Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Rebarbara
Rheum rhaponticum L. - Polygonaceae

A keserűfűfélék családját a virágtakaró leegyszerűsödése jellemzi. A mintegy negyven rebarbarafaj Közép-Ázsiában, Kína különböző részein, elsősorban a hegyvidéken honos, innen terfedt el fokozatosan más földrészekre is. A növények 2-3 m magasra nőnek meg, szárukon jellegzetesek és feltűnőek a szárcsomók (nóduszok). Levelei nagyok, egyszerűek, szórt állásúak, ép szélűek, kerekdedek, válluk szíves, az alsók általában szélesebbek mint amilyen hosz-szúak, felül kopaszok, alul rövid szőrűek. A levélnek a családra jellemzően pál-hakürtője (ochreája) van. Ez az eleinte húsos, később száraz, kártyás képződmény a középsíkban összenőtt pálhákból fejlődik ki. A szárat csőszerűén körülveszi, és fiatal korban igen jól védi a folytonosan növekvő tenyészkúpot. A hajtás növekedésének előrehaladtával a tenyész-kúp áttöri a védőpálhát, amely a nódusz felett hártyaszerűen öleli körül a szárat, ekkor a következő szárcsomó pálhakürtő-je veszi át a védő szerepet.

A virágok hímnősek, egyszerű, tövén összenőtt, sziromszerű virágtakaróval. A színes virágtakaró a rovarok által való megporzást segíti. A 9-10porzó két körben helyezkedik el, tövükkel összenőttek a virágtakaró levelekkel. A magház együregű, benne egyetlen kettős burkú magkezdemény van. Termésük egymagvú szárnyas makkocska. Nagyon gyakori a kereszteződés a különböző rebarbara fajok között.

Környezeti igénye

A hideget és a meleget egyaránt jól tűri. A szubtrópusi területeken a kissé hűvösebb hegyoldalakon virít szebben, így a hőigénye alapján talán a hűvösebb éghajlatú területeket kedveli. A mérsékelt égöv alatt mindenütt megmarad.

Szereti a napsütötte domboldalakat, de félámyékban is nevelhető. Rövid nappalok idején (télen) csak a vegetatív részek fejlődnek, virágképződéséhez hosszú nappalok szükségesek, a fénnyel szemben tehát meglehetősen közömbös.

Nagy zöldfelülete miatt sok vízre van szüksége. Jó vízgazdálkodású területeken fejlődik csak kielégítően. A tartósan vízállásos helyeken a gyökértörzse egy-két hét alatt elrothad. Csapadékszegény nyarakon különösen laza, homokos talajokon érdemes öntözni.

Bármilyen típusú talaj megfelelő számára, a szélsőségeseket kivéve. Jó tápanyag-ellá-tottságú talajon minimális trágyázással több évig termeszthető. Közepes a tápanyagigénye. Kielégítő hozamot a telepítése előtt szervestrágyázott (10 m²-re 30 kg), majd később minden évben fejtrágyázott területről várhatunk. Fejtrágyaként 10 m²-re 20-30 dkg kevert műtrágyát adjunk, amelyben a nitrogén, a foszfor és a kálium aránya azonos.

Termesztése

A terület kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy több évig egy helyen marad, tehát vetésforgón kívüli helyre ültessük. Ősszel a mélyművelés előtt szórjuk ki a szerves és műtrágyákat, majd 50-60 cm mélyen forgassuk meg a talajt. Szerves trágyát később is adhatunk az ültetvénynek, a növények visszahúzódását követően (novemberben), majd utána óvatosan ássuk fel a sorok közét.

Legegyszerűbb szaporítási módja a tőosztás. Kiöregedett töveket is felhasználhatunk erre a célra. A kiásott töveket éles késsel annyi részre vághatjuk, ahány hajtás vagy haj-tásrügy megtalálható rajtuk, de általában négynél többre ne daraboljuk.

A feldarabolt gyökértörzseket októberben, az ásás után, elmunkált talajba ültessük el. A rügyek kb. 2 cm-rel kerüljenek a talajfelszín alá. Ültetés után földdel kupacoljuk fel a töveket. A tőosztás kora tavasszal (február-márciusban) lehetséges.

Dugványok hiányában magról is szaporítható. A magok gyengén csíráznak, ezért egyévesnél régebbivel ne próbálkozzunk. Április végén, szabad földbe, sűrűn vessük, majd kelés után 3-4 hét múlva ritkítsuk ki 8-10 cm-es távolságra. A palántaágyást tartsuk gyommentesen, és ha szükséges, többször is öntözzük. A palánták helyben, takarás nélkül jól áttelelnek, majd a következő év tavaszán ültethetők a végleges helyükre.

Ültetéskor vegyük figyelembe, hogy nagy tenyészterületre van szüksége, ezért a növények egymástól 1-1,2 m-es távolságra kerüljenek.

A fiatal telepítéseket száraz tavaszon érdemes egyszer-kétszer megöntözni, más években öntözés nélkül is nevelhető. Gyomtalanítsuk, többszöri kapálással tartsuk a talajt porhanyós állapotban. A kapálások előtt fejtrágyázhatunk. Egyik legfontosabb ápolási munkája a virágszárak rendszeres kitördelése. Ha ezt elhagyjuk, gyengébb a minősége és különösen az őszi levélhozam csökken.

A telepítés utáni második évtől folyamatosan, tavasszal és ősszel szedjük. A leveleket tőből mindig kézzel törjük ki, amilyen mélyen csak tudjuk. Kést ne használjunk, mert megsérthetjük a rügyeket, ezzel csökken a hozam. 3-4 levélnél többet ne szedjünk le egy-egy alkalommal, nehogy a tövet nagyon meggyengítsük. A levelek leszedése után távolítsuk el a levéllemezt, és csak a nyelét használjuk fel. A megtisztított levélnyelet egy-két napon belül dolgozzuk fel, mert könnyen fonnyad.

Magfogáskor a fejlődő virághajtásokat ne törjük ki. Magja a nyár közepén érik. Beérés után az egész magszárat vágjuk ki és szedjük le a magokat.

Öntözés mellett - a magszárak kitörésével - majdnem egész évben szedhetünk zsenge levélnyeleket. Hajtatásával Magyarországon nem foglalkoznak. Külföldön az ősszel felszedett 2-3 éves töveket általában hidegágyakban, rövid pihentetés után hajtatják.

Növényvédelmi munkát nem igényel, nincs speciális kórokozója, illetve kártevője.

Felhasználása

Gyógyászati célra általában a 6-8 éves növények gyökértörzsét gyűjtik. Már az i.e. 27. századból való kínai füveskönyv is megemlíti a „nagy sárga gyökeret". A középkorban nagyon drága és ritka volt, Európában általánosan az 1700-as évektől terjedt el. Egy ideig csak gyógynövényként termesztették, később magánosán dísznek ültették a parkokba. Az Európában termesztett rebarbarafajták jelenleg már ugyanolyan minőségűek, mint a kínaiak.

