-mány készül belőle. A fajtaválasztást az alábbi tulajdonságok befolyásolják:

Friss piaci felhasználásnál a levél színe kevésbé meghatározó, közép- és sötétzöld között változhat. Az'ipar azonban kifejezetten a sötét színű ovális, ül. kerek hólyagos levelű fajtákat keresi, melyek színüket jól tartják. Gyakori levélforma még a dárda alak, amelynek a friss fogyasztásban van nagyobb szerepe (41. ábra). Az ipar jobban kedveli az átteleltetésből tavasszal feldolgozásra kerülő anyagot, mivel egyrészt ilyenkor a spenót levélszöveti állománya erősebb, mint a kora nyári, ill. őszi sze-désű levélé, másrészt, ilyenkor szabad feldolgozókapacitással is rendelkezik.

A spenót levélállása a gépi betakarításnál fontos, mivel felálló levelű fajtákat könnyebb szedni és a szedési veszteség is kisebb.

Mind a piac, mind a feldolgozóipar számára alapvető követelmény az egészséges lombozat, melyben a megfelelő termesztéstechnológia és növényvédelem mellett a fajták betegség-ellenállósága is fontos szerepet játszik. Eddig a Peronospora farinosa f. spinaciae 1,2,3,4 rassza volt ismert, de már megjelent az 5, 6 és 7 rassz is. (A Pf 6 rasszt eddig csak az USA-ban találták meg.) A peronoszpórarezisztens-fajták mellett ma már vannak uborkamozaik-vírusra toleráns fajták is.

A spenót hosszúnappalos növény, ezért a nyári termesztése a magszárképzés miatt kritikus lehet. A fajta megválasztásával lehet ebben az időszakban is árut termelni. A szedésnél oda kell figyelni, hogy a magszár még ne jelenjék meg, mert a nyers áruban ez nemkívánatos. Fajtatulajdonságnak minősül, hogy a spenót milyen magszárat hoz. A spenót többnyire kétlaki növény, de a hím-és nőegyedek mellett egylaki növények is jelen lehetnek eltérő mennyiségben. A spenótállományban a nőegyedek kívánatosabbak, mivel a virágaik kevésbé feltűnőek, mint a hím egyedeké, ezenkívül később mennek magszárba és a virágok nem értéktele-nítik ei az állományt oly gyorsan, mint a jól látható hímvirágok és azok pollenszemei.

A spenótfajták megújuló képességének csak ott van jelentősége, ahol a leveleket kézzel szedik (pl. házikert), mert gépi szedésnél a szívlevelek levágásával a megújulóképesség elvész.

- tavaszi, őszi termesztés: erre alkalmas a legtöbb fajta, ezek nyáron magszárba mennek;

- nyári termesztés: kevés az ebben az időszakban termeszthető fajta, melyek nehezen mennek magszárba;

- átteleltetéses termesztés: ezek a fajták gyengébb fényviszonyok között is jól fejlődnek, hidegtűrők;

- hajtató fajták: gyenge fényviszonyok mellett is jól fejlődnek, közepesen hidegtűrők.

A fajták külföldi eredetűek, egyetlen magyar fajta van, mely 1978-ban került állami elismerésre:

Nagy termőképességű. Középzöld színű, felálló levélzetű, ezért géppel is jól szedhető. Tavaszi termesztésre javasolt, rezisztens a peronoszpóra 1,2,3,4 rasszára.

Tavaszi, őszi termesztésre ajánlott, átteleltetésre is megfelel a jó hidegtűrő képessége miatt. Sötétzöld levelű. Rezisztens a peronoszpóra 1,2 rasszára. Nehezen magzik fel, gyors növekedésű, nagy termőképességű.

Sötétzöld, enyhén hólyagos levelű. Rezisztens a peronoszpóra 1,2,3 rasszára. Késön megy magszárba. Gyenge magszárképzési hajlam. Késői vetés esetén is biztonságosan termeszthető. Jó termő- és jó megújulóképesség. Tenyészidő: 55 nap.

Gyors és erős növekedésű, sötétzöld, sima levelű fajta. Rezisztens a peronoszpóra 1,2,3 rasszára. Nyári, őszi és átteleltetéses termesztésre alkalmas. Hosszú tenyészidejű. Friss piacra és az iparnak (püré, por, hűtött áru) is megfelelő. Nagy termőképességű. Nehezen megy magszárba.