Az élő növényben a hashajtó hatású antrakinonok és antranolok glikozidos kötésben vannak, emellett összehúzó, cserző hatású tannoidglikozid keverék is található benne. Kis adagban inkább az összehúzó hatása érvényesül, nagyobb adagban kifejezetten hashajtó.

Megjegyzendő, hogy gyógyászati felhasználását számos gyógyszerkönyv (pl. a VI. Magyar Gyógyszerkönyv) nem engedélyezi, mert a fent említett anyagokon kívül egy ösztrogén hatású vegyületet (rapontikozid) is tartalmaz.

Éhínség idején nagyon sok helyen fogyasztották folyamatosan, ami súlyos egészségkárosodáshoz vezetett. Az oxálsav és sói nemcsak mérgezőek, hiszen a szervezetben is jelen vannak a védekezőrendszer (fagocitózis) egyik elemeként. A túl sok bevitel káros. A rebarbarán kívül sok oxálsav található az éretlen paradicsomban, a sóskában, az eperben, a kakaóban, valamivel kevesebb a céklában, a ribizliben, a köszmétében, az uborkában és a répafélékben. Az ételek kombinálásával ezt is célszerű figyelembe venni.

A levélnyélből tavasszal, illetve ősszel, amikor kevés a vesekövet okozó oxálsavtar-talma, különféle ételeket, szörpöt, bort készíthetünk.

RECEPTEK

• Rebarbarasaláta

40 dkg rebarbara, 5 dkg cukor, 2 tojás, 2 dl olaj, majoránna, 2 dl tejföl, mustár, só, citrom.

Megtisztítjuk és 1-2 cm-es darabokra vágjuk a rebarbarát. Cukrozott vízben puhára főzzük, majd leszűrjük. Tojássárgájából, olajjal majonézt keverünk, mustárral, cukorral, sóval, citrommal ízesítjük és a tejföllel hígítjuk. A leszűrt rebarbarával összekeverve, lehűtve tálaljuk.

• Rebarbarás lepény

30 dkg liszt, 10 dkg porcukor, 20 dkg vaj, 3 tojás, tejföl, dió, rebarbara.

A lisztet, porcukrot, vajat morzsoljuk össze, állítsuk össze két tojássárgájával vagy annyi tejföllel, amennyit felvesz. Az így elkészített linzertésztát osszuk el két részre, nyújtsuk ki 1 cm-es vastagságúra. Az egyik lappal béleljük ki a tepsit, tegyünk rá kihűtött, kevés cukros vízben párolt rebarbarát, szórjuk meg darált dióval, takarjuk be a másik tésztalappal, szurkáljuk meg, kenjük be tojásfehérjével és előmelegített sütőben süssük meg.

• Rebarbarakrém-leves

5-6 szép rebarbaraszár, 40 dkg cukor, fahéj, szegfűszeg, vanília, 2 tojássárgája, 2 kis-kanál liszt.

A rebarbara szárát (levélnyelet) vékonyán lehántjuk és hüvelyknyi darabokra vágjuk, majd egy liter vízben a cukorral, fahéjjal, szegfűszeggel, egy darabka vaníliával puhára főzzük. A tojássárgáját a liszttel és 2 dl vízzel simára keverjük, folytonos kevergetés közben a forró leveshez öntjük. Fogyasztásig hűtőszekrényben tároljuk.

II.
Rebarbara
Rheum rhabarbarum L. (Rh. undulatum) - Polygonaceae

Ez a különleges növény a régi idők mostoha növénye, kertjeinkben még szórványosan fellelhető, igazi díszzöldség. Nagy csokorban álló, óriási, zöld. tenyeres levelei, pirosló, hosszú levélnyele, magasra emelkedő, sárgásfehér virágtömege (99. kép) ragyogó, szárnyas termése a kiskert díszévé emeli. Emellett savanykás, jóízű ételek, italok, drogok készíthetők belőle.

Származása, elterjedése. Kelet-szibériai, kínai eredetű. Számos faja Szibériától Pakisztánig előfordul mint zöldség- és gyógynövény. Európában termesztése általános. Hazánkban előfordulása és fogyasztása ritka.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Kora tavasszal a zöldséghiányos időszakban már szedhető kitűnő, különlegesen jóízű levélnyele. Bőven terem, bokronként (négyzetméterenként) 3-6 kg levélnyél szedhető róla. Beltartalmi értéke jelentős, szénhidrátot, almasavat, A-, B,-és C-vitamint, ásványi sókat (Ca, P, Fe) tartalmaz.

Növénytani jellemzői. Évelő, lágy szárú, bokra felfelé törő, 1,5-2 m magas. Gyökértörzse igen nagy, rajta rostszerü főgyökerekkel, számos mellékgyökérrel. Hajtásrügyei: a gyökértörzsből évenként tőrózsa és magszár fejlődik. Tölevelei hullámosak, simák, sötétzöldek. Rendkívül nagy (30 x 45 cm) méretűek. Levélnyelei 25-40 cm hosszúak, zöldesfehér vagy piros színezetűek, húsosak. Virágzati szára 120-200 cm magas. Virágzata bogas fürt, sárgásfehér virágokkal, idegenmegporzó. Termése szárnyas, kerek (lependékes) makkocska. Ezermagtömege 6-10 g. Csírázóképessége 60-80%-os, csak 1-2 évig használható a magja. A vetéstől 10-14 nap múlva kel ki. Tenyészideje: a második évben hoz magszárat (magot), a harmadik évtől, április-májustól szedhető a levélnyele. A levelek tavaszi kihajtásától a mag éréséig 80-100 nap szükséges.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye közepes, árnyékos helyen is fejlődik. Virágot, magot azonban nagyobb fényben hoz. Hőigénye: hideg és melegtűrő, 12-15 °C-on különösen kedvezően fejlődik. Tűri a nyári magas hőmérsékletet is. Vízigénye: bár nagy levéltömege sok vizet fogyaszt, kiterjedt gyökérzete következtében öntözni csupán folyamatos szedéshez, a nyári, rendkívüli melegekben szükséges. Talajigénye: nem válogat, legjobban a mély rétegű, tápdús, szerves talajokon díszlik. Tápanyagigénye: telepítéskor - mint a többi évelő - 6-8 kg/m² szerves trágyát és 80-100 g/m² vegyes műtrágyát igényel. Tavasszal 20-30 g pétisó-fejtrágyát adjunk évenként. Háromévenként pedig 4-5 kg szerves trágyát dolgozzunk be talajába.

Változékonysága, fajtái. A 'Viktória' zöld levélnyelű, középerős bok-rú, zöldesfehér húsú, ütemes fejlődésű. A 'Holsteiner Blut' piros levélnyelű pirosas húsú, jó minőségű fajta.

Termesztése. Mint évelő 6-8 évig van egy helyen. Telepítését 40-60 cm-es forgatás (vagy igen mély ásás), szerves- és műtrágyázás után végezzük. Köztesei: a téli, kora tavaszi növények. Helyrevetése március-április hónapban esedékes, 2 cm mélyen, fészkesen. Tenyészterülete 100-120 x 100-120 cm. Vetőmagszükséglete fészkenként 8-10 mag (0,1 g/m²); ritkítjuk, egy-egy erős tövet hagyunk minden fészekben. A többit palántaként használhatjuk. Tőosztásos szaporítása: lehetőleg ősszel, szeptemberben, októberben végezzük, így a dugvány időben legyökerezhet, és tavasszal erőteljesen hajt. A felszedett gyökértörzseket 2-3 szemet tartalmazó részekre vágjuk szét (egy-egy tő általában 2-4 részre osztható) és faszénporral behintjük. Ültetésre mély, trágyázott fészket készítünk. A rügyeket 2-4 cm-es földréteg borítsa. Ápolása: talajlazítás, esetleges fejtrágyázás, a virágszárak folyamatos kitördelése. Szedését (101. kép) a földhöz közel, kis csavarással végezzük (nem késsel). Mindig az alsó, erőteljesebb, 20-25 cm hosszúságú 4-6 levelet szedjük le.

Általában hetenként egyszer szedjünk a reggeli órákban. A levélnyelet lombtalanítjuk, kötegeljük, két helyen összekötjük, s a végeit egyformára vágjuk. Hajtatása: egyszerű fóliaborítással 2 héttel előbb szedhetjük levélnyeleit.

Feldolgozása, hasznosítása. Rendkívül díszes külleme alkalmassá teszi üdülő-, bemutató-, hobbi- és iskolakertek beültetésére. Vegetatív és virágzó állapotban egyaránt mutatós. Szárán beérett, kerek, bogas fürtű lependékes termésága szárazkötészetben, vázákban is érdekes.

Levélnyele sokféleképpen elkészíthető (leves, főzelék, köret, saláta, tészta, puding, torta), ízletes az ivóléje is. Bora vér- és vesetisztító hatású, a bélműködést serkenti.

Elkészítése

•   Rebarbaraleves. 15 dkg nyél héját lehúzzuk, ujjnyi darabokra szeljük, forró vízben fél citromhéjjal 2-3 percig forraljuk (amíg a villa éppen belemegy). Édesítjük, 2 dl tejfölt teszünk bele, s a fogyasztásig hűtőszekrényben tartjuk. ízletesebb és táplálóbb, ha a nyelet húslevesben főzzük meg, hagymával, sóval, borssal fűszerezve, pirított zsemlekockával tálalva.

• Rebarbarafőzelék. Ugyanúgy készül, mint a leves, csak habarással, sűrűbben.

• Párolt rebarbara. 3 rebarbaranyelet 6-8 cm hosszúra vágunk, egy gerezd fokhagymával langyos olajban átlátszósra párolunk és megsózzuk, ha túl savanyú, kissé megédesítjük.

• Tojásos rebarbara. Serpenyőben a feltört tojást kevés olajon megsütjük, közepére helyezzük a párolt rebarbarát, reszelt sajttal meghintjük, összekeverjük. Előételnek, kerti eledelnek kínáljuk.

• Rebarbarafelfújt. A megtisztított nyelet nátronos forró vízzel leforrázzuk, megfőzzük, áttörjük, cukorral édesítjük, citromhéjat teszünk hozzá. 1 1 tejet 2 dl grízzel keverés közben megfőzünk, az áttört rebarbarával összekeverjük, tortaformába öntjük. Hűlése után kiborítjuk, vaníliamártással hidegen tálaljuk.

• Rebarbaradzsem. 1 kg megtisztított rebarbaranyelet apró darabokra szelünk, kevés vízben szétfőzzük. 2 citrom héját, 2 rúd vaníliát, 40 dkg cukrot, 1 g nátrium-benzoikumot keverünk hozzá, és amíg a cukor habja el nem tűnik, főzzük. Forró üvegekbe rakjuk, lekötjük, egy napig száraz dunsztban tartjuk. Alufóliát teszünk a tetejére, és hűvös helyen tároljuk.

• Rebarbarakompót. A megtisztított rebarbaranyelet 1 cm-es kockákra vágjuk, cukros, fahéjas vízben éppen csak felforraljuk (2-3 percig). Lehűtve talpas poharakban tálaljuk.

• Rebarbarabor. Az összevágott rebarbaranyelet turmixban eldolgozzuk, szűrjük, 1 l-hez 10-20 dkg cukrot adunk, felolvasztjuk és borosüvegekbe töltjük. Alufóliával fedjük, langyos helyen hagyjuk forrni, amíg le nem tisztul. Ekkor óvatosan új üvegekbe fejtük, parafadugóval zárjuk.

III.
Rebarbara
Rheum undulatum

Dél-Szibériából származik ez a növény. Európában a 16. század óta ismert. Az erdős, dombos hegyoldalakon fellelhető rebarbaralevél­nyél számos életfontosságú anyagot, szerves savakat, P-vitamint, C-vitamint tartalmaz. Újabb kutatások antibiotikumszerű hatását is kimutatták. Fogyasztása előnyös az emésztésre, enyhén hashajtó hatású.

Rebarbarabefőtt

A megmosott és meghámozott 4 kg rebarbaralevél-nyelet darabokra vágjuk. Az 1 liter vizet 2 kg cukorral felforraljuk, hozzáadjuk a megtisztított rebarbarát, és néhány percig együtt főzzük. Amint a rebarbara színt változtat, szűrőkanállal kiszedjük, és üvegekbe rakjuk. A szörpöt még egyszer átfőzzük, beletesszük 3 db citrom levét, 2 dl konyakot és amikor kihűl, ráöntjük az üvegekbe helyezett rebarbarára. Az üvegeket tartósítószerrel kezeljük, majd lezárjuk, és 80 °C-on 25 percig hőkezeljük. Kihűlésig a fazékban hagyjuk, majd kiszedjük, és hűvös helyen tároljuk.

Rebarbara cukorban

A megmosott és meghámozott 4 kg rebarbarát darabokra vágjuk, hozzáadunk 2 kg cukrot, és addig forraljuk, míg színt változtat. A kihűlt rebarbarát üvegekbe rakjuk. A szörpöt elkeverjük 2 db citrom reszelt héjával. Majd a citromok levét kifacsarjuk, azt is a szörphöz adva ráöntjük az üvegekbe rakott rebarbarára. A tetejét tartósítószerrel kezeljük, és 80°C-on 25 percig gőzöljük. A kihűlt üvegeket kiszedjük a fazékból, és hűvös helyen tároljuk.