Rezisztens a peronoszpóra 1,2,3 rasszára. Korán vethető, tavaszi, őszi termesztésre és átteleltetésre is alkalmas. Középzöld színű vastag levele van. Nehezen megy magszárba.

Sötétzöld, nagy levelű, tavaszi, őszi termesztésre, de át is teleltethető, későn hoz magszárat, a hideget jól bírja.

Sötétzöld, hólyagos levelű, későn megy magszárba, középkorai, nyár kivételével egész évben termeszthető, gyors fejlődésű, az át-telelést jól bírja, őszi vetésben termőképessége jobb, mint tavasziban. Betegségekre közepesen fogékony.

Középkorai, sötétzöld színét jól tartja, ipari és friss piaci felhasználásra alkalmas.

Középzöld, sima levelű. Rezisztens a peronoszpóra 1,2,3 rasszá-ra. Tavaszi, őszi vágásra alkalmas. Ipari és friss piaci felhasználásra megfelelő.

Sima, középzöld felálló levélzet. Gyors fejlődésű, de korán magszárba megy, ezért csak korai termesztésre alkalmas. Iparnak és friss piacra is megfelelő. Tavaszi vetésben, jobb terméseredményt ad, mint ősziben. Fagytűrőképessége közepes.

Sötétzöld levélszínű, közepes mértékben hullámos felületű fajta. Rezisztens a peronoszpóra 1,2,3,4 rasszára. Magszárképzési hajlama gyenge. Tenyészidő: 57 nap.

Sötétzöld, enyhén hólyagos levelű. Áttelelésre alkalmas. Rezisztens a peronoszpóra 1,2,3,4 rasszára. Tenyészidő: 52 nap.

Sötétzöld, enyhén hólyagos levélzet. Jó termőképességű. Későn megy magszárba. Rezisztens a peronoszpóra 1,2,3 törzsére.

Sötétzöld, enyhén hólyagos levélzet. Nagy termőképességű. Átte-leltetésre alkalmas. Későn megy magszárba. Rezisztens a peronoszpóra 1,2,3 törzsére.

Nagy termőképességű. Sötétzöld levelű. Friss piacra és ipari felhasználásra, késő tavaszi, nyári, kora őszi termesztésre. Rezisztens a peronoszpóra 1,2,3 törzsére. Erős növekedésű, nehezen megy magszárba.

Nagyon korai, világoszöld, felálló, kissé hólyagos levélzet, tavaszra és őszre ajánlott. Ipari és friss piaci felhasználásra megfelelő. Fagytűrő képessége közepes. Gyorsan magszárba megy. Betegségekre közepesen érzékeny.

A spenót rövid tenyészideje lehetőséget ad az elővetemények termesztésére és az utóhasznosításra, igy a korán lekerülő spenót után vethetünk rövid tenyészidejű sárgarépát, ültethetünk kései káposztaféléket, babot, őszi és téli retket, másodvetésű uborkát. Az őszi vetés előtt termeszthető borsó, korai burgonya, korai káposztafélék, rövid tenyészidejű sárgarépa és petrezselyem, hónapos retek, fejes saláta, uborka, cékla.

A talaj-előkészítési munkákat alapvetően meghatározza az, hogy mikor szándékozzuk a spenótot vetni. Kora tavaszi vetések esetén a tarlóhántást követő őszi szántást ugyanúgy végezzük ei, mint a fejes saláta esetében. Műtrágyákkal a 8. táblázat alapján beállítjuk a kívánt tápanyagszintet, és mivel a spenót rövid tenyészidejű növény, a szükséges foszforműtrágyának döntő többségét (80-90%-át), a káliumnak 2/3-3/4 részét még ősszel a talajba forgatjuk. Szerves trágyát nem adunk, és nitrogént is csak akkor, ha sok volt a tarlómaradvány. Tavasszal, amint a talajra lehet menni, elvégezzük a magágy-előkészítést, a vetéssel megvárjuk a talaj ülepedését, ami a talaj kötöttségétől függően egy-két hét.

Őszi vetések esetén a talaj-előkészítés júliusban, ill. augusztusban aktuális, miután az előnövény lekerült. A forgatást nem ekével, hanem tárcsával végezzük, sekélyebben, mint ősszel (20 em), majd fogassal lezárjuk. Szükség esetén a talaj tápanyagszintjét műtrágyával beállítjuk, de sok esetben erre nincs szükség, mert egy tápanyagban gazdagon hátrahagyott területen, ahol például uborkát vagy káposztaféléket termesztettek, és azt bőségesen ellátták műtrágyával és szerves trágyával, ott a talaj tápanyag-ellátottsága nagy valószínűséggel kielégítő.