Rebarbaraiz

A megmosott és meghámozott 4 kg rebarbarát darabokra vágjuk, fazékba tesszük, és sűrűre főzzük. Hozzáadjuk a 2 kg cukrot, 2 db citrom levét és kockára vágott héját. Folytonosan keverve addig főzzük, míg az lekvársűrűségű nem lesz. Ekkor hozzáadunk 2 dl rumot és forrón az előmelegített üvegekbe töltjük, tetejét tartósítószerrel kezeljük, és celofánnal lekötözzük. Ha kihűlt, hűvös helyen tároljuk.

Rebarbaraiz málnával

A megmosott és meghámozott 4 kg rebarbarát kisebb darabkákra vágjuk, fazékba tesszük, és sűrűre főzzük. Amikor elkészült, 1 kg málnaízt és 1 kg cukrot adunk hozzá, összekeverjük, majd rövid ideig együtt főzzük. Forrón üvegekbe töltjük, tetejét tartósítószerrel kezeljük, és kihűlés után lekötjük, majd hűvös helyen tároljuk.

IV.
Rebarbara

Őshazája Dél-Szibéria. Zöldségnövényként körülbelül kétszáz éve termesztik, de egyes fajok gyógyító hatását már régóta ismerik. Évelő, lágy szárú növény, melyet a vastag húsos levélnyeleiért termesztenek, de a lombozata is hasznosítható. Virágzata sárgásfehér színű bogasfürt. Idegenmegporzó. A tőlevelei igen nagyok, egy levél hossza 25-40 cm, szélessége 30-50 cm. A fogyasztásra alkalmas levél nyelei 30-45 cm hosszúak, 60-160 g tömegűek, de vizsgálatainkban mértünk 60 cm hosszú és 370 g tömegű levélnyelet is.

Egy növény vagy egy telepítés 6-8 évig terem kielégítően. Hidegtűrő növény, tápanyagban gazdag, jó vízellátású talajokat szereti. Betegségekre nem érzékeny.

Szaporítása történhet tőosztással és palántaneveléssel. Kiskertekben gyakoribb szaporítási mód a tőosztás. Egy kifejlett tövet ősszel 4-6 életképes dugványra szedjünk szét és 20-30 cm-es gödrökbe ültessük, tövenként célszerű 4-5 kg komposztált vagy természetes istállótrágyát adni. Tenyészterülete meglehetősen nagy, fajtától függően 1-1,5 x 1,5-2 m. A kertben félárnyékos helyeken is jól fejlődik, s mivel rendkívül fejlett gyökérzetet képez, a talaj vízkészletét jól hasznosítja, öntözni ritkán szoktuk.

Ha palántaneveléssel szaporítjuk, akkor az április végén szabadföldbe elvetett magokból fejlődő palántákat ősszel ültessük ki. De nevelhetünk palántákat fóliasátorban is és akkor a márciusban elvetett magokból származó palántákat május végén – június elején végleges helyükre ültethetjük. Levélnyeleit, az ültetést követő második – harmadik évben áprilistól lehet szedni. A szedést célszerű július elején befejezni, hogy a növények regenerálódhassanak.

Húsos levélnyelei kiválóak kompótnak, nyugati országokban ez a leggyakoribb elkészítési mód, de süteményekbe tölteléknek is finom, sőt szörp és bor is készíthető belőle. Fiatal lombozata főzelék és leves készítésére is alkalmas. Beltartalmi értéke igen jó. Jelentős a foszfor-, magnézium-, kalcium- és káliumtartalma, kiemelkedő a B-vitamin-, különösen a niacin- (B3), a pantoténsav- (B5) és a folsavtartalma.

V.
Rebarbara
Rheum rhabarbarum, undulatum

Angolul: Rhubarb,
németül: Rhabarber,
hollandul: Rabarber,
oroszul: Revén,
bolgárul: Peven,
franciául: Rhubarbe,
olaszul: Rabarbaro.

Növénytani leírása. A libatopfélék családjába tartozó évelő növény. Hatalmas gyökértörzset képez, mely kívül sötétsárga, belül világosabb színű, márványozott. Rostszerű főgyökerei a gyökértörzsből indulnak ki, s ezekből számos járulékos gyökere fejlődik. A gyökértörzsön találhatók a hajtásrügyek, amelyekből a tőrózsa és a magszár képződik minden évben. Tőlevelei igen nagyok, ezekhez képest a magszárlevelek aprók. Levelei ép szélűek, sötétzöldek és hullámosak. A levélnyelek 30-40 cm hosszúak, egyes fajták ennél is hosszabb nyelűek, erősen húsosak. Virágzata bogasfürt. A virág sárgás- vagy zöldesfehér. Idegenbeporzó. Termése lependékes makkocska. Ezermagtömege 10-15 g. A vetéstől számított 10-14 nap múlva kel. 1-2 évig csírázóképes.

Származása, elterjedése. Őshazája Somos szerint Dél-Szibéria, Becker-Dillingen szerint Szibériától Palesztináig mindenütt előfordul, és legalább 20 faja ismeretes. Az ismert fajok egy része ún. zöldségrebarbara, más része gyógynövényként használatos. Zöldségnövényként először Angliában kezdték termeszteni a XVIII. század közepén, ahol leveleit spenót módjára készítették el. Később Angliából került a németekhez, majd fokozatosan Európa más országaiba is.

Hazánkban nem sokan ismerik, kevesen fogyasztják. Pedig akik megízlelik, házikertjükben meg is honosítják.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Sokan gyógynövényként ismerik. Fejlett gyökértörzsét meghámozva hozzák forgalomba. A gyökér sajátos ízű és szagú, enyhe hatású, közismert hashajtó. Gyógyászati célra tinktúra és por alakban használják.

Étkezésre a föld feletti rész használatos. Helyenként a leveleket főzeléknek készítik. Levélnyeléből jóízű kompótot, és vannak olyan országok ahol bort is készítenek. Ugyancsak felhasználják szörpök, továbbá gyümölcsíz készítéséhez is. Táplálkozási értéke ásványianyag-tartalmában és oxálsavtartalmában rejlik. A rebarbarában sok foszfor, magnézium és mész van. Oxálsavtartalma a levélben eléri a 2,5 g-ot. Becker-Dillingen szerint felnőtteknél 10, gyermekeknél 3-4 g oxálsav ártalmas lehet, ennyi azonban a rebarbara fogyasztásakor nem kerül a szervezetbe.

Táplálkozási értéke mellett nagy gazdasági jelentősége van, mert olcsón megtermeszthető, igen korán szedhető, amikor még kevés más friss zöldség vagy gyümölcs van. Tipikus házikerti növény, bár egyes nyugat-európai országokban és Ázsiában - ahol közkedvelt - nagyobb területen is termesztik.

Környezeti igényei. Hőigénye. Hidegtűrő növény, hiszen Közép-Szibériában is jól megél, és igen gazdag termést ad. Somos szerint 12-15 °C a legkedvezőbb számára. Az ennél jóval magasabb hőmérsékletű helyeken is megterem, tehát meglehetősen nagy hőingadozásokat is elvisel.

Fényigénye. Még nem teljesen tisztázott. Szibériától Palesztináig mindenütt előfordul, fényre meglehetősen közömbös növény. A virágzása és magképzése természetes fényben hosszúnappalos körülmények között megy végbe.

Vízigénye. Nagy párologtató felülete miatt sok vizet fogyaszt. Különösen a szedési idényben kell vízigényét kielégíteni. Tavasszal azonban nem szokás öntözni. Legjobban az olyan talajokon fejlődik, amelyek talajvízszintje 1-1,5 m. A pangó vízre nagyon érzékeny. A tenyészidő alatt 3-4 napnál tovább tartó elárasztást már nem tűr el. A gyökértörzs legfeljebb 2 hétig bírja károsodás nélkül a vizet.

Tápanyag- és talajigénye. Sok foszfort és nitrogént használ fel a talajból. A telepítés előtt alapos trágyázást kíván, de a termesztés ideje alatt is szükséges fejtrágyázni. A telepítést megelőző trágyázás hektáronként 20 t körüli istállótrágyából, 200-300 kg nitrogénműtrágyából, 400-500 kg szuperfoszfátból, 400-800 kg kálisóból álljon.

Talajban nem válogatós, a szélsőségesen rossz talajokon kívül - ha azok tápértéke megfelelő - mindenütt jól fejlődik. Legjobban azonban a mély rétegű, meszes, jó tápanyag-ellátottságú talajokon terem.

Növényváltás, talaj-előkészítés. Évelő növényként forgón kívül termesztjük. Az elővetemények közül a lucernát nem kedveli. A lucernával közös rizoktónia betegség gyakran károsítja. Telepítése előtt alapos mélyművelést kell végezni, mely 50-60 cm-es talajforgatásból állhat. Talaját a cukorrépához hasonlóan kell megművelni.

Fajtái. A külföldi szerzők a zöldségként termesztett fajtákat színük alapján három csoportba sorolják: zöld levélnyelű és zöld húsú fajták, piros levélnyelű és zöld húsú fajták, piros levélnyelű és piros húsú fajták.

Zöld levélnyelű és zöld húsú fajták:

Viktoria. A legismertebb zöldségrebarbara. Angol fajta. Középerős, zöldesfehér húsú, gyors fejlődésű, korai fajta. Hajlamos a gyors virágszárképzésre, s ez hátrányos tulajdonsága. Gyakran kell a képződő virágszárat kitördelnünk.

Dawes Challenge. Hosszú vöröseszöld levélnyelei vannak. Húsa kissé sárgászöld. Későbbi, mint a Viktória. Tömegtermesztésre alkalmas fajta.

Piros levélnyelű, zöld húsú fajták:

Suttons Thabarber. Angol fajta. Az egyik legízletesebb és legbőtermőbb fajta. Levélnyele borvörös, húsa sárgászöld. Levélhozama az 1 kg-ot is elérheti.

Holsteiner Blut. A levélnyele vörös, húsa fehéreszöld, közepes növésű. Jó hajtatófajta.

Paragon. Holland fajta, keskeny, karcsú levélnyelekkel. A nyél kívül kárminpiros, húsa világoszöld. Minősége igen jó. Hibája, hogy levélnyelei elég vékonyak, és korán felmagzik.

Goliath. Szintén holland fajta, közel áll a Dawes Challenge-hez. Levélnyele igen vastag, hosszú, keresztmetszete széles. Külseje zöld, kárminpirossal színezett, húsa zöld. Kései fajta.

Piros levélnyelű és piros húsú fajták:

Loher Blut. Nyele borvörös, húsa is vörös. Változó hozamú, de igen jó minőségű fajta.

Elmsfeuer. Kívül-belül sötét borvörös nyelű, jó minőségű fajta. Hibája, hogy levélnyelei aprók és terméshozama ingadozik. Hasonló jó minőségű vörös fajta még az Elmsjubilein, a Kruskoop és a Gigant.

Szaporítása. Magról és tőosztással szaporítható.

Magról való szaporítása nagyüzemben indokolt. Háztáji kertekben tőosztással szaporítható. A rebarbara magja 1-2 évig csírázik, ritkán a harmadik évben is. Nem érdemes állandó helyére vetni, hanem palántát kell nevelni. A palántát csak a második évben ültetjük ki, mert így a rebarbara talaja egy évig más növénnyel hasznosítható. Palántáról nevelve csak a vetéstől számított harmadik évben hoz szedhető nyeleket. Magja hidegágyba április második felében vethető, ilyenkor a tűzdelésig ablak vagy fólia alatt neveljük. Egészen kis mennyiségben egy-egy selejtes edénybe helyezett jó kerti földbe vetve, a tűzdelésig napos helyen, szélsőséges időjárástól védve is jól fejlődik.

Sűrűre vethető, mert később tűzdelni fogjuk. Négyzetméterenként 600-800 magot vethetünk. A kelés 10-14 nap múltán következik be. A kikelt növényeket gondosan ápoljuk, s nem magas, 15 °C körüli hőmérsékleten tartjuk.

A kelést követő harmadik héten - május végén, június elején - szabadföldi ágyasokba lehet tűzdelni 10 x 15 vagy 15 x 15 cm-re. Tűzdelés után a palántákat szükség szerint öntözzük és gyomtalanítjuk. A téli fagytól az erős palántákat már nem kell védenünk.

Állandó helyére a következő év tavaszán ültethető. A jól előkészített talajba, ugyanolyan mélyre kerüljön, mint palántakorban volt. A sor- és tőtávolság a fajtától is függ. A legkisebb sortávolság 1,5 m, a legerősebb növésű fajtákat 2 m sortávra ültetjük. A növénytávolság 1-1,5 m, szintén a növény fajtájától függően.

A tőosztásos szaporítás egyszerűbb, de csak megfelelő szaporítóanyag birtokában lehetséges. E célra fel lehet használni a kiöregedett, kitermelésre kerülő töveket.

A tőosztás tavasszal, ősszel egyaránt végezhető. Az őszi előnyösebb, mert télen begyökeresedhet a telepített anyag. A tavaszi telepítés az időjárás miatt sokszor nehézségekbe ütközhet. A felszedett idős tövek gyökértörzseit éles késsel vagy metszőollóval annyi részre vágjuk szét, hogy egy-egy rész 2-3 szemet, illetve rügyet tartalmazzon. A rügyek ősszel jól felismerhetők a gyökértörzsön. Egy-egy gyökértörzs általában 2-4 részre osztható. Az őszi telepítés tehát októberben, a tavaszi februárban, márciusban végezhető. A jól előkészített talajba úgy helyezzük a dugványokat, hogy a rügyek felülre kerüljenek. Olyan mélyre kell lerakni a dugványokat, hogy a takarás után 1-2 cm föld fedje a rügyeket. Ennél mélyebbre nem szabad ültetni. A dugványoknál a talajt úgy munkáljuk el, hogy a tő fölött egy kis tányér képződjön, és a lehulló csapadék jobban hasznosuljon.