A spenótot kizárólag helyrevetéssel szaporítjuk. Három szaporítási időpontot különböztetünk meg, tavaszit, nyárit és őszit. A kora tavaszi vetést kora tavasszal, amint a talajra lehet menni, elkezdhetjük, és egészen április közepéig, egyes fajtákat április végéig szakaszosan vethetjük. A nyári vetések ideje július végeaugusztus vége, az ennél későbbi vetések már keveset teremnek. Ebben az időben viszonylag nagy annak a veszélye, hogy gyorsan magszárba megy a spenót, ezért a fajták helyes megválasztására különösen nagy figyelmet fordítsunk. Az őszi - szeptemberi - vetést átteleltetjük, és csak kora tavasszal szedjük.

Nagyüzemben általános a gabona-sortávolságra, azaz 12 cm-re történő vetés, 10 sor után a gépi művelés miatt egy 50-60 cm-es sortávolságot, úgynevezett művelőutat hagyunk, ahol a gépek kerekei haladnak. Gyomosabb talajon ill. házikertben alkalmazható a 25-30 em széles sortávolság is. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 2-3 em, a tőtávolság 3-5 em. 1 hektárra szükséges vetőmagmennyiség, az alkalmazott sortávolságtól függően 20-40 kg. (1000 szem mag súlya 8-10 gramm) 10 m² felület bevetéséhez 3-4 dkg mag elegendő. Szórt vetést, az egyenlőtlen tenyészterület miatt nem javasoljuk.

Kora tavaszi vetések esetén van elegendő nedvesség a talajban, ezért biztosított a jó csírázás. A nyár végi és őszi vetéseknél a jobb kelés érdekében célszerű a vetést egy-két alkalommal megöntözni. Ha nagy tápanyagigényű, szerves trágyával is ellátott növényt termesztettünk a spenót helyén, pl. paprika, paradicsom, uborka, korai káposztafélék, akkor általában nincs szükség a fejtrágyázásra, de ha nem, ha soványabb a talaj, akkor valamilyen vízben jól oldódó, a növény számára könnyen felvehető, nitrogénsúlyos komplex műtrágyával szórjuk meg (1-2 dkg/m²).

Kisüzemben, ha a növények a kívántnál sűrűbben vannak, szükséges lehet az egyelés, ezt a műveletet az első lomblevelek megjelenése idején végezhetjük el.

Más ápolási munkája az öntözésen és a kapáláson kívül a szabadföldi spenótnak nincs. A tavaszi vetéseknél a gyomoso-dás, a nyári vetéseknél az öntözés igényel nagyobb figyelmet. A nyári spenót esetében az öntözési idénynorma 40-60 mm (2-3 öntözés).

A szedést akkor lehet megkezdeni, ha a növénynek legalább 5-6 lomblevele van.

A spenótot nagyüzemi termesztésben géppel, kaszával vágják, aminek kétségtelen előnye a gyorsabb haladás, és a kisebb kézimunkaerő-igény, hátránya viszont, hogy a gép a fiatal szívleveleket is kivágja, ami az újabb hajtások, levelek képződését megakadályozza. Kisüzemben mindenképpen célszerűbb a kézi szedés (42. ábra).

A leszedett termést igyekezzünk minél előbb feldolgozni vagy rakjuk hűtőszekrénybe, így az emberi egészségre is káros vegyületek, a nitritek nem alakulnak ki benne. Várható termés 7-20 t/ha.

A spenót gazdaságos hajtatása, a jelenlegi szerény kereslet mellett, csak fűtés nélküli fóliasátrakban képzelhető ei (43. ábra). Annál is inkább, mert enyhe teleken a szabadban is szedhető. Csak azok a próbálkozások bizonyultak gazdaságosnak, amelyek esetében a vetést augusztus végén, szeptember elején elvégezték, a kikelt növények még a kedvező fényviszonyok mellett megerősödtek, és amelyről a termést télen folyamatosan lehetett szedni novembertől márciusig.

Vetése augusztus végén, szeptember elején esedékes, amikor a nappalok rövidebbek, és nem kell attól tartani, hogy a növény magszárba megy. Külföldön, ahol kedvezőbbek a téli és tavaszi árak, enyhén fűtött fóliák alá és üvegházakba decemberben és januárban is vetik.