Ápolása. Talajlazítás és gyomtalanítás jelenti a rendszeres ápolást. Öntözni csak kivételesen száraz tavaszokon szokták, a szedési időszakban. A kapálásokkal egy időben elvégezhető a fejtrágyázás is. A sorok közé szórt foszfor- és káliműtrágyát bekapáljuk a talajba. Fontos ápolási munkának számít a virágszárak eltávolítása. A virágszárképződés még májusban megindul, s ha nem tördeljük ki azokat, akkor a levélnyélhozam és -minőség egyaránt gyengébb lesz. Ezt a munkát 2-3 alkalommal is végezni kell, mert sokszor nem egy, hanem 8-10 virágszár is képződik. A virágszár a szedéssel egy időben is eltávolítható.

Szedése. A telepítést követő második évben kezdődik. Az első évben hagyni kell a töveket megerősödni. Értékesítésre a jól fejlett levelek nyele kerülhet. Nem késsel szedjük, hanem kézzel törjük ki olyan mélyen, amilyen mélyen lehetséges. A földhöz egész közel megfogjuk a levélnyelet, egyik oldalra kissé megcsavarjuk, és egy kis nyomással letépjük. Óvatosan szedjük, hogy a levélhónaljban ülő rügyek ne sérüljenek meg. Egy szedéskor 3-4 levélnél többet nem szabad leszedni, mert a tövet nagyon meggyengíthetjük. Lehetőleg mindig a legalsó leveleket szedjük le, hiszen ezek a legidősebbek. A legjobbak és a legkeresettebbek a 20 cm körüli levélnyelek. Hetenként legfeljebb kétszer szabad szedni.

Szedésre a kora reggeli órák a legalkalmasabbak. Július elején a szedést fejezzük be, hogy ezzel a nyár további részében ismét lehetősége legyen a növénynek a teljes regenerálódáshoz.

A terméshozam a második szedési évtől a nyolcadikig egyenletes, azután hirtelen csökken.

A levélnyelet szedés után lombtalanítják, majd kötegelés után mindkét végét levágják. A kötegeket két helyen kötik át. A szabadföldi rebarbarából 5 kg-os kötegeket készítenek.

A terméshozam az első szedési esztendőben 15 t, a későbbiekben 50 t hektáronként. A terméshozam havi megoszlásban a következőképpen alakul: áprilisban 20%, májusban 45%, júniusban 20% és júliusban 15%. Az áprilisban leszedett termés a legdrágább, legolcsóbb a júniusi. Hűtőházakban 0 °C körüli hőmérsékleten 2-4 hétig eltartható. Ládákba csomagolva, nagy mennyiségben vasúti kocsikban szállítható.

Hajtatása. Külföldön hajtatásával is foglalkoznak. A szántóföldön vagy kertben helyben hajtatható, vagy felszedés után valamilyen hajtatóberendezésben.

Különösen a piros levélnyelűek hajtathatók jól, de valamennyi fajtánál jó eredményt lehet elérni. Piaci szempontból a februári, márciusi hajtatás látszik a legmegfelelőbbnek. Ekkor kell a legkevesebb fűtőanyag, és a kereslet is megfelelő már.

A szabadban az állandó helyén való hajtatás kisüzemi módja az, amikor a spárgahajtatáshoz hasonlóan, a gyökerek megsértése nélkül 20-30 cm-es trágyaréteget ágyaznak a tövek közé. A trágyából fejlődő hőt hordóval vagy kosárral való borítással lehet megtartani, amikor nappal már nem kell a növényt takarni.

Ma, amikor korlátlanul áll rendelkezésre műanyag fólia, egyszerűen úgy borítjuk be a tövet, hogy az éjjel-nappal takarva maradhat. Így 10-12 napra kapunk szedésre alkalmas levélanyagot. A felszedett tövek hajtatására a hároméves tövek a legalkalmasabbak, de a kidobásra kerülő tövek is hajtathatók. A töveket a behúzódást követően földlabdával együtt felszedjük és úgy tároljuk, hogy a hajtatásig a téli fagy egy kissé átfagyassza a töveket. A hajtatás kezdete október vége és január eleje között van, később már nem érdemes. Fényről és 12-16 °C közötti hőmérsékletről mindig gondoskodni kell. A 20 °C feletti hőmérséklet már árthat a növény minőségének. A töveket sűrűn egymás mellé helyezhetjük úgy, hogy 1000 tő 120 m²-re legyen elegendő. Így megfelelő kezelés mellett négyzetméterenként 10 kg terméssel lehet számolni.

A szaporítóanyag beszerzése. Magja július folyamán érik, s azt a kijelölt tövekről kézzel leszedjük és tároljuk. Ha gyökértörzsről szaporítunk, a szaporítóanyagot 6-8 éves, már kiöregedőfélben levő tövekről szedjük meg ősszel.

Magja a hazai kereskedelemben kapható.

Ételkészítési lehetőségek
A rebarbara lombozata használható különbözőképpen készített főzeléknek, de készíthető a levéllemezéből gyümölcsökkel és a rebarbara levélnyelével együttesen ízletes leves is. A nyugati országokban legáltalánosabban kompót készítésére használják.

VI.
Rebarbara
Rheum rhaponticum L.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége

A rebarbara őshazája, minden bizonnyal Szibéria és Pakisztán, ahol egyes adatok szerint több, mint 20 faja ismert. Ázsiában, mindenekelőtt Kínában már jóval az időszámításunk előtt termesztették és mint gyógyító hatású növényt fogyasztották. Európába is mint gyógynövény került, és kezdetben így is terjedt el: gyökeréből hashajtót készítettek. Mint zöldségfélét elsőként csak a XVI. században kezdték Angliában és Franciaországban fogyasztani. Innen került át több közép-európai országba, elsőként Németországba, majd délebbre és keletebbre. Nálunk a XIX. századtól termesztik és fogyasztják, igazán széles körben nem tudott elterjedni. Napjainkban is Európa számos országában ismerik és fogyasztják, de a zöldségellátásban komolyabb szerepe nincs, többnyire mint választékbővítőt, különlegességet tartják számon. Ennek ellenére felhasználása nagyon különböző, kompót, mártás és levesek alapanyaga, de a cukrászipar is használja. Kellemes ízű ivólevet készítenek belőle és ismert a rebarbarabor is.

Táplálkozás-élettani szempontból ásványianyag-tartalmát (foszfor, mész és kalcium) kell kiemelni. Táplálkozási értéke mellett gazdasági értékét nagyban növeli, hogy nagyon korán szedhető, amikor kevés friss zöldség van a piacon, továbbá a termesztése nagyon egyszerű módszerekkel megvalósítható, kevés ellensége és betegsége van, termesztése gyakorlatilag vegyszermentesen megoldható. Nagy tömegű, korai, olcsó friss zöldet ad, amelyet egyszerű módszerekkel, nagy biztonsággal lehet megtermeszteni.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

A rebarbara évelő zöldségnövény, a Keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik, rokona a sóskának.

Gyökérzete rendkívül fejlett, tömegesen fejleszt járulékos gyökereket, ennek is tulajdonítható, hogy száraz időjárás esetén is elegendő nedvességet és tápanyagot tud a talajból felvenni, ami a nagy levélzet kifejlesztéséhez és a párologtatás ellensúlyozásához szükséges. Rizómája kívülről sötétbarna, felvágva világos színű, vastag, fejlett. A gyökértörzs mintegy 30-40 cm mélyen nyúlik a talajba, rajta találhatók az óriás hajtásrügyek, amelyekből kora tavasszal a hajtások kifejlődnek. A rügyek sárgásbarna színűek, fényesek, vastagságuk eléri a 3-4 cm-es átmérőt.

A gazdasági értelemben vett termése a húsos, vastag levélnyél, amelynek szélessége fajtától függően 3-4 cm is lehet, hossza eléri a 30-50 cm-t. A tőlevelek levéllemeze, amely átmérője sokszor a 40-50 cm-t is meghaladja, fogyasztásra alkalmatlan.

A májusban képződő magszáron hozza igen dekoratív virágzatát, ami bogas fürt, színe fehéressárga vagy világoszöld.

A virágok zömmel kétivarúak, de ritkán előfordul az egyivarú virág is. Rovarok útján termékenyül. A porzók száma 9, a bibe körül két körben helyezkednek el. Termése egymagvú szárnyas makkocska. Magjának ezermagtömege 9-14 gramm, csírázóképességét nagyon gyorsan, már egy év után elveszti.

A virágszár kialakulása és a virágok megjelenése után nem sokkal, a gazdasági értelemben vett termése, a húsos levélnyél rostossá, nehezen emészthetővé válik. A levélnyelek fogyaszthatóságának időtartamát jelentős mértékben lehet azáltal növelni, hogy a virágszárakat még kezdeti stádiumban eltávolítjuk, kitördeljük.

Környezeti igénye

Hőmérsékleti igényére vonatkozóan pontos adataink nincsenek. Hidegtűrő, fagytűrő növény, de a legnagyobb nyári meleget is eltűri. A -4, -5 °C-os hideget károsodás nélkül elviseli, így a kihajtása után, nálunk előforduló lehűlések nem okoznak benne kárt. Elmondható, hogy a léghőmérséklettel szemben igen nagy a toleranciája. Optimális hőmérsékletként a szakirodalomban a 12-15 °C-ot jelölik meg. Hajtásképződése már néhány fokkal a fagypont felett megindul. Elmondható, hogy a szélsőséges hőmérsékleti értékekkel szemben igen nagy a toleranciája, termőképességét a nálunk előforduló hőmérsékleti értékek lényegesen nem befolyásolják.

Fényigénye nem nagy, a kertben a félárnyékos helyeken is jól fejlődik, talán a termesztett zöldségfélék közül a rebarbara képes az árnyékot legjobban elviselni. Sok helyen gyümölcsfák alatt termesztik a jobb helykihasználás érdekében. Virágait hosszú nappalok hatására hozza.

Szereti a párás klímát, és a nedvesebb talajokat. Annak ellenére, hogy fejlett, nagy levelei igen jelentős mennyiségű nedvességet párologtatnak ei, nem szoktuk öntözni, mert fejlett gyökerei révén nagyon jól hasznosítja a talaj vízkészletét.

A talajjal szemben nem támaszt különösebb igényeket. Egyaránt jól fejlődik a homok-, a vályog- és a tőzegtalajokon. Kedveli viszont a mélyen művelt talajokat. Nehezen viseli el a magas talajvizet, vegetációban 4-5 nap után, nyugalmi időben 10-14 nap vízborítottság után kipusztul. A vastagabb levélnyelet fejlesztők a kötöttebb talajokon, a vékonyabb, zsengébb terméseket képzők a lazább, humuszosabb talajokon fejlődnek jól.

Annak ellenére, hogy meglehetősen sok nitrogént és foszfort von ki a talajból, nem soroljuk a trágyaigényes növények közé, minden bizonnyal ebben is fejlett gyökerei meghatározó szerepet játszanak. Ezért trágyázni általában csak a telepítése előtt szoktuk, ekkor a műtrágyán kívül, tövenként 4-5 kg érett istállótrágyát is helyezünk alá. Később fejtrágyázást nem igényel.

Fajtaválasztéka

Az ismert fajták a levélnyél vastagsága, a levélnyél színe és a tenyészidő hossza alapján csoportosíthatók. Vannak fajták, melyek a hajtatásban piros színűek, szabad földön pedig zöldek, ill. melyek mindkét termesztési módszernél megőrzik piros színüket. A feldolgozásra alkalmas típusok színe világos és sötétpiros között változik. Termesztésben a korai, nagy termőképességű, hosszú, vastag, piros levélnyelű, kevés virágot hozó és jóízű fajtákat részesítik előnyben. A levélnyél vastagsága és savtartalma kor és fajta függvénye. Az idősebb tövek levélnyele savanyúbb és rostosabb. A hajtatott rebarbarának kisebb a savtartalma, mint a szabad földön termesztettnek. Nálunk államilag elismert fajta nincs belőle.

Termesztése

Mint évelő növényt vetésforgón kívül termesztjük. Az ültetvény 10-15 évig termőképes, ezt követően érdemes felújítani, rendszerint ekkorra a gyökérzetből előtörő hajtások erősen benövik az utakat, és ezért nehézzé válik az ápolása.

Nálunk nagyüzemi termesztése nem folyik, szinte kizárólag házikertekben ültetik. Kisebb mennyiséget lehet kora tavasszal a budapesti piacokon látni, amelyet a Pest környéki kertészek termelnek. Egyébként árutermelés zöldségrebarbarából nincs.

Szaporítása

Szaporítása történhet palántáról és tőosztással is. Palántaneveléshez a magot április végén melegágyba (fólia alá) vetjük, és a kelés után 10-14 nappal, ami 12-15 °C-os hőmérsékleten kb. két hétig tart, 10 x 10 cm-re széttűzdeljük. Vetéstől a tűzdelésig 600-800 növény nevelhető fel. Számolva a gyengébb csírázásból adódó veszteséggel is, 1 m²-re 15 gramm magot vessünk. A kelést követően 12-15 °C-nál magasabb hőmérsékletet ne tartsunk, mert a palánták megnyúlnak. Tűzdelést követően már nem szükséges üveggel vagy fóliával védeni, szabadban is jól fejlődik. A palánták gondozása öntözésből és a kelő gyomok eltávolításából áll. A palántákat végleges helyükre vagy ősszel szeptemberben, vagy a következő év tavaszán ültetjük ki.