A vetést megelőzően nagyon alapos és gondos vetőágy-előkészítésre van szükség. Nem a talajművelés mélységén, hanem a munka minőségén van a hangsúly. A felületnek simának, a szerkezetnek porhanyósnak kell lenni, annak ellenére, hogy a spenót nem számít azok közé a zöldségfélék közé, amelyek különösebben magas igényeket támasztanak a talaj szerkezetével szemben. Augusztus végén rendszerint a talajok erősen kiszáradnak, ezért nagyon fontos a jó csírázás érdekében, hogy a talajt a vetés előtt alaposan (40-50 mm) beöntözzük.

Amennyiben a laboratóriumi vizsgálatok szerint a talaj tápanyagtartalma nem éri ei a „jó" szintet, úgy szükséges a vetés előtti műtrágyázás. A műtrágyákat minden esetben a rotációs kapa járatása előtt szórjuk ki, hogy az egyenletesen elkeveredjen a talajban. Közepes tápanyag-ellátottság esetén a következő műtrágyamennyiségek kiszórását javasoljuk:

Meszesebb talajon a 34%-os ammóniumnitrátot, savanyúbb talajon a 25%-os mészammonsalétromot részesítsük előnyben. Káliumnak klórmentes műtrágyát adjunk, pl. kénsavas káli (50%).

A vetés történhet sávokba szórva és sorba. Ugyan vannak még termesztők, akik az egyszerűbb és gyorsabban kivitelezhető szórt vetést alkalmazzák, tapasztalataink szerint az egyenletes kelés, a jobb minőség, és a könnyebb betakaríthatóság érdekében érdemesebb a soros vetést választani. A sortávolság 10 és 20 em között lehetséges, leggyakoribb a 12 cm-es gabona-sortávolság. 8-10 sor után egy szélesebb művelőutat célszerű hagyni, ahol a szükséges ápolási és szedési munkákat taposási kár nélkül elvégezhetjük.

A vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 1-3 em. A nagyon sekély vetésnek nagy hátránya, hogy a nyár végi melegek miatt gyakran kell öntözni, ugyanakkor előnye, hogy korán kezd ei csírázni a mag. Minél lazább a talaj és minél alacsonyabb a humusztartalma, annál inkább indokolt mélyebb vetést alkalmazni. Vetőmagszükséglet 20-30 gramm/m². A vetést követően a talajt hengerezzük, majd finom porlasztású öntözőberendezéssel a magvetést legalább 5 mm-es vízadaggal beöntözzük.

Amennyiben a vetőmag csírázása jó, és a vetőágy előkészítése is megfelelő, meleg időben a spenót gyorsan, 5-7 nap alatt kikel (9. táblázat). Lassúbb kelésnél fennáll annak a veszélye, hogy a kelő spenótot a gyorsabban csírázó gyomok elnyomják. Hajtatásban a spenót vegyszeres gyomirtásához gyomirtó szer nincs engedélyezve. A sorokat, miután a spenót kikelt, keskeny kapával lazítsuk és gyomtalanítsuk. A kapálást, amennyiben a kézimunkaerőhelyzet lehetővé teszi, egészen a sorok összeborulásáig végezzük.

Az ápolási munkák közül ki kell emelnünk a klímaszabályozást. Ez ugyan a tenyészidő kezdetén nem igényel különösebb figyelmet, mert a magas nappali és éjszakai hőmérséklet miatt heteken keresztül a szellőzőket és az ajtókat nyitva tartjuk, azonban október közepétől éjszakára, majd később nappalra is zárni kell.

A spenót fejlődése számára a nappali optimális léghőmérséklet 16 °C. Azonban a jó termésminőség és a lendületes fejlődés érdekében célszerű a hőmérsékletet a fényviszonyokhoz igazítani. Napos időben lehet 16 °C feletti hőmérsékletet tartani, viszont borús időben a megnyúlás elkerülése miatt jobb az alacsonyabb érték (10. táblázat). Fontos, hogy a hőmérsékletet a talaj közelében, azaz a^snövény magasságában mérjük.

A spenót rendszeres szellőztetése nemcsak a hőmérséklet szabályozása miatt fontos, a páratartalmat is egy bizonyos határon belül így tudjuk csökkenteni vagy növelni. A téli hónapokban soha nem az alacsony, hanem a magas páratartalom okoz gondot. A közel telített légnedvesség miatt a növény nem tud párologtatni, a párologtatás hiányában tápanyagokat felvenni, és egy idő után leáll a fejlődése. Ezért azt tanácsoljuk, hogy a hőmérséklettől függetlenül télen is hosszabb-rövidebb időre szellőztessük ki a fóliasátrat.