Másik, kisüzemekben gyakrabban alkalmazott szaporítási mód a tőosztás, egy kifejlett tövet 4-6 életképes dugványra lehet szétszedni. Ezeket tavasszal vagy ősszel - szeptember folyamán - 20-30 cm-es gödrökbe ültetjük, majd a takarást követően alaposan beöntözzük. A tenyészterület 1-1,5 x 1,5-2 méter, tehát meglehetősen nagy területet igényel.

Ápolási munkái

Igénytelen növény, különösebb ápolásra nincs szüksége. Nagyon száraz időjárás esetén egyszer-egyszer megöntözzük. Nagy tömegben fejleszt oldalhajtásokat, ezeket, hogy a kert ne gazosodjon el, évente egy-két alkalommal kitépkedjük.

Szedése csak addig lehetséges, amíg a virágszára meg nem jelenik. Ezt követően a levélnyelek rostosakká, rágóssá válnak, fogyasztásra alkalmatlanok lesznek. Ez elkerülhető, ill. a szedési idő megnyújtható, ha az előtörő magszárakat folyamatosan eltávolítjuk. Az alsó, sárguló leveleit, amelyek fogyasztásra alkalmatlanok, folyamatosan tépkedjük le.

Piaci értékesítésre a 30-35 cm hosszú, zsenge levélnyelek alkalmasak. A szedése már március végén-április elején elkezdhető, az utolsó szedésekre július folyamán kerül sor. Mindig a legfejlettebb alsó leveleket szedjük, amelyek a kellő átmérőt már elérték, de még nem túl kemények. A levélnyeleket a tövük közelében megfogva egy csavarással és egy határozott rántással kitörjük úgy, hogy a levélhónaljban ülő rügyek ne sérüljenek meg. Egy-egy alkalommal túl sok levelet ne szedjünk le - maximum 3-4 darabot -, ugyanis a tövek megkopasztása visszavetheti fejlődésében a növényt. Napos, meleg időjárás esetén heti egy-két alkalommal szedhető a rebarbara. Várható termésmennyiség a 4-5. évtől 40-60 tonna/ha. Kereslet elsősorban a korai időszakban van a rebarbara iránt, amint a többi primőr nagyobb tömegben és olcsóbban megjelenik a piacon, az érdeklődés jelentős mértékben lecsökken.

A levélnyelekről a szedést követően a levéllemezt eltávolítjuk, kötegeljük, majd hogy jól mutasson azonos hosszúságúra elvágjuk. A hazai piacon 1, ill. 5 kg-os kötegek formájában értékesítjük. Az így kereskedelembe kerülő zsenge levélnyelek kiválóak kompótnak, levesnek, mártásnak vagy süteményekbe tölteléknek, de szörpök, ivólevek és borkészítésre is alkalmasak.

VII.
A finom lapulevél: rebarbara

Vöröses szára, hatalmas levele akár dísznövénnyé is előléptethetné a számunkra inkább gasztronómiai szempontból érdekes rebarbarát, amelynek nem a gyökerét vagy a levelét, hanem a levélnyelét fogyasztjuk. A piacokon, zöldségeseknél arról ismerjük fel a friss rebarbarát, ha a levélnyél roppanós és lédús. Ne tároljuk sokáig, elég gyorsan megfonnyad.

A sóskafélék családjába tartozó rebarbarát már közel öt évezrede ismerik gyógyhatásáról, de a konyhákon csak a 18. század óta használják. Rostokban rendkívül gazdag, sok magnéziumot, vasat, kalciumot tartalmaz, és nem elhanyagolható A-, B- és C-vitamin-tartalma sem. Serkenti a bélműködést, gyenge hashajtó, vér- és vesetisztító, frissítő hatású. A diétázók is nyugodtan fogyaszthatják, hiszen a rebarbara kalóriaszegény, igaz, savanykássága miatt erősen kell édesíteni.

Megtisztítása egyszerű: az alaposan megmosott levélnyélről vékonyan fejtsük le a külső héját. Ha találnánk benne fás részt, vágjuk ki. Majd vágjuk két-három centis darabokra, és máris felhasználhatjuk. Hogy mire is?

Ilyenkor, nagy meleg idején ugyancsak üdítő a jéghideg rebarbaraleves. Ehhez a rebarbaradarabokat tegyük egy fazékba, öntsük fel annyi vízzel, hogy ellepje. Forraljuk fel, közben édesítsük ízlés szerint mézzel vagy cukorral, de pár csepp citromlével is. A növény nagyon hamar megpuhul. Ha már picit hűlt, turmixoljuk össze, majd tegyük hűtőbe. A levest behabarhatjuk egy kis tejszínnel is, ettől krémesebb lesz az állaga. Ugyanígy készül a rebarbaradzsúz is, persze hígabban, tejszín nélkül.

A rebarbarás sütemény se igényel nagyobb konyhai sürgés-forgást. Egy tálban összevegyítünk 20 deka cukrot, 5 egész tojást, 20 deka vajat, némi reszelt citromhéjat és a citrom levét, majd konyhai robottal jól összedolgozzuk. Jön hozzá 25 deka liszt és egy sütőpor. Az alaposan kikevert masszát tepsibe simítjuk. Gazdagon megrakjuk a kb. egy centis rebarbaradarabkákkal, amiket jól bele is nyomkodunk a tésztába, majd egy kanál cukorral megszórjuk a tetejét. Előmelegített sütőben 190 fokon 10 percig sütjük, majd 165 fokon további 30 percig, míg a teteje aranysárga nem lesz. Egy szúrópróba, majd a kész sütit kihűlve felkockázzuk. Az édesszájúak még meghinthetik kevés fahéjas porcukorral. Akik a keleties ízeket szeretik, bátran keverjenek a porcukorba őrölt gyömbért, kardamomot, esetleg csipetnyi garam masalát (indiai fűszerkeverék).

Sok helyütt rétesbe vagy pitébe is töltik a rebarbarát, amiből nagyon finom dzsem is készíthető. Ehhez annyi vízzel, hogy ellepje, puhára főzzük, turmixoljuk, elkeverjük a boltokban kapható zselésítő szerrel és a hozzá megadott cukormennyiséggel. Öt percig rotyogtatjuk, majd az alaposan elmosott, száraz befőttesüvegekbe töltjük. Rácsavarjuk a tetejüket, majd öt percre fejre állítva pihentetjük az üvegeket. S már mehetnek is a kamra polcára.

Angliában kedvelt a gyömbéres rebarbaradzsem, ezt is érdemes kipróbálni. A kész a dzsembe az üvegekbe töltés előtt finomra reszelt friss gyömbért, vagy kandírozott gyömbérdarabkákat teszünk.

Lőrincz Zsolt

http://www.mezohir.hu/2001-08/07.html?/310572/f3/
http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/komplementerm/2000/3/Rebarbara.htm