Sekély gyökérzete miatt gyakrabban, de kisebb vízadagokkal célszerű öntözni. Szeptemberben és októberben nagy a vízfogyasztása, eléri az 5-10 litert négyzetméterenként, viszont a hőmérséklet csökkenésével és a fényviszonyok romlásával ez az érték lecsökken 1 liter alá. Túlöntözéssel nagymértékben elősegítjük a gombás betegségeknek, mindenekelőtt a peronoszpórának a terjedését.

Fejtrágyának csak nitrogént szükséges adni, lehetőleg vízben oldva 0,1-0,2%-os oldat formájában. A nitrogénezéssel a téli időben nagyon vigyázzunk a nitrátfelhalmozódás miatt, a fejtrágyázás előtt érdemes talajvizsgálatot végeztetni. Lombtrágya formájában a vas- és magnéziumtrágyák nagyon hatásosak.

A szedés történhet kézzel, valamint kaszával vagy sarlóval vágva. A kaszálás kétségtelen előnye, hogy sokkal gyorsabb, hátránya, hogy gyengébb termésminőséget ad, és az apró szívleveleket is kivágja a növényen, amiből az újabb levelek, az újabb termés fejlődik ki. Kaszával történő vágás esetén egy fő eléri az 50-100 kg-ot óránként, késsel, azaz kézzel szedve legfeljebb ennek a felét-harmadát. Várható termésmennyiség 1-2 kg/m².

A leszedett spenótot azonnal értékesíteni kell több ok miatt is. A magas víztartalmú levél még télen is gyorsan meghervad, megfonnyad. Másik ok a nitrátnak nitritté alakulása, ami az emberi szervezetre még veszélyesebb anyag, mint a nitrát. Általában farekeszekbe szedve értékesítik.

II.
Parajfélék (spenótok)
http://www.bountifulgardens.org/shop/spinach.html

Spinach — Spinacia oleracea —
A cool season crop rich in vitamins and minerals. Any good, well- drained garden soil will do. Does not like acid soil and needs a lot of Nitrogen. Keep well watered. Often can be planted during a late Winter thaw.

Malabar Spinach — Basella alba —
A very unusual and delicious vegetable from the Orient. Thick, dark-green leaves provide abundant tasty greens throughout the summer when spinach will no longer grow: heat tolerant and vigorous. Handsome plants have an attractive red stem. Vining habit - provide an adequate trellis for growth up to 6'. A delicious mild taste that is equally good in salads and cooking, young stems good in salads. Very productive.

New Zealand Spinach — Tetragonia expansa —
Not a real spinach. Useful for growing on hot dry soils, but generally a very hardy plant that grows well anywhere. Very slow to germinate and must be given time. Has small arrow shaped leaves, thicker than spinach. Tastes a lot like spinach when cooked. Regular trimming encourages lush growth.
Új-zélandi spenót - Tetragonia tetragonoides

Egyptian Spinach — Corchorus olitorius —
Melokheya. - 70 days. A great multi-purpose continuous harvest vegetable that can survive both dry and wet conditions. The fresh leaves can be eaten as a salad green or potherb and dried leaves can be used to thicken soups or for tea. Holds well in the field and several cuttings are possible.

Strawberry Spinach — Chenopodium capitatum —
Strawberry blite. Annual. At least 400 years old, an ancient popular plant throughout Europe. Re-discovered at various monasteries. Similar to Lambs Quarters in habit, only smaller at 1 1/2' tall. Triangular, toothed leaves are thinner than spinach, very nutritious, and high in vitamins. Tender shoots are used raw in salads or cooked like spinach. At each leaf axil there is an abundance of small sweet, strawberry-like fruits which some say resemble mulberries. Fruits may be added to a tossed salad, or eaten fresh, boiled or seasoned. Fruits also used as a red dye for other foods. Similar to other Chenopodiaceae - it may re-seed vigorously and/or become invasive.

Alpine Strawberry — Fragaria alpina —
A legendary variety which is perennial and non-layering. It has fantastic taste. Reproduces itself exactly from seed and is most vigorous and productive when grown from seed. With encouragement, can yield almost as abundantly in late Summer as in Spring. Good in any soil not too alkaline, too dry, or needing drainage